Dementorok:
Joanne Kathleen Rowling Harry Potter-könyveiben szerepelnek a dementorok. A varázslók börtönének, az Azkabannak õrei, amely egy szigeten található. Az ötödik könyvben (Harry Potter és a Fõnix Rendje) elhagyják az Azkabant, és csatlakoznak Voldemort seregéhez. Rowling így ír a dementorokról a Harry Potter és az azkabani fogoly címû könyvében:
„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegõbõl a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belõled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élõsködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint õ maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyûbb emlékeid.”
Általános jellemzõik
A dementorok külsõre emberszerûek, körülbelül három méter magasak, fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Csak hullaszerû kezük, és néha az arcuk látható. A dementorok vakok, szemük helyett csak szemüregük van, szájuk helyén pedig egy lyuk, mely legszörnyûbb fegyverük, a dementorcsók végrehajtására szolgál. Ilyenkor kiszippantják az áldozat lelkét, aki ettõl kezdve élõhalottá válik.
A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekbõl táplálkoznak. Megjelenésükkor szinte megfagy a levegõ. Az emberek ilyenkor átélik legszörnyûbb emlékeiket. A különösen érzékenyek el is ájulhatnak a dementorok jelenlétében. Az azkabani foglyok gyakran megtébolyodnak a dementorok tartós közelségétõl.
A dementorokat valószínûleg varázslók hozták létre, mesterséges lények. Gombamódra szaporodnak, fagyos levegõt keltve a közelükben. Mivel kevéssé intelligens, viszont igen kegyetlen lények, megfelelõek a rabok õrzésére. A Mágiaügyi Minisztériumban a tárgyalásokra is dementorok kísérik be a rabokat. Voldemort visszatérése után azonban otthagyták az Azkabant, és csatlakoztak a Sötét Nagyúrhoz.
A muglik nem látják a dementorokat, de rájuk is ugyanolyan hatással vannak. Védekezni a Patrónus-bûbájjal lehet ellenük. A bûbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erõtér, a jó emlékekbõl táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként mûködik a dementorok ellen. Megidézésekor egy kellemes emlékre kell gondolni. A patrónusok különbözõ állatalakban jelennek meg. Az erõsebbek elriasztják, a gyengébbek csak hátráltatják a dementorokat. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé.A patrónus bûbáj varázsigéje:Expecto Patronum!Megidézéséhez az kell,hogy csak pozitív emlékre gondoljunk és ne érdekeljen,hogy a dementor mien fagyos levegõt áraszt.
Dementorok a könyvekben
A dementorok elõször a harmadik Harry Potter-kötetben jelennek meg. A Roxfortot õrizték a szökött rab, Sirius Black betörése ellen. Harry minden velük való találkozáskor szülei életének utolsó pillanatait hallotta. Elõször a vonaton találkozott dementorral, amelyet Remus Lupin professzor elriasztott. Késõbb egy kviddicsmeccsen jelentek meg, ennek következtében Harry leesett a seprûjérõl. Lupin professzor elvállalta, hogy megtanítja neki a Patrónus-bûbájt, amellyel védekezhet ellenük. Harry patrónusa egy szarvas alakjában jelent meg (apja is szarvassá tudott változni). Sirius Black kiszabadítása után megtámadták õket a dementorok, Harrynek nem sikerült megidéznie a patrónust. A jövõbõl visszatért önmaga azonban megmentette õket. Az ötödik könyv elején unokatestvérével együtt támadta meg két dementor, az ellenük használt varázslat miatt Harryt tárgyalásra idézték a minisztériumba, és majdnem eltanácsolták a Roxfortból.
Az ötödik kötetben elhagyták az Azkabant, és csatlakoztak Voldemorthoz. A hatodik kötetben (Harry Potter és a Félvér Herceg) egyre szaporodtak, furcsa ködös idõt okozva, valamint sorozatos támadásokat követtek el muglik és varázslók ellen. |