Avril Lavigne: Under My Skin Kiadó: Arista - RCA - BMG Kiadás éve: 2004
Avril Lavigne az MTV punk-reneszánszának hullámán lovagolt be a köztudatba, és ezért sokan nem is tartják valóban eredeti előadónak. Pedig a kanadai kamaszlány hihetetlen tehetség, amilyenből csak évtizedenként néhány születik a világban. Azt viszont én is elismerem, hogy a deszkás-anarchista imidzs kissé visszataszítónak hatott, mikor a zenecsatornák először játszani kezdték a „Complicated” hamar slágerré vált klipjét.
Ezért is örültem annak, hogy a kizárólag az általános iskola és a gimnázium határmezsgyéjén botladozó serdülőkön kívül most már a meglettebb urakra és hölgyekre is gondoltak, és a bő gatyát meg a khaki pólót felváltotta a skótkockás szoknya, a kis fekete ruha és a farmerrel hordott póló - egyszóval Avril tehetségén kívül immár nőiességével is hathat a közönségére.
A meglettebb urakat és hölgyeket - amilyen én is vagyok - nem véletlenül említettem, ugyanis a dalok mindegyike a rockzene fénykorának sémáját követi: verse - (verse) - refrén - verse - refrén - híd - refrén - refrén variáció (csupán a hard rockban elhagyhatatlan szóló hiányzik), s ebből következően nosztalgikus hangulatával, mintegy tudat alatt próbálja megfogni a potenciális rajongókat. A jól bevált sablon mellé persze zeneszerzői lelemény és professzionális előadás is szükségeltetik, máskülönben sem Avril, sem a kiadó nem számíthatna átütő sikerre.
És a talentumon kívül éppen az invenció meg a professzionalitás emeli ki az Under My Skint a többi hasonló kísérlet közül. A hangszeresek minden hangot tökélyre vitt technikával szólaltatnak meg, még ha nem is Paganinit megszégyenítő futamokról van szó, a vokális részek pedig gyönyörűen felépített, izgalmas harmóniákban olvadnak össze az instrumentumokkal.
A komponisták - Avril mellett elsősorban Evan Taubenfeld és Chantal Kreviazuk - ügyeltek rá, hogy még a „Fall To Pieces”-hez hasonló, kissé unalmasabb nótákba is kerüljön legalább egy zeneileg kiemelkedő pillanat, és az albumot záró „Slipped Away” se váljon nyálas nagypapa-siratóvá. A számok többsége így kifejezetten kellemes, jó értelemben vett slágerzene, és valahol éppen az a szimpatikus nekem Avrilben, hogy felvállalja a popularitást. És ami a legfontosabb: mérhetetlen zsenialitás kell ahhoz, hogy a punk erősen korlátozott dallam- és harmóniakészletéből épkézláb, ütős slágereket gyártson valaki!
Márpedig a punk Avril zenéjének alapja, amit a „Freak Out” gitárriffje, a középgyors „Who Knows”, az Üvegtörők hangulatát idéző „Forgotten”, no meg a lendületes „He Wasn’t” is bizonyít, mely utóbbi nóta az album három legkiemelkedőbb számának sorát nyitja meg. Ezek közül személyes kedvencem a „He Wasn’t”-ra rögtön következő „How Does It Feel”, ahol a hídban Avril hangja mintha az ír Sinead O’Connoréra emlékeztetne.
Már csak az a kérdés, mi lesz Avrillel, ha kinövi a bakfis-szerepet, és komoly nőként kell kiállnia a színpadra vagy a stúdiók mikrofonjai elé? De nem féltem őt, mert tehetsége és adottságai fényes karrierre predesztinálják, és ha nem csinál valami meggondolatlanságot, akár a rockzene Madonnája is válhat belőle.
A lemezen elhangzó számok listája: 1. Take Me Away 2. Together 3. Don’t Tell Me 4. He Wasn’t 5. How Does It Feel 6. My Happy Ending 7. Nobody’s Home 8. Forgotten 9. Who Knows 10. Fall To Pieces 11. Freak Out 12. Slipped Away
Közreműködik: Avril Lavigne - ének, gitár Michael Ward - gitár Jon O’Brien - billentyűsök, programozás Josh Freese - dobok Static - billentyűsök, programozás Brooks Wackerman - dobok Chantal Kreviazuk - zongora Evan Taubenfeld - gitár, dobok, háttérvokál Butch Walker - gitár, basszusgitár, ütősök, billentyűsök, programozás, háttérvokál Kenny Creaswell - dobok Phil X - gitár Mike Elizondo - basszusgitár Bill Lefler - dobok Brian Garcia - ütősök Jason Lader - basszusgitár, programozás Raine Maida - billentyűsök Victor Lawrence - cselló Mark Robertson - hegedű Sam Fisher - hegedű Sam Formicola - hegedű Shanti Randall - brácsa Alma Fernandez - brácsa Kenny Aronoff - dobok, ütősök Ben Moody - gitár Nick Leahly - gitár
FORRÁS: elkultura.hu |
|
|
|