Mikor felkeltem már délután 3 óra volt. Nagyon megviselt az éjszaka, és ezzel szerintem a többiek is így voltak. Viszont mindenre emlékeztem ami történt.  Lassan felkeltem, elhúztam a függönyt a szobámban, de egyből elfordítottam a fejemet, mert nagyon erősen sütött a nap. Most kezdődött a nyár, már megint a TH-sokkal. Tehát felkaptam pár ruhát és a fürdő felé vettem az irányt. Mivel nem hallottam bentről hogy van bennt valaki, lassan benyitottam. De egyből Billt pillantottam meg, aki egy szál törülközőben áll a tükör előtt, és csak nézi magát.
- Oh… Bocsi – mondtam zavartan és mentem volna ki, de közbeszólt:
- Várj! – mondta és odajött
Szó nélkül visszamentem és becsuktam magam után az ajtót. Ott álltam előtte, de csak a padlót néztem, de ő végig próbált a szemembe nézni
- Nézz rám – mondta gyengéden
- Miaz? – kérdeztem és egyenesen a mély, barna szemeibe néztem
- Este… elég bunkó voltam. Emlékszek rá, de tényleg nem voltam valami józan. Sajnálom hogy csak úgy letámadtalak. Tudom hogy nem ti akartátok így… csak… csak kitört belőlem – mondta halkan
- Semmi baj. – mondtam, de mindketten nagyon zavarban voltunk – Amúgy, csak azért jöttünk ide, mert Nikivel már rég szeretnénk egy együttest alapítani, és nem csak hobbi szinten. Ezért a sulit is itt folytatjuk
- Értem. Akkor, sok sikert – mosolyodott el – Szerintem legyünk barátok…
- …és felejtsük el azt ami tavaly nyáron történt. – fejeztem be a mondatot és elmosolyodtam
- Pontosan. – mosolyodott el ő is, és végül megöleltük egymást J
Nagyon jó érzés volt, szinte egy éve nem éreztem ilyet, már annyira hiányzott az érintése, az illata, a mosolya, a kedvessége… De ebből már barátságnál több nem lehet. Tavaly nyáron nagyon elszúrtuk, és annak a szerelemnek már amúgy is vége. Én szeretem Davidet, Fanny pedig Andreast. A fiúknak is tovább kell állniuk. Muszály lesz.
Már vagy 2 perce ott voltunk egymás karjaiban, mire észbekaptam:
- Jah… öhh bocsi – húzódtam el tőle
Ő csak egy mosollyal válaszolt. J
- Amúgy neked van vagy volt barátnőd azóta mióta elmentünk? – kérdeztem
Ő csak megfogta a kezemet és odahúzott a falhoz, majd mindketten leültünk a hideg padlóra, de ez most nem igazán zavart minket.
- Egyszer volt. Miután elmentetek kb. 3 héttel utána. De szerencsére hamar rájöttem hogy igazából nem szeretem, csak téged akartalak vele pótolni. De nem sikerült, ő korántsem hasonlított rád… - mondta teljes őszintéseggel, ami meg is lepett – És hát… ezek után tönkretettem pár hotelszobát – nevette el magát végre :D
- Tényleg? – mosolyogtam
- Igen. Utána fizethettük ki és még ki is dobtak – nézett megint a szemembe – És ti Daviddel meg Andreassal?
- Hát… gondolom azt tudod hogy a Nevada Tan koncerten ismertük meg őket – kezdtem bele
- Igen, azt mondták – Bill
- És utána egyre jobban kijöttünk, egyre többet éreztünk egymás iránt. És már majdnem 6 hónapja hogy járunk Daviddel. Fanniék meg már túl vannak a 6 hónapon – én
- Az jó sok. Nagyon szerethetitek egymást – mondta kicsit szomorú arckifejezéssel
- Igen… - én
- Amúgy… amikor egy próbáról tudod nyár végén mentünk vissza a hotelbe. Boldogok voltunk, mert az a tudat volt bennünk, hogy bármelyik nap visszajöhettek. Aztán leszólítottak minket a portán. Még jobban örültünk, mert azt hittük hogy megjöttetek és ezzel kapcsolatban van valami. De amikor belekezdett hogy megkérték hogy azokat a leveleket adja át… elővette a leveleket és odaadta… onnantól kezdve mindenki tudta hogy mi van a levelekben… - mondta kicsit megszeppenve - …és mikor elolvastuk őket, idő kellett hogy fel is fogjuk… Csak később érvényesült bennünk a tudat, hogy igen is otthagytatok… - szép lassan mondta a mondókáját, nem szóltam közbe, hanem figyelmesen hallgattam – De sok idő elteltével kezdtünk megbarátkozni a tudattal. És akkor jöttek Andreasék hogy barátnőjük van stb… Boldogok voltunk hogy boldogok. És akkor jött ez a buli… És most megint nyár elején találkozunk, pont mint tavaly ilyenkor.
- Hm… erre nem tudok mit mondani… Ezzel kb. mi is így voltunk. Néha mondták hogy miket csináltok, mert „otthagyták valami barátnőik”… - mondtam kicsit a sírás határán :S – Eszünkbe sem jutott volna hogy meghív titeket ebbe a buliba. Tudjuk hogy nektek ő a legjobb haverotok… Ez olyan természetes hogy meghív titeket. És mi erre nem is gondoltunk… - ezt gyorsabban mondtam, mert már hulltak a szememből a könnyek és Bill vállára hajtottam a fejemet, amire egy kicsit meglepődött. De pár másodperc után már átkarolt mindkét kezével, és szorosan magához szorított… Pont mint a reptéren, mielőtt elmentünk.
- Szerinted tudniuk kéne hogy mi volt köztünk meg Tom és Fanni között? – kérdezte Bill, közben a fejemre hajtotta az ő fejét
- Nem tudom… Rosszabb lenne ha valaki mástól tudnánk meg. De így meg nem tudom mit szólnának hozzá – mondtam lassan
- Igen, szerinte…… - kezdett bele Bill, de Tom hirtelen benyitott és egyből ránk szegeződött a szeme
- Hát ti? – kérdezte meglepetten
- Csak… beszéltünk – álltam fel gyorsan és letöröltem a könnyeket az arcomról
Bill is felállt, félmeztelenül volt egy szál törülközőben, én pedig még az esti ruhámban. Kikerülve Tomot gyorsan visszamentem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
- Milyen beszélgetés volt ez? – kérdezte Tom testvérétől
- Jó. Nagyon jó. És hasznos… - felelte Bill, majd kiirányította Tomot és folytatta a reggeli teendőit
Én pedig lementem a földszinti fürdőbe és ott szedtem rendbe magamat. Már Niki kész volt, ezért Fanni ment be.
- Beszéltem Billel – mondtam Nikinek a konyhában
- Tényleg? És miről? – Niki
- A tavaly nyárról. Kiadtuk egymásnak a lelkünket – mosolyodtam el egy kicsit
- Értem. És mire jutottatok? – kérdezte
- Arra hogy megpróbálunk úgy viselkedni mintha tavaly mi sem történt volna… - húzom el a számát
- Hát… - nem tudott Niki mit mondani erre
- Nehéz lesz, de muszály. Különben ezt a pár napot végig fogjuk szenvedni – mondtam
- Igazad van – helyeselt Niki
- Amúgy bejön Gustav, igaz?! – vigyorgtam :D
- Hát öh… - húzott tovább
- Na?! – türelmetlenkedtem
- Igen, igen. Nagyon kedves és aranyos és édes meg minden. Még Zac Efronnál is jobb – vigyorog Niky
- Az már jó jel – helyeseltem – És neki te?
- Hát… bókolt… - mondta Niki fülég érő szájjal
- Szóval kezdhetünk ünnepelni – nevetek :D
- Nah, ott azért még nem tartunk – Niki
- Akkor is – mondtam és akkor jött be Fanni is
- Na kész vagy? – kérdeztem
- Mint látod – húzta ki magát – Miről maradtam le?
- Á… Csak pár apró dologról – mondja Niki sejtően
- Na had halljam! – ült le mellénk Fanni, és neki is elmondtunk mindent
Kiderült hogy ő is beszélt Tommal még 2 óra körül, és ők is arra jutottak hogy barátság. Niki részletezte a Gustavval történteket, és mindketten szurkoltunk értük :P Olyan fél óra múlva a 6 fiú jött be a konyhába.
- Hello, jó reggelt – hallottuk ezt mindenkitől
- Nektek is – mondtuk
- Hogy aludtatok? – kérdezte David, és megcsókolt
- Egész jól – válaszolt Fanni
- Ennek örülök – mondta Andreas, majd ő is megcsókolta Fannit
- Szia – Gustav egy puszival köszöntötte Nikit, és mindenki tekintete rájuk szegeződött
- Most mivan? – kérdezte Niki a hülyét játszva
- Semmi – Tom és Georg

- Mi lesz a mai program? – kérdezte Tom
- Takarítunk, takarítunk és… hát takarítunk – mondtam
- Ne már. Nem ráér holnap? – Bill
- Nem, 6 pasival a házban holnapra 2x ekkora rendetlenség lesz – nevet Fanni
- Bizony. Szóval ma mindenki takarít. Így is már 4 óra van – Niky
- De én fáradt vagyok – Gustav
- Nem hiszem – Niky
- Szerintem előbb reggelizzünk – David
- Akarod mondani vacsorázzunk – javítja ki Andreas
- Én már nagyon éhes vagyok – Bill
- Akkor most csak dumálni fogtok vagy esztek is? – kérdeztem gúnyosan
- Ti nem esztek? – Bill
- Már ettünk – Niky
- Én még nem – Fanni
- Ja jó. De én addig is itthagylak titeket – mondtam és felálltam
- Megyek én is – állt fel Niki is, és a lépcső felé vettük az irányt
- Hééé! – szólt közbe Georg
- Hm? – mi Nikivel
- Kezdhettek takarítani – vigyorog Tom
- Nem… Megvárunk titeket. Egyetek nyugodtan – mondtam
- Nem. Kezdhettek hozzá – társult Tomhoz David is
- Pasik… - motyogtuk és elkezdtük összeszedni a szemetet a padlóról
Olyan 15 perc múlva mindenki befejezte a reggelit, és nagy nehezen odajöttek nekünk segíteni (vagyis nem odajöttek, hanem odarángattuk őket XD).  Kidobtuk a szemeteket, felsepertünk, felmostunk… És mindezt az egész  házban,  ami nem volt könnyű feladat…. De egy ilyen buli után vállalni kell a következményeket, nem igaz?! xD  Nah szóval, 7 körülre mindenki kimerülve dobta le magát a kanapéra :P
- Kész!! – kiáltott fel Bill és Andreas egyszerre
- Ez volt életem legjobb szülinapi bulija – mondta Andreas vigyorogva és lekapta a mellette ülő Fannit J
- Igen, és remélem még sok ilyen bulid lesz.  – helyeselte Fanny
- Igen, ez most tényleg elég jól sikerült – mondtam én is
- Nah… mivel már ezt is megbeszéltük, akár én aludni is elmehetek – áll fel Niky, amire mindenkiből kitört a nevetés – Most meg mivan?
- Hát… csak annyi hogy pár órával ezelőtt keltünk fel – Tom
- Oh… de még a takarítással együtt felér 24 órával – mondta Niki gúnyosan
- Ennyira fáradékony vagy? – Georg
- Nem vagyok fáradékony – mondta Niky duzzogva
- Persze hogy…. – kezdett bele Gustav - … igen. Nagyon is az vagy.
- Te most kinek az oldalán állsz? Hmm? – kérdezte Niky szemrehányóan
- Öh… én senkién. De tényleg nagyon elfáradhattál – Gustav
- Jóh… Most nem értem mit kell ezen vitatkozni. Aki fáradt az szépen felmegy aludni. És mivel én is eléggé az vagy, Nikivel tartok – mondtam
- Ne már kicsim – mondta édesen David és egy puszit nyomott a számra
- Egy ágyban Nikivel? – vigyorog Tom
- Nah… te aztán nem változtál semmit – nevet Fanni
- Miben kellett volna változnia? – kérdezte hirtelen Andreas
- Jah… ő… semmi. Csak tudod, mondtuk hogy mi már egyszer taliztunk régen és… akkor is ilyen… - kezdett bele Fanni
- Oké, édes értem – puszilta meg Andreas, Fanni pedig egy bájos kaján mosolyt küldött neki
- Héé, menjetek szobára – Georg, és mindenki röhögni kezdett. Közben éreztem hogy valaki tekintete állandóan rajtam van… vjon ki volt az?! Hát persze hogy Bill… Találkozott a tekintetünk is, és jó ideig csak bámultuk egymást, majd elmosolyodtunk. Eszembe jutott hogy eddig csak ő nem szólalt meg mióta leültünk pihenni… :S
- Na jó, tényleg megyek, jó éjt – mondta Niki és elindult volna, de közbeszóltam:
- Várj, ne hagyj itt – pattantam fel
- Héé, jó éjt puszi? – nézett David bociszemekkelJ
- Oké – mondtam és egy hosszú, egy nagyon hosszú XD csókkal búcsúztam el tőlle – Na jó éjt!
Ezzel felmentünk az emeletre. Volt összesen 5 szobánk, 4 az emeleten, 1 a földszinten A szobák így voltak beosztva: Fanni & Andreas, én & David, Tom & Bill, Gustav & Georg, és szegény Niki egyedül aludt :S Gustavnak és Georgnak jutott a földszinti szoba. Először mindketten külön-külön elmentünk lefürödni, aztán még beszéltünk pár szót, végül elvonultunk a saját szobánkba. Még hallottam hogy a többiek nevetgélnek, beszélgetnek, deolyan fél 9 fele már aludtam. Tényleg nagyon fáradt voltam, nem tudom miért…

Reggel fél 11
Fanniék szobájában kopogtak.
- Gyere! – szólt ki Fanni
- Szia – Tom lépett be
- Minek kopogsz? – mosolyodott el Fanni
- Hát ő… csak gondoltam… hogy ha éppen azt… izé csináljátok… akkor… - habogott össze-vissza :D
- Akkor max. bezárjuk az ajtót – zárta le Fanni a témát J
- Értem – mosolyodott el Tom is – És Andreas hol van?
- Zuhanyzik. Most ment el. Míg kiér kb. van olyan fél óra, szóval nehogy itthagyj. – nevet Fanni
- Oké – mondta Tom és leült Fanni mellé. Tom egy óriási pólóban volt, amit valami hálóingnek használt, meg volt rajta egy boxer.
- Rég beszéltünk – szólalt meg Tom kisebb csend után
- Jah, bújj be, mert megfázol – mondta Fanni és felemelte a takarót, de nem volt benne semmi hátsó szándék, csak aggódott Tomért.
- De én… - kezdett bele Tom
- Jössz vagy kimész? – Fanny
- Okééé – mondta Tom és bebújt Fanni mellé
Egy ideig csak néztek egymás szemébe.
- Miért is költöztetek ide? – Tom
- Már Klau meg Niky régóta akar egy együttest. És ők énekelnének benne. És nem csak ilyen hobbi szinten szeretnének énekelni – mondtam Fanny
- Értem. Te nem akarsz énekelni? – Tom
- Akarni akarnék, de nem tudok – mosolyog Fanni
- Értem – Tom – Tudod… nagyon hiányoztál…
- … - Fanni – Te is nekem…
- Tényleg? – Tom
- Tényleg. Nem mi akartunk elmenni. Mi legszívesebben örökre veletek maradtunk volna – mondta Fanni még mindig Tom szemébe
- Hm… ezért jó ha az ember 18 éves. Azt csinál amit akar, senki sem szólhat bele az életébe – mosolyodott el 2 másodpercre
- Igen. – Fanni
- Én… azt hittem meghalok nélküled… - suttogta Tom és egyre közelebb emelte a fejét a Fannyéhoz. Fanni nem tudott mit mondani, csak nézte hogy mit művel Tom. Tom egyre közelebb hajolt Fannihoz. Mindkettőjük között csak úgy izzott a levegő, csak úgy mint tavaly ilyenkor… Tom már 1 mm-re volt Fanni szájától, de akkor hirtelen Fanny elkapta a fejét:
- Ne folytassuk azt amit tavaly abbahagytunk. Tegnap megegyeztünk. Nekem itt van Andreas, szeretem, és ő is szeret. A mi… szerelmünk már… elmúlt… Ez csak egy kis fellángolás, de semmi több, tudom. – mondta Fanny
- Sajnálom… - ült fel Tom, és mellé  ült Fanni is – És amit a levélbe írtál? Hogy a szerelmünk örökkön örékké fog tartani?
- To… - kezdett bele Fanni, de ekkor belépett Andreas, és mögötte David :S
- Szerelmetek? – kérdezte Andreas, mintha egy világ tört volna össze benne
Tomék csak hallgattak, a meglepetettségtől semmit sem bírtak mondani.
- Hallgatlak – ismét Andreas
- Sóval innen ismeritek egymást – dőlt a falnak David
Ekkor jöttünk oda mi Billel.
- Hello! Mit csináltok? – kérdeztem vigyorogva
- És te mit csináltál tavaly nyáron? – nézett rám szúrósan David, mire a vigyor az arcomra fagyott
- Fanni? Tom? – Andreas
- Oh… én… sajnálom, hogy nem mondtam, nem mondtuk el. De így is rosszul viseltük az egészet, és ha ti is tudjátok csak nehezebb lett volna… - kezdett bele Fanni
- Szóval ti „hagytátok ott” őket – esett le Davidnek
- Igen… haza kellett jönnünk a suli és a szüleink miatt. Sajnáljuk… - hajtottam le a fejemet
- Tom, Bill. Miért nem mondtátok el? – Andreas
- Mivel mi sem tudtok hogy ti kikkel jöttetek össze, gondoltuk hogy az sem fontos hogy mi kikkel voltunk… - hajtotta le a fejét Bill is
- Meddig voltatok együtt? – David
- Tavaly nyár elején találkoztunk, de csak nyár végén jöttünk össze… - Tom
- És Niki és Gustav is együtt volt? – Andreas
- Nem, nem. Niki akkor még nem volt velünk. – mondtam
- És… még mindig… tudjátok, szeretitek egymást? – tette fel a kérdést David szomorúan
Mindenki összenézett, és pár másodperc után mindenki csóválni kezdte a fejét.
- És a ma reggel? – nézett Andreas felváltva Fannira és Tomra
- Az… az nem volt semmi… Csak… - kezdett bele Fanni is
- … csak egy fellángolás volt… - fejezte be Tom
- Értem. – mondta Andreas, és Daviddel együtt átvonultak a saját szobájukba
… csend …
- A francba! – ültem le Fanni mellé
- Előbb-utóbb kiderült volna… - foglalt helyett Bill is mellettem
- Ti meg mi a francot csináltatok? – nézek Fanniékra megvetően
- Öhh… igazából semmit… csak ő… beszéltünk… - Fanny
- Értem. Beszéltetek. Oké. – mondtam
- Csak nem vettük észre hogy Andreasék hallgatóznak… - húzza el a száját Tom
- Remélem nem haragszanak nagyon. – Bill
- Jah… Kezdődik minden előről… Marha jó – mondtam és Fannival együtt a saját szobánkba indultunk, de az ajtóban még összefutottunk Nikivel, Gustavval és Georggal.
- Hát ti? Nem jöttetek reggelizni – mosolyog Niki, de mi Fannival szótlanul elmentünk a szobáinkba
- Hát ezek? – nézett utánnunk Gustav, aztán mind a hárman Billékre néztek, akik emiatt szintén felálltak és szótlanul bevonultak a szobáikba… Végül úgy lett hogy Fanni és én egy szobába megyünk, és David meg Andreas egy másikba. Bill meg Tom pedig külön szobákban voltak.

- Szerinted nagyon haragszanak? – húztam el a számat

- Hát te hogy éreznéd magad ha most derülne ki, hogy David kavart Billel…?! – mondta Fanny gúnyosan
- ??? – néztem rá kérdően XD

- Csak felhoztam egy példát – mondta gyorsan
- Értem – én – De igazad van. Azért ha beleképzelem magam Davidék helyzetébe… Elég szar lehet így nekik. Viszont minek kellett volna elmondanunk? Sosem kérdeztek az ex-pasijainkról, vagy arról hogy egyáltalán ismerjük-e a TH-s fiúkat
- Ez igaz. De ha mondták volna hogy a buliba a TH-t is meghívják, akkor biztos elmondtuk volna nekik… - Fanni
- … és akkor most nem lenne ez. – fejeztem be

- Pontosan. És ha szakítani akarnak velünk? – esett kétségbe Fanny
- Ááá nem hiszem. Ezért? Ennyi nem lehetnek izék – csóválom a fejem

- Kitelik tőlük – Fanny

- Kitelni kitelik, de ha tényleg szeretnek minket, akkor nem fognak kidobni. – én

- És ha azt hiszik hogy Tomék még szeretnék minket, mi pedig Tomékat? – Fanny

- Megmondtuk nekik hogy nem. – mondtam

- És szerinted 100%-osan elhitték? – néz rám sejtően
- Háát… - húzom el a szám – Nem hiszem.

- Ezek szerint bizonyítanunk kell nekik – Fanny

- De hogy? Max. annyit tehetünk hogy beszélünk velük. Ha elhiszik, elhiszik, ha nem, nem. Ha szeretnek elhiszik, ha meg szeretnek nem hiszik el. Ennyi – mondtam

… nagy sóhaj … XD

- Sokkal, de sokkal egyszerűbb lett volna, ha már akkor elmondjuk ezt nekik, mikor megismertük őket. Vagy mikor összejöttünk. - Fanny

- Jah… Ez az egész olyan szar – én

… csend …

- Nem kéne ebédelni? – kérdeztem

- Miért, hány óra? – Fanny

- Mindjárt 2 – mondtam
- Már? Jó hamar eltelt az idő – Fanny

- Jah. Szentem el kéne valahova menni. – mondtam
- Aha. Akkor menjünk és szóljunk Nikinek is – mondta végül Fanny és a táskánkkal együtt megkerestünk Nikit. A nappaliban ült a TV előtt, vajon kivel…? XD Persze hogy Gustavval.
- Niki! – szóltunk neki
- Hm? – fordult hátra
- Jössz kajálni valahova? – kérdeztem
- Aha. Megyek. Hello – köszönt el Gustavtól és hozzánk társult

Fél 3, egy étteremben.
- Na akkor mondjátok csak mi volt a ma reggeli!? – vigyorog Niki
- A reggeli? – Fanni
- Még nem is reggeliztünk – csóválom a fejem

- Hjaj de hülyék vagytok. A reggel történtekre céloztam – nevet Niky
- Jha az… - én
- Hát az úgy volt hogy… - kezdett bele Fanny, és az egészet elmondta.
- Ez… szívás. – ennyit fűzött hozzá Niky XD
- Az. – húzom el a számat -  És te meg Gustav? – kezdek el vigyorogni

- Mi van velünk? – nézett ártatlanul
- Hogy-hogy mi?? Elég jól kijöttök már a buli óta… Ezt még a hülye is látja – vigyorog Fanny is
- Az hogy jól kijövünk, még nem jelent semmit – vigyorog gúnyosan Niky
- Igen! MÉG! – nevetek
- Ha-ha… - Niky gúnyosan – De most tényleg komolyan nem lesz semmi
- Hogyne, persze. Tudjuk mi – Fanny sejtően
- Na jó, ezt inkább hagyjuk – mondta Niky, és utána ki is hozták a kajánkat. Elég rég nem ettünk, szóval jól teleettük magunkat. Utána pedig még beszélgettünk, és elmentünk kicsit sétálgatni egy közeli parkba. Ott is nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és megbeszéltük hogy ma ha esik ha szakad, mindenféleképpen bulizni megyünk! Party time! XD Kiheverni a „fáradalmainkat”… XD Miután ezt is kibeszéltük, indultunk vissza a házunkba.

- Hol voltatok? – fogadtak a fiúk mikor beértünk

- Csak kajáltunk meg sétáltunk – néztünk rájuk meglepetten

- Gustav nem mondta hogy elmentünk? – nézett Niky rájuk kérdően
- Gustav? Olyat csinált mit még soha… - nevet Tom
- Bealudt a TV előtt – Bill
- És sehogy sem volt hajlandó felkelni – Andreas
- Hol kajáltatok? – Georg
- Abban az új étteremben, ami ott a szökőkút mellett van – mondtam

- Nem lett volna egyszerűbb itt maradni és pizzát enni? – Georg
- Már mindegy – vontam vállat

- A pizzától amúgy is meghíznánk – Niky
- Igen, meg így is teleettük magunkat – Fanny

- Akkor most haragszanak ránk vagy nem? – kérdeztem a lányoktól magyarul
- Nem tudom. Nem kiszámíthatóak – (magyarul) csóválta a fejét Fanny

- Lehet csak aggódtak értünk – (magyarul) Niky
- Lehet – mondtam már németül

- Mi lehet? – kérdezett vissza Bill
- Áá semmi – legyintettem
- Ahha – néztek ránk kérdően
- Nah, be is mehetünk?! Vagy egész nap itt fogunk ácsorogni az ajtóban?! – nevet Fanny
- Jah, persze. Boccs. – David
Szóval bementünk. Mindenki először bevonult a saját szobájába. Fanny éppen pakolászta a cuccait, mikor benyitott hozzá Andreas:

- Zavarok? – kérdezte Andreas
- Dehogy. – fordult felé Fanny – Meg amúgy is, ez a te szobád is
- De a ti házatok – csukta be maga után az ajtót Andreas

- De… akkor is – mondta Fanny és leült az ágyra, mellé Andreas

Kínos csend állt közéjük, csak néztek maguk elő, valamikor a padlóra, mintha valami hihetetlen dolog lenne ott XD Mindkettőjüknek egy csomó mondanivalója volt, de egyikőjük sem tudta hogy hogy kezdjen bele. Végül Fanny szólalt meg:

- Nagyon haragszatok? – kérdezte Andreas felé fordulva – Okay, tudom hogy el kellett volna mondanunk, de nem láttuk semmi értelmét. És ha mondtátok volna hogy meghívjátok őket a buliba, egyből elmondtuk volna nektek hogy mi volt köztünk. Azelőtt meg nem láttuk értelmét, ti sem kérdeztek az… - hadarta Fanny a fiúnak, de nem tudta tovább folytatni, mert Andreas érzékien és lágyan megcsókolta J - ex-pasijainkről… - fejezte be végül

… mosolyszünet … :P :P

- Én szeretlek – fogta meg Andreas Fanny kezét – Ez az egész nem esett nekünk jól, hogy csak most tudunk meg mindent. De mivel már nem szeretitek egymást…
- Igen, mi tényleg nem szeretjük már egymást! Tavaly oda-vissza voltunk egymásért, de az egy évvel ezelőtt volt és már nem úgy van, szóval… - vágott közbe Fanny
- Hé-hé, állj – nevet Andreas – Értem. Tudom. Mostmár mindent tudok. Beszéltem Billel és Tommal Daviddel együtt. Ők már mindenről beszámoltak. Még azt is szívesen hallgattam, hogy Tomnak hogy sikerült elérnie hogy levegyétek magatokról a pólótokat – nevet ismét

- J - Fanny – Az jó volt. De… csakis téged szeretlek – fejezte be

- Én meg imádlak – mondta Andreas és hosszas smárolásba kezdett Fannyval

…

Eközben nállunk.
- Nem, én sokkal jobban – mosolygok

- Nem, hidd hogy én sokkal jobban - David

- Én jobban – én

- Nem, én sokkal jobban szeretlek – David – Sőt!

- Nem, nyugodj bele hogy én jobban szeretlek – mondom

- Nem tudod elképzelni hogy én mennyire szeretlek – David

- Nem, én 1000x jobban imádlak – én

- Én meg 10.000x jobban – David

- Én meg 1 milliószor jobban – vigyorgok

… csend …:D

- Az az érzésem, hogy ebből egyikőnk sem fog győztesként kikerülni – nevet David

- Hát… Lehet… - mondom
- Akkor minek pazaroljuk az időt értelmetlen veszekedésekre? – közeledett David az arcom felé
- Én nem is… - kezdtem bele, de David megcsókolt. Már nagyon hiányzott a csókja, most hogy újra minden szuper, már senki és semmi sem választhat el minket :P

Később mindenki boldogan ment le a nappaliba a TV elé. Mi csajok közöltük a fiúkkal, hogy hárman elmegyünk egy nagyot bulizni, kizárólag pasimentesen! XD Persze, előbb ellenezték… Hogy el fognak minket rabolni, meg fognak támadni… Nah, azért ez már túlságosan is túlzás. De csak viccből mondták. Szóval végül beleegyeztek, mi meg elvonultunk készülődni. De előtte még csinálnunk kellett a 6 fiúnak popcornt, vinnünk kellett colát, red bullt… XD :S Hüpp… szegény mi XD
Ezután végre már tényleg készülődtünk, és 8-kor elmentünk egy új discoba, ami a város másik végén van. Áá, de az valami király volt :P Nagyon nagy, tele volt (még) józan emberekkel, jó volt a zene, nem volt tele 40 éves pedofilokkal, hanem 15-25 év körüliek voltak. Szal pont nekünk való volt :D Hatalmasat buliztunk, nagyon jól éreztük magunkat. És végül hajnali 5 fele hazaértünk, persze sikerült felkeltenünk egyszer Gustavot, de csodák-csodájára egyből vissza is aludt. Mi meg ruhástól bedőltünk az ágyunkba. Vagyis Niki ágyába, ami elég nagy volt… Mert a pasijainkat nem akartuk felkelteni XD

Tudom, nagyon szar lett, de hát ez van :S Unalmas is, de ez azért van, mert már nekem sincs nagyon kedvem ehhez az egészhez... Szal sorry, de rem. azért még fogjátok olvasni :P
Folyt. Köv.