10 fejezet
Doryna Black 2007.11.17. 20:01
Folyt.
Ginny, te, te utolsó… utolsó…-többet nem értettem, mert kitört belőle a zokogás, és se szó, se beszéd elrohant. Valószínű, hogy hallotta, amit mondtam. Nem lehet igaz. Asszem levegőznöm kell.
Szép lassan felsétáltam a csillagvizsgálóba. Nagyon szép csillagos este volt. Nem tudom meddig állhattam ott, amíg valaki hátulról lágyan meg nem érintette a vállam.
Igen?- fordultam hátra. Éppen csak annyi időm volt, hogy lássam, hogy az illető Pako, de mikor észbe kaptam, már erőszakosan szorított, és pont azt csinálta, mint amit Draco nem rég. Nagyon dühbe gurultam és ellöktem magamtól.
-Megőrültél?! –ordítottam.
Látszott, hogy nagyon dühössé vált, és már csak egy lökést éreztem, és, hogy zuhanok, zuhanok és zuhanok…
©©©
Tényleg azt hittem, hogy itt a vég… lepergett előttem az egész életem. Rájöttem mennyi dolgot is vétettem. Mégis a Dracoval történt kisiklásomat nem tekintettem hibának. Lelkileg már teljesen felkészültem a becsapódásra. Hisz csak egy pillanatig fog fájni… Nem akartam használni a pálcám. Ha az ég ezt a sorsot szánta nekem, hát akkor legyen.
Ekkor éreztem, hogy földet érek. Vagyis nem! Sokkal puhább volt, és még mindig a levegőben voltam! De hisz ez Draco seprűn!
-Én szőke hercegem…-suttogtam.
-Tessék? -nézett rám értetlenül.
-Egyszer egy mugli mesekönyvben olvastam, hogy a kislányokért egyszer eljön a szőke herceg, fehér lovon. A szőke stimmel is, de a ló… hát inkább seprűnek látszik…-vigyorogtam erőtlenül.
Végül leszálltunk. Körbenéztem.
-De hát, de hát ez a tiltott rengeteg! Itt állunk a közepén! –mondtam kétségbeesetten, és ránéztem az én „hercegemre”. Ilyen megvilágításban elég félelmetesnek tűnt. -Mi a csudát keresünk itt?
Jobban tettem volna, ha nem kérdezem. Rám mosolygott és fél térdre ereszkedett.
-Ginny, én nagyon szeretlek! Én… én nem készültem semmi giccses szöveggel… szóval… hozzám jössz feleségül?
©©©
Azt hittem ott helyben összeesek. Ránéztem. Olyan aranyos, de akkor is egy Malfoy. Jó pénzes meg minden, de nem ez a lényeg. De hát…
-Igen.- suttogtam, és valahogy megkönnyebbültem…
|