-         Na de! – hallottam Draco méltatlankodását, mikor már a fiú wcből kiléptem.

-         Ginny! Ginny! Hééééééééé Ginny!!!!!!!!! – kiabált Pako.

-         Ó, igen?

-         Mért…??? Te kihasználsz Ginevra?

-         Én? – kérdeztem felháborodottan.

-         Igen, figyelj Ginny. Én nem erőltetlek.

-         Na de…

-         De? – nézett Pako komolyan a szemembe.

-         Jó, Pako, ez nekünk nem megy.

-         Jó. Értettem… szia!

-         Szia...

Megindultam a nagyterem felé. Tessék, elértem hogy mindenki ujjal mutogat rám! Ezt csak magamnak köszönhetem. Ekkor hirtelen megláttam Pakot, mögöttem egy lánnyal. Egy hugrás csajjal, Leilával. Csak féltékennyé akar tenni ennyi az egész. – mondogattam magamnak. Míg Pako elment a haverjaihoz beszélgetni, Leila odajött hozzám.

-         Szia! Képzeld Pako és én, járunk! – mondta elég öntelten.

-         Óh. Igen? Az jó. Gratula… - mondtam a könnyeimmel küszködve. Úgy látszik, ezt észrevette. Még jobban rákezdett.

-         Jajj köszike! – mikor Pako visszajött, Leila hirtelen átölelte.

-         Jaj cuncimókusom! – gügyögött neki. Majdnem odataccsoltam, annyira szánalmas volt.

-         Na menjünk Lei. – mondta Pako, és köszönés nélkül elmentek.

Mikor odaültem a Griffendél asztalához, Hermione rögtön elhúzódott mellőlem. Doris pedig idegesen méregetett.

-         Mi az Doris? – kérdeztem csodálkozva.

-         Semmi.- és visszahajolt a vacsorájához.

A vacsora alatt csendben volt mindenki. Ekkor egy bagoly szállt be az ablakon, és ledobta az ölembe a levelét. Értitek? Vacsorakor!!! Na mindegy. Aj-aj… Ez egy RIVALLÓ!!!

Érzem, hogy pirulok, és minden tekintet rám szegeződik.

-         Nyisd ki! Nyisd ki! – hallottam mindenkitől.

Hát jó. Remegő kézzel kibontottam a levelet.

-         GINEVRA ! HOGY KÉPZELED EZT? MÉG CSAK 5. VAGY, NEM AZÉRT JÁRSZ ISKOLÁBA, HOGY FIUKAT BÁMULJ! MÉLYSÉGESEN CSALÓDTUNK  BENNED APÁDDAL. ÉS PONT AZZAL A MALFOY FIÚVAL. AZ A CÉLOD, HOGY SZÉGYENT HOZZ A CSALÁDODRA? HÁT SIKERÜLT! ANYÁD, ÉS APÁD.

Ennyi. Vége a jóhíremnek! Most hogy fogok akárkinek is a szemébe nézni? Mindenki engem nézett. Fúú de ciki!

Nem tudtam mást tenni kirohantam. Bőgve felrohantam a klubhelységbe és onnan fel a hálóterembe. Csak sírtam, sírtam, és sírtam… Mindaddig, míg Doris be nem jött.  

-         Na mi baj van? – próbált vigasztalni.

-         Semmi. Lécci, most hagyj egyedül! – kérleltem.

-         Nem. Te most tényleg szerelmes vagy Dracoba?

-         Mi? Neem!!

-         De!!!

-         Na jó, lehet! – vallottam be.

-         Nem lehet, hanem biztos!

 Ekkor állított be Hermione olyan, tekintettel, mint aki ölni készül…