A gyertya lángja meg-megremegett, ugráló fényköröket rajzolva a szoba mennyezetére.

Még sokáig álltam az ablak előtt, kezemben a medálba foglalt borostyánt forgattam. Annyira szép volt, ahogy a fogyó hold sápadt-fehér fénye meg-megcsillant rajta. A könnyek hangtalanul folytak végig az arcomon, de én semmit nem tettem ellenük.

Hallottam ahogy a szobám ajtaja nyikorogva kinyílik. Nem vártam látogatót ilyen kései órán, de lassan elfordultam az ablaktól.

Ott állt zsebre tett kézzel az ajtófélfának támaszkodva. Testének körvonalai élesen kirajzolódtak a folyosóról beszüremlő tompa fényben. A sötétség elfedte az arcát, de látni véltem, ahogy tekintete végigsiklik rajtam. A szívem megugrott és egyre hevesebben kezdett verni. Éreztem, ahogy a lábaim elzsibbadnak és a gyomrom görcsbe rándul.

Ellökte magát a faltól, bezárta az ajtót és lassan közelített felém. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy ez nem csak egy vágyaimtól túlfűtött álom kezdete, de érintése meggyőzött róla, hogy ez maga a valóság.

-          Miért nem tudtad annyiban hagyni? – kérdezte suttogva, miközben kezével a hajamba túrt, és ujja köré csavart egy tincset.

Mit felelhettem volna? Azért mert oly régóta szeretem, és mert tudom, hogy viszonozza az érzelmeimet? Nem volt ez elég egyértelmű?

Tenyerébe simítottam az arcomat és csak néztem rá, könyörögve, esdekelve, hogy adja meg magát végre az elkerülhetetlennek.

-          Amikor rájöttem mit érzel irántam, biztos voltam benne, hogy csak egy kamaszkori fellángolás. Azt hittem előbb-utóbb elmúlik. Nem tudom megérteni, hogy mi vonz téged hozzám. Öreg vagyok, szegény, megkeseredett és még vérfarkas is – nagyon halkan és keserűen beszélt.

-          Kedves vagy, megértő és türelmes, és mindig ott voltál, mindig segítettél amikor szükségem volt rád – feleltem.

-          Nem akartalak bátorítani. Perselus figyelmeztetett. Ő már akkor észrevett valamit, amikor még én magam sem fogtam fel az érzéseimet, sőt még a te vonzalmaddal sem voltam tisztában. Bár eleve féltékeny volt rám Nymphadora miatt – elmosolyodott és keze ismét a hajamba tévedt. – Azután dühös lett, mert azt hitte, hogy Tonks szeret engem, közben én meg diáklányok után futok. Valljuk be, ez még tőle is meredek ötlet volt – csóválta meg a fejét. – Miután karácsony estéjén Nymphadora bevallotta neki, hogy valójában ő az akit akar, már nem igazán törődött a dologgal.

-          Akkor… a karácsonyi bálon… már éreztél irántam valamit? – kérdeztem.

Féltem a kérdéstől és féltem a választól, de a kíváncsiság nyomasztóan telepedett rám.

-          Igen – a hold fényénél láttam, ahogy szemei felszikráznak -, de mindent megtettem, hogy ne vedd észre. Sajnos, ez nem mindig sikerült.

Annyira féltem megmozdulni. Féltem, ha megérintem majd ismét elzárkózik előlem.

Fejét lassan lehajtva tapasztotta ajkait a számra. Előbb csak lágyan cirógatott, majd egyre mohóbban csókolt. Eleinte csak próbáltam egyetlen pillanatát sem elszalasztani ennek a csodálatos érzésnek, majd viszonozni akartam. Minden porcikám azt követelte, hogy csókoljam, csókoljam, csak csókoljam…

Egyre szorosabban ölelt magához, testünk egymásnak feszült és éreztem ahogy a mellkasa fel-le hullámzik, szíve őrülten ver. Kéjes, borzongató vágy szaladt végig a gerincemen, mikor nyelvével a számba hatolt. Nem ez volt életem első csókja, de az első igazi volt. Csodálatos, mennyei… egyszerűen nincs rá szó.

Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikkal hajába túrtam. Rövid, őszes hajába, mely meglepően selymes volt.

Lassan elszakadt tőlem és arcomat fürkészte.

-          Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

-          Akarlak Remus! – feleltem és újra megcsókoltam.

Kezét a vállamra csúsztatta, majd a hátamat simogatta, miközben ajkai a nyakamra vándoroltak. Hallottam saját dübörgő szívverésemet és az ő egyre gyorsuló légzését is. Kettőnk zenéjére lassan táncolni kezdett velem. Ujjai pólóm alá csúsztak és finoman cirógatni kezdtek. Mint az áramütés, olyan volt, mikor meztelen bőrömhöz ért. Reszketve igyekeztem kigombolni az ingét, majd lehúztam róla. Nagyot nyelve néztem végig fedetlen felsőtestén. Vékony volt, de látni lehetett, ahogy karján megfeszülnek az izmok. Hátam mögé lépett és úgy húzta le rólam a pólót, végigsimítva mégis alig érintve a hasamat, melleimet. Mellkasa a hátamhoz simult, forró bőre égetett, bizsergetett. Egy ideig vállamat csókolgatta, harapdálta finoman, majd maga felé fordított. Hátrébb lépett, úgy nézett hosszasan, szemében csodálat tükröződött. A bőröm mindenütt parázslott már ajkai nyomán, testemet forró, kínzó vágy árasztotta el. Vágyakozó, éhes tekintetétől úgy éreztem, mintha megolvadt volna alattam a föld.

Ujjaimat övébe akasztva vontam közelebb magamhoz, majd lassan kibontottam derékszíját. Kezem a nadrág gombjaira tévedt, ő pedig hangosan felnyögött, de félig lehunyt szemeit nem vette le rólam.

A nadrágon keresztül is éreztem, ahogy a tenyerem alatt lüktet és egyre duzzad férfiassága. Gyorsan lerángatta magáról az szűkülő ruhadarabot, majd újból magához ölelt én pedig mohón tapadtam ajkaira. Csókjának enyhe mentol és csokoládé íze volt. Finoman harapdálni kezdtem fülcimpáját, majd hozzáértem a nyelvemmel, mire ő halkan felmordult. Lejjebb vándoroltam nyakára, majd vállára. A tény, hogy ilyen hatalmam lehet fölötte annyira felizgatott, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott saját kielégületlen vágyam.

Remus lassan húzott magával az ágy felé, miközben kezével melltartóm kapcsát kereste. Szinte fellélegeztem, mikor végre lekerült rólam. Áhítattal vette tenyerébe melleimet és apró csókokkal halmozta el, majd szájába vette mellbimbóimat és gyengéden nyalogatta, szívogatta. Felsikoltottam a gyönyörtől és tíz körömmel kapaszkodtam a vállába. Majd kezeim – mintha saját akaratuk lenne – megindultak. Végig simítottam a hátán, fenekén és óvatosan lefejtettem róla alsónadrágját. Előbukkanó férfiasságának látványa még nagyon izgalomba hozott, ha ez egyáltalán lehetséges, de kissé meg is rémített. Nem számítottam rá, hogy ekkora…

Agyamat elborította az őrült szenvedély, a nyakába vetettem magam, hogy újra birtokba vegyük egymás ajkait. Hanyatt esett az ágyon én pedig rázuhantam. Felszabadultan nevetett és maga alá fordított. Hosszan és vadul csókolt, míg kezei a testemen kalandoztak. Kigombolta nadrágomat én pedig megemeltem csípőmet, hogy levehesse rólam. Végigcsókolta a hasamat, majd egyre lejjebb haladt és az apró csipke bugyin keresztül kezdett ingerelni nyelvével. Testem, megfeszült, ahogy a fehérneműn keresztül is megéreztem forró ajkait. Önkéntelenül is megemeltem csípőmet, hogy még inkább felkínáljam magam ingerkedő nyelvének. Remus egyetlen mozdulattal letépte rólam a maradék ruhát és ajkai újra támadásba lendültek. Öklömbe haraptam, nehogy hangosan felsikoltsak. Remus pokoli gyönyörben részesített. Képes volt pattanásig feszíteni a húrt, majd az utolsó pillanatban megállt és hideg levegőt fújt, nedves, vágytól lüktető ölemre. Karjaim, lábaim elgyengültek, testem reszketett, mintha súlyos betegség kínozta volna. Lassan felkönyököltem és elhomályosult tekintettel néztem Remus arcát. Látni akartam, ahogy a vágy és a kéj eltorzítja arcvonásait.

Magam mellé húztam, majd én kezdtem el kényeztetni. Végigcsókoltam nyakát, mellkasát, ujjaimmal mellbimbóit ingereltem, majd lassan lejjebb csúsztattam a kezemet és megragadtam férfiasságát. Egyre gyorsabban mozgattam rajta a kezem és közben Remus reakcióját figyeltem. Lehunyta a szemét, lélegzete egyre szaporább lett. Rekedtes hangon nyögött fel, mikor megérezte ajkaim melegét.

-          Mennyei kínokat okozol nekem, ugye tudod? – nézett rám gyötrődő, mégis gyönyörteli arccal.

Nyelvemet és kezeimet egyre gyorsabban mozgatva akartam neki örömet szerezni és ő láthatóan élvezte a kényeztetést. Hirtelen megrándult a teste és hajamba túrva tolta el magától a fejemet.

Hosszú, mély lélegzetet vett, majd mosolyogva kinyitotta a szemét. Mellé feküdtem és a mellkasát kezdtem simogatni, mire ő elkapta a kezemet és a tenyerembe csókolt.

Lassan fölém hajolt és combjaim közt megéreztem, kőkeményen meredező férfiasságát.

-          Hermione – végigsimított a hajamon -, tudnod kell, hogy én már rég nem… - zavartan elhallgatott egy pillanatra – de nagyon fogok vigyázni rád!

-          Tudom – feleltem és megcsókoltam.

Hirtelen égető fájdalmat éreztem, ahogy belém hatolt, de ő nyugtatóan magához szorított. Rövid idő múlva ismét mozogni kezdett és apró mozdulatokkal nyomult egyre beljebb és beljebb. A tudat és az érzés, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz újra eltöltött szenvedéllyel és lassan múlni kezdett a fájdalom. Az érzés teljesen betöltött, szinte szétfeszített és elindított a gyönyör útján.

-          Olyan régen vágyom már rád! – suttogta rekedten és újból megcsókolt, majd a szemembe nézett. – Őrülten szeretlek!

Rémisztő, kínzó hullámokban tört rám a szenvedély. Sikoltani tudtam volna a boldogságtól, azt hiszem sikoltottam is.

- Szeretlek Remus, szeretlek!

Egyre gyorsabban mozgott én pedig felvettem ritmusát. Önfeledten merültünk el a gyönyörbe, míg végül szemem előtt fehér szikrák jelentek meg és úgy éreztem, hogy a testem elolvad. Remus hatalmas sóhajjal borult rám és révülten suttogta a nevem újra és újra.

Hátamat a mellkasának szorítottam, ő pedig átölelte a derekamat. Tudtam, hogy ezentúl minden más lesz. Hogy még jó ideig titkolóznunk kell, de biztos voltam benne, hogy Remus végre közel engedett magához, nemcsak a szó fizikai értelmében. Már mélyen és egyenletesen lélegzett, mikor végre megnyugodva hunytam le én is a szememet.

Kora délután lehetett, mikor felébredtem. Remus már nem volt mellettem, csak testének körvonalait őrizte meg az ágyam. Hirtelen eszembe jutott, mitől vagyok olyan boldog és elégedetten kinyújtóztam majd felültem. Mellettem a takarón egy darab pergamen hevert, rajta egy szál rózsával. Mosolyogva emeltem fel, hogy beszippanthassam friss illatát és kezembe vettem a levelet. Csak egyetlen szó állt rajta:

Sajnálom.