A Falu teljesen más volt, mint este. Mindenki tette a dolgát, de senki se kényszerből. Mindenki boldog volt. Debi arra gondolt, megtalálta azt a helyet, amire mindig is vágyott.

  A mellette lévő házak közül a jobb oldalán lévő volt az egyetlen ház, ami színre is hasonlított egy igazi házra. A tetején piros cserepek voltak, az oldala sötétzöld volt. A bal oldalán lévő ház teljesen barna volt.

  Minden ház között volt 1 méter út, ami megakadályozta, hogy a házak összeérjenek.

 Hirtelen a semmiből Samu bukkant elő és Debi elé állt. Ezzel kizökkentette a lányt a gondolataiból.

- Ettél már?-kérdezte kedvesen.

- Igen – válaszolt Debi.

- Akkor gyere, megmutatom a szigetet.

  Elindultak. De csak ketten mentek. Samu először egy nagy hegyet mutatott meg neki, és közbe magyarázott.

- Ebben a hegyben van a Kincses barlang. Magának a hegynek nem adtunk nevet, mert mindig a barlangba jövünk, és sose a hegy miatt.

- Hogyhogy Kincses barlang? Mi van ott igazából?

- Minden, ami a földön nem kell a tulajdonosának, vagy elhagyta azt és mi itt használni tudjuk. Gyere felmászunk a hegyre. Maglátod róla az egész szigetet.

  A hegy nem volt valami meredek, viszont elég magas volt ahhoz, hogy az egész szigetet látni lehessen róla. Legalábbis amíg a Megmászhatatlan hegyek a szemed útjába nem áll.

  Hamarosan fel is értek a hegy tetejére. Amikor Debi körülnézett, elállt a lélegzete. A hegyről gyönyörű volt a kilátás. Látták a Falut, egy dombos részt, mint később kiderült ez az Állat domb. Látni lehetett a Kristály folyót, aminek a partja eléggé meredek. A Lyukat, amibe ha valaki beleugrik vagy beledobják hazaér (a tárgyakat, amiket beledobnak, az oda érkezik, ahol szükség van rá.) A Sivatagot, ami egy igazi kis sivatag volt. A nagy kék óceánt, ami körülveszi az egész szigetet, és a hegyeket. A nagy fekete hegyeket.

- Samu, mi van a hegyeken túl? – kérdezte Debi a látványtól elszörnyülködve.

- Azt senki sem tudja pontosan. De ne is érdekeljen. Bármi is van mögötte nem árthat nekünk. A hegyeket még senkinek sem sikerült megmásznia. Ha meg átjönne is onnan valaki vagy valami, meg tudjuk magunkat védeni.

- De mégis hogy? Mi csak gyerekek vagyunk.

- De mi tudunk varázsolni.

- Tessék? De hát senki nem tud varázsolni! Akkor itt hogyhogy lehet? És mégis, honnan tudnám, hogy igazat beszélsz, és nem akartok becsapni?

- Mégis mit gondolsz, hogyan gyógyult meg a sebed? És senki nem akar becsapni. Gyere, megmutatom hogy igazat mondtam.

  Elindultak lefelé, és mikor Samu meglátott egy bimbós virágot, odament hozzá és lehajolt. Debi is odament, ő is lehajolt.

- Nyílj ki bimbó, legyél virág! – mondta Samu és a gyűrűjéből, amit Debi eddig még nem vett észre zöld fény vetődött a bimbóra, és mint egy gyorsított felvétel, a szemük láttára kinyílt.

  Debinek tátva maradt a szája. Nem hitte el, amit látott. Samu igazat mondott. Tényleg tudnak varázsolni. Mikor magához tért első döbbenetéből, fölállt és megszólalt.

- Mégis tudtok varázsolni. De mindenki tud? Te a gyűrűd segítségével varázsoltál.  Ez lenne rá a kulcs, hogy annyi ember álma valóra váljon?

  Samu a gyűrűjére nézett. Igazan szép volt. Ezüstből volt, arany vonalak cikáztak benne minden felé, és volt benne egy gyémánt.

- Igen. Ám egyik gyűrűt sem lehet elvinni a szigetről. És igen, mindenki tud varázsolni. Te is varázsolhatsz, de előbb neked is kell gyűrű. Gyere, a Kincses barlangban lesz a beavatás.

                                      *

3. fejezet

  A Kincses barlangban már ott volt a többi gyerek, csak Samura és Debire vártak. A lány nagyon elcsodálkozott, amikor meglátta azt a sok gyereket. És még a barlangon mennyire! Nem is hasonlított igazi barlangra. A fala csillogó kövekből volt, az egész úgy káprázott, hogy ha valaki sokáig nézi, megfájdul tőle a szeme. A falak mentén polcok és szekrények voltak, rajtuk mindenféle lom. Ruha, ennivaló, régi játék és még sok minden.

  A fiúkat látszólag nem zavarta a csillogás. Csak egy valaki érdekelte őket, Debi. Ő a barlangot bámulta és itta magába a látványt. Mikor már annyit nézte, hogy fájt a szeme, odafordult a fiúkhoz, és mielőtt megszólalhatott volna, Samu, aki felállt egy dobozra beszélni kezdett.

- Most azért vagyunk itt, hogy kiderüljön Debi melyik gyűrűt kapja.

  Odalépett a fal egyik üres részéhez, és valamit motyogott. A fal felemelkedett és mögötte egy szekrény volt.

  Ez a szekrény más volt, mint a többi. Ez a falba volt ágyazva, kövekkel kirakva és benne nem lom volt, hanem szép kis dobozok, amilyenekbe a gyűrűket szokták rakni.

- Ezekben a dobozokban vannak a gyűrűk. – kezdte Samu. – A feladatod az lesz, hogy megfogod és megszorítod a gyűrűket, amiket a kezedbe adok. Ha elkezd világítani a kezedben az egyik, akkor az a tied. Ha nem, jön a következő. Érted?

- Igen – felelt Debi.

  Samu elővette az első gyűrűt. Aranyból volt, gyémánt volt a közepén, körülötte padig smaragdgömbök voltak. Odanyújtotta a lánynak, aki elvette és megszorította. Mikor semmi sem történt, szomorúan visszaadta.

- Ne szomorkodj! – biztatta Samu, aki észrevette a lány levertségét.-Nem mindig az első a nyerő. Lehet, hogy az utolsó gyűrű lesz a tied.

  Ezek után gyorsan haladtak, de egyik gyűrű sem kezdett világítani és ez levitte a lány önbizalmát. Hamarosan már csak két gyűrű maradt.

- Ennél a két gyűrűnél más a szabály, mint a többinél. Itt te választasz. – mondta a fiú és kinyitotta a két utolsó dobozt.

  Az egyikben egy a többihez képest csúnya gyűrű volt. Bronzból készült, fénytelen volt és csak egy csúnya formátlan kő volt benne. A másik ennek teljesen az ellentéte volt. Színaranyból készült, ezüstszálakkal volt végigfuttatva és körbe gyémántok voltak rajta. Csak úgy ragyogott.

- Ez – folytatta Samu és a csúnya gyűrűre mutatott – a Leggyengébb gyűrű. Nem képes nehezebb varázslatot végrehajtani és a gyengéket is alig tudja, megcsinálni. Ez meg – mutatott a másik gyűrűre – a Hatalmasság gyűrűje. Aki a gyűrű tulajdonosa mindenki felett uralkodni tud, aki a szigeten él. Ezen kívül ezzel minden varázslat könnyű, még a legnehezebb is és ezzel a másikat bántani is lehet, illetve megölni. A többi gyűrűvel ezt nem lehet. Na melyiket választod?

- Azt választom, amelyiket akarom? – kérdezte csodálkozva Debi.

- Igen.

  Debi az egyikre nézett, aztán a másikra. A Hatalmasság gyűrűje felé nyúlt, aztán félúton megállt a keze.

- Nem – mondta és a másik felé nyúlt. – Nem lehetek én a sziget legnagyobb varázslója és egyetlen irányítója, hiszen még csak most érkeztem. Inkább legyen kicsi ereje a gyűrűmnek, de legalább tudjak varázsolni.

  Amint befejezte a mondandóját, elvette a csúnyábbik gyűrűt, és a tenyerébe szorította. A fiúk egymásra néztek és üdvrivalgásban törtek ki. Debi nem értette, minek örülnek ennyire. De más vonta el a figyelmét.

  A gyűrűje elkezdett világítani, és megváltoztatta a külsejét. A bronz arannyá változott, a formátlan kő pirosas, szív alakú gyémánttá, amit ezüstből készült rózsa font körbe. Ennek a két oldalára 2-2 gyémánt került. A belsejébe ez volt írva: „A Legerősebb gyűrű, okosan használd.” A másik gyűrű is megváltozott. Az arany fekete lett, a szép kövek eltűntek csak egy nagy fekete kő maradt a gyűrűn. Az egész nagy gonoszságot árasztott és ez volt belevésve: ,,A Gonosz gyűrű, gonoszságot szórj, amerre jársz.”

  Debi Samura nézett, aki az egész csapat közepén állt. Ő is újongott. Nem értette miért hazudott neki a fiú, de már nem látta olyan megbízhatónak, mint amikor megismerkedtek.

  Mivel már nagyon éhes volt, keresett valamit, a barlangot behálózó polcokon, utána úgy hogy senki ne vegye észre kiment a barlangból, és elindult a Kristály folyó felé, amit a dombtetőről látott. Ezt vélte a legbiztonságosabb helynek a szigeten, mivel Samu azt mesélte, hogy nagyon meredek a folyópart, és elég mély is, ezért nem nagyon jár oda senki.

*