Képzeljétek, nemrégiben séta közben arra a hatalmas felfedezésre jutottam, hogy az a sok sok izgalmas szag, amit érzek a fűben, oszlopokon, házak oldalán nem lehet véletlen.

Szerintem a többi kutya direkt odateszi a szagát, mert azt gondolja, az az ő területe.És én ezt nem hagyhatom annyiban! Hiszen én is ott sétálok, vagy mi a szösz???  Ezért aztán  kiötlöttem, hogyan oldhatnám meg ezt a csúfos helyzetet: szépen odapisilek mindenhova, ahol csak járok, és akkor a többi kutya fogja tudni, hogy ez a placc Gusztué. Igen ám, de kettő helyet megjelöltem, és nem jött több pisi....ezért aztán most már egész délután a sétára készülök, és annyit iszok, amennyi csak a pocakomba fér

Így aztán nem probléma a jelölgetés, büszkén szaladgálok háztól házig. Bár a múltkor Anya kinevetett, szerinte senki nem fogja komolyan veni a jeleimet, ha a bal lábam emelem fel amikor a jobb oldalon van a fal. Ezen igen elgondolkodtam, és már igyekszem is figyelni rá, de még nem mindig sikerül, hát nem figyelhetek én ilyen apróságokra, amikor komoly dolgom van.

Találkozón is voltam, képzeljétek! Már minden hónapban megyek:) Februárban kettő is volt, és én mindkettőn részt vehettem, hála Apának, aki elvitt minket.

Az elsőn megismerkedtem Héliosszal, aki a tiszteletbeli kistestvérem. És Randyvel, és Pierre babával is.

Ők nagyon hasonlítanak egymásra ám, igazi férfias sötét szakálluk van, és nagyon aranyosak. Randy barátom az első talin megtanított, hogy a meg nem határozható fura állagú dolgok kitúrása a fűből milyen jó móka, ezért legközelebb már én is csináltam. De Anya valamiért nem örült neki, nem értem, miért.

 Itt nem nagyon látszik, de csúfosan nézett ki a pofám állítólag, a szagáról nem is beszélve (és mindez azért, mert ettem egy kis rohadt füvet)

Pierre-el pedig készült rólunk közös sztárfotó, a címe a Nagybátyám és én, de Anya nem hajlandó ide tenni, mert ő állítólag hülyén néz ki rajta. Ilyenkor szokta Apa azt mondani, hogy látod, fiam, nem egyszerű a nőkkel....

Mindkét talin csodaszép idő volt, sütött a nap, és nem esett az eső Szerencsére!

Az elsőn Héliosz barátommal játszottam egy óriásit, a másodikon pedig Pöszivel. Ő kislány, és nagyon de nagyon huncut, egy perc nyugtot sem hagy, jó nagyot lehet vele birkózni. És nagyon de nagyon szép kislány kutyus, és olyan csajos hámja van, hogy csak na. És még csodálkozik, hogy minden fiú vele akar játszani.

És nagy meglepetésben is volt részem, mert találkoztam egy olyan barátommal, aki nagyon messze lakik Anya szerint, és mégis jöttek a talira, ő Pamo! Pamo nagyon szép kutyus, igazi hatalmas, sűrű bundával, ha egészen nagy leszek, én is ilyen bundát szeretnék. De addig azt mondta Anya még le kell váltanom a kölyökszőrömet, ami hamarosan meg fog történni, hát én már inkább túllennék rajta, mert arra az időszakra extra adag fésülés vár rám..

Ma is aszittem, hogy már éppen vége a generálnak, mikor Anya elkapott, és elkezdte a tappancsaimról levágni a szőrt. Pedig olyan jó, csócsálható volt már. Most meg....hát nekem így nem tetszik, pedig Anya azt mondta, épp csak lekerekítette, hogy ne úgy nézzek ki, mint akin 6 számmal nagyobb a zokni.

Na de mindegy is. Ha már folyton coffot kell hordanom, szinte mindegy, hogy milyen a praclim. De muszáj a coff, ezt én is belátom, mert máskülönben így áll a séróm:

És mivel így nem látok kettőig se, elviselem a coffot.

Na most lassan mennem kell, majd még jelentkezem, addig is szép napot minden kutyusnak, sétáljatok nagyot a szép tavaszi időben.