Történt ugyanis, hogy vasárnap Apa azt mondta, szép tavaszi az idő, ezért elmegyünk Anya elé a dolgozóba, utána sétálunk egy nagyot a Ligetben. Már vagyok annyira okos, hogy tudjam, mi az a Liget, az egy szuper nagy Park, amit kimondottan ilyen magamfajta kiskutyák részére futkározós célzattal van kitalálva.  Nagyon megörültem, annyira, hogy a kocsiba is be tudtam volna ugrani örömömben, majdnem sikerült is, Apa szerint ügyes fiú vagyok.

Anya már várt is minket, és elindultunk a sétára.Autóval mentünk a Városligetbe, már alig vártam, hogy kiszálhassak. Aztán jöttek a kalandok....

Amit itt olvashattok, az Anya verziója, amit közzétett az interneten, a fórumon Hát olvassátok el, én viszont nem hagyom annyiban, és leírom nektek a teljes igazságot.

 "Most jöttünk haza a Városligetből. Gondoltam, 3-ig dolgozok, párom+kutyám értemjönnek, megsétáltatjuk a kutyót a váci utcában (ott dolgozom), majd a Ligetben, szép az idő stb.

Hát...

Nem vagyok benne biztos hogy a következő 14-15 évben visszamegyünk oda.

A következő történt:

Kocsiból kiszállás, Gusztu kis fehér kutyát észrevesz, eliramodik, póráz vége, visszapattan.

Na, gondoltuk, hadd jáccanak, és a Vajdahunyad váránál lévő tó mellé mentünk, ugyanis ott volt a másik kutya.

A tóban jelenleg nincs víz, csak lábszárközépig érő sár és mocsár.

Butagazdi (én) kutyát pórázról levesz, hadd hancúrozzanak a drágák. Aggódás, hogy kutyák beesnek a tóba (saras gödörbe). Másik kutyagazdi megnyugtat, á dehogy esnek,  hát van ezeknek eszük!!

Következő pillanatban Guszti gödöralján, sárban puffan, szívinfarktusgyanús butagazdi utána. Persze kutyának semmi baja, azon kívül, hogyegy merő sár, gazdi (még mindig én) levegő után kapkod az idegtől.

Fentről  (kb 1,5 m) másik kutya (neve Sandokan, Bichon Frise) lelkesen farkcsóvál.

Butagazdi rájön, hogy nem tud kimászni, és igencsak sáros nyakig.

Fél óra küzdelem a kőfallal, néhány visszaesés, bámészkodó járókelők.

Na utána kutyára póráz, következő pillanatban bulldog érkezik, Guszti bepörög, pórázzal együtt beesik, lóg, póráz elenged, nehogy megfulladjon...újra utánaugrás, Gusztu szemmelláthatólag nem akar kijönni, elfutás.... Tó alján kergetőzés...."

Hah! Nevetnem kell!

Először is: abban biztosak lehettek, hogy simán visszamegyünk oda! Én aztán szuperül éreztem magam. Ahogy megérkeztünk, egyből megláttam egy hozzám hasonló kutyust, és utánafutottam. Sandokannak hívta a gazdija, és nem volt neki póráza, én meg jeleztem Anyáéknak, hogy nekem sem kell, minek...Egész a tóig szaladtunk, amibe télen nincs víz. Ott jáccottunk, én meg, gondoltam, elbújok Sandokan elől, mert már kezdett elszemtelenedni, és beugrottam a tóba. Persze ha víz is lett volna benne, nem teszem, de így öröm volt nézni a kis szemtelen Sandokan arcát, hogy nem mert utánamugrani

Anya meg azt hitte, hogy én ODA BEESTEM!!! Még hogy én. Be is jött utánam, mert félt, hogy megütöttem magam. És igenis van eszem, mert direkt falevelekre estem, hogy ne fájjon! Persze nem gondoltam át, hogy ki tudok-e jönni onnan, és meg is ijedtem, hogy magas a fal, és odalennt maradok...

De Anya segített kijönni, én meg aggódtam, hogy ő is ki tudjon mászni.

Picit piszkosak lettünk, Anya is, de én azt nem tudhattam, hogy az nem jó dolog, hiszen máskor Anya még fotót is készített rólam sárosan, és azt mutogatta a fórumon.. Minek mutogatja, én azt hittem az menő.

Nézzétek:

Aztán megint bepottyantam ugyan, de én arról azért nem tehetek, mert a bulldog rámijesztett. Szóval én jó kutyu vagyok, és már megbeszéltem Anyával, hogy megyünk máskor is.

Sőt, talira is megyünk, számolom vissza a napokat, főleg, hogy Bodza kutyus is jön velünk a metróval. És Anya egyik barátnőjének a kutyusával is fogunk találkozni útközben!

Remélem, minél több kutyus lesz ott, addig is szép álmokat mindenkinek!

Talibeszámolóval jelentkezem hamarosan!

Vau!