Szeptember 5., hétfő 20:12
Hát igen, úgy volt, ahogy gondoltam, a tanárok nem kíméltek minket. Például törin az óravégén röpdogát írtunk, abból, amit tanultunk, az alatt a fél óra alatt. Nem mondanám magam se jó, se rossz tanulónak, de azért most kicsit izgulok. De nem is a tanulás a lényeg, hanem, hogy Marci nincs itt. És Orran mondta, hogy kicsit egyedül van, ezért lementem vele a büféhez (mert kivételesen fél nyolcra bent voltam) és dumáltunk, aztán mégis jött valami haverja, akivel lehetett, szóval magukra is hagytam őket, és akkor jött Dóri.
- Szióka Lili! Mi van a babáddal?

- Ő az öcsém.

- Persze, szóval azt akartam kérdezni, hogy ráérsz-e suli után, mert elmehetnénk együtt a plázába.

És akkor belépett a terembe Fanni. Rögtön odaszaladt:

- Akármit mondott ne higgy neki, folyton hazudik, csal, ő gonosz, ne...

- Állítsad már le magadat... nem vagy kicsit paranoiás?

- Hát. Miért mit mondott neked?

- Megkérdezte elmegyek-e velük plázázni.

Dórika bűbájosan mosolygott, Fanni sokatmondó arcot vágott, én meg csak annyit mondtam:

- Bocs, de a barátaimmal lesz programom, nem érek rá.

Dórinak rögtön lefagyott az arcáról a mosoly, és hirtelen elkezdett bőgni. De jó hangosan, amire mindenki felkapta a fejét. Hirtelen ott termett az a szerencsétlen osztályfőnökünk is ott termett.

- Istenem, Dóri. Már megint, mi történt?

- Felpofozott, ez az idióta.

És ott szorongatta az arcát, mintha előtte pofoztam volna fel. Fanni csak felsóhajtott, és elkezdett magyarázkodni.

- Tanárnő, ugye nem hiszi el, amit ez a félőrült beszél? Mi a jó égért pofozkodna Lili? Már két napja ismeri Dórit. A legtöbben már a megismerkedésük napján felpofoznák, nem várnának eddig.

- Azért ütött meg, mert Mika engem választott, nem őt. – hozzám fordult: - Ha őt is vered, nem tudom mit vársz.

Ezen már én is kiakadtam kicsit.

- Lili, te felpofoztad Dórit és Mikát is?

- Igen... nem, igen... nem.

- Ez egy őrült, nincs tudatában annak, amit tesz és mond.

- Mindjárt te se leszel tudatodnál, mert én tényleg behúzok.

- Állítsátok le magatokat, mind gyertek velem, megyünk az igazgató úrhoz. Hilda, Ráhel, ti maradjatok.

Az a két bamba lány meg csak álltak ott, hogy nem követhetik hű vezetőjüket.

- Ha Fanni jöhet, Rasi is jön.

- Nem bánom, jöjjön Rasi is.

Hilda meg sértődött arcot vágott, hogy Dóri nem őt hívta. Bezzeg Ráhel nagyon büszke volt, és úgy ugrott oda Dóri mellé, mintha ő ülhetne fel vele a hullámvasútra.

Mikor odaértünk az igazgatói elé, éppen becsöngettek.

- Ha ez volt a cél, elérték, hogy lemaradjanak az év első tanórájáról. Pontosan milyen óra is lenne, tanárnő?

- Matematika.

- Na jöjjenek be.

Bementünk. Én menetem utoljára, erre mit mond az a hülye igazgató:

- Bertóti, a jó édesanyját. Ha Benezrával azon versenyeznek melyikük gyűjti össze a több büntetőfeladatot, hát maga vezet.

Mind a négyen leültünk egy-egy székre.

- Nos, mondják el mi történt.

- Ez nem túl jó ötlet, mert Lili meg Fanni úgyis mást állítanak, mint ami az IGAZSÁG

Az utolsó szót jól megnyomva hüppögött a kis álszent disznó

- Igazság? Még hírből sem ismered az igazságot...

- Állítsa le magát Flórián!

Az igazgató rájött milyen idiótán hangzik Fannit Flóriánnak hívni, így ezek után csak őt, a keresztnevén szólította.

- Akkor kezdje mondjuk Dénes kisasszony.

- Persze kezdje Dénes kisasszony, csak nem fogjuk érteni amit mond, mert úgy fájt neki a pofon, amit az igazság adott neki...

- Amíg beszél, megkérem, hogy maguk ne beszéljenek.

Rám meg Fannira nézett, pedig én ott ültem kukán, és azon gondolkodtam, hogy vajon az igazgató mindenki nevét tudja, vagy csak a 9. a osztályét? Mert én mindig ilyen hülyeségeken gondolkozom, és csak későn jut eszembe min kéne igazából.

- Az egész úgy kezdődött, hogy Mika Benezra engem választott helyette, és ezért őt is felpofozta tegnap este. Aztán ma reggel, ahogy meglátott, jött a kis testőrével és behúzott egyet.
A hülye Rasi meg bólogatott.

- Így volt, így volt.

- Jajj, nehogy leessen az a bumszli orrod. Ne nézzen rám így igazgató úr, csendben voltam, amíg beszélt.

- Igazgató úr?

- Végre Bertóti! Kinyitotta a száját! Mit akar?

- Hazudik. Nem pofoztam őt fel. Nem történt semmi az arca és a tenyerem közt.

Közben mutattam a tenyerem, aztán az arcára mutattam. Fanni bőszen tátogott, épp mondani akart valamit, de az igazgató már a nézésével elnémította. Ekkor benézett Szabó tanárnő:

- Megjött Mika.

- Hát akkor küldje be

Mika belépett mosolygó arccal. Biztos örült, hogy nem kell matekon ülnie.

- Benezra, látom nem bírta ki, hogy akár egy balhéból is kimaradjon. Megkérem a hölgyeket, - erőteljesen Fannira pillantott, aki kézzel lábbal mutogatta, hogy Dóri hazudott, meg hogy nekem adjon igazat- hogy amíg Benezrával beszélgetek, maradjanak csöndben.

- Beszélgessenek csak, mint két jó barát, teadélutánra nem akarnak elmenni?

Az igazgató már ügyet sem vetett Fannira.

- Szóval Benezra, egyetlen egyszerű kérdésem van.

- Jajj, ne igazgató úr, csak nem gondolja, hogy én közülük akárkivel...

- Tartsa meg magának, hogy kivel mit csinált. Én csak egyetlen egyszerű kérdést akarok feltenni: Felpofozta magát Bertóti kisasszony?

Mika rám nézett, aztán Dórira, aztán Fannira, aki csukott szemmel próbálta elfojtani a kitörő beszédet. Rasi meg nyitott szájjal nézte, hogy r nem néz-e Miku J vicces volt. Aztán Maki nyitotta a száját, és egyetlen egyszerű szócskát mondott:

- Nem

- Nos, akkor Dénes kisasszony biztosan tévedett...

- Akkor... Akkor Orran volt.

- A másik? Nem, nem kell több ember, megúszta Bertóti, nem kap büntetést, nincs bizonyíték. Néha úgy érzem, mintha valami rendőr lennék.... elég magának az a múltkori büntetés... Maga meg, Dénes, élje ki máshol a szadista meg mazoista vágyait, és írjon regényt, ha szerelmi csalódásokat akar hallani. Maga meg, Fló... Fanni, kicsit gyakorolja a csendben levést...

Elengedett. És tök jogosan, mert nem is pofoztam fel Dórit, Mukit meg igen, de nem a suliban, és letagadta, meg is akartam neki köszönni, de megelőzött:

- Inkább ne mondj semmit, Lady.

Lady. Lady vagyok. Kösz. Fanni ujjongott és a nyakamba ugrált, meg nyújtogatta a nyelvét Dórira. Miku már elment, és ő ezt gondosan ki is várta, és csak akkor jött oda hozzám:

- Ha azt hiszed ezen túl vagyunk szöszi...

Éppen vissza akartam szólni, hogy ne szöszizzen, mikor ő is szőke, mikor észrevettem, hogy a haja már barna.

- Mégis miért kellett ezt csinálnod?

- Úristen, hogy te mennyire vak vagy...

És ő is elment.

- Ez egy őrült, ne is figyelj rá, egy megrögzött hazudozó. És folyton Mikán csüng. Tökre hülye.

Mikor beléptünk a terembe kicsöngettek. A táblánál álló idős tanár, úgy nézett ránk, mintha mi lennénk a megszállók.

- Kicsit elkéstek, de majd a kis barátaik elmondják miről volt szó.

Kis barátaink, akik egymás hegyén-hátán aludtak.

Szóval ez volt délelőtt. Aztán mentünk a kisebédlőbe Mokuval. Vagyis külön mentünk, mert miért mennénk együtt? Én törölgettem. Ma alig törtünk tányért... csak egyet. Na jó, kettőt. Dóriról beszélgettünk, már amennyiben ez beszélgetés volt, mivel minden második mondata egy sértés vagy egy utalás volt arra, hogy felpofoztam. Szóval jól elvoltunk, oltogattuk egymást ezerrel, mikor bejött Dóri.

- Nohát, Lili, te itt?

- Én mosogatok, de te mit akarsz? Ha te is beakarsz állni, akkor felmoshatnád mondjuk a padlót...

- Most kihagyom. Hozzád jöttem, édes.

És egy puszit nyomott Mika arcára.

- Hát akkor menjünk, mondjuk oda. – és elmutatott a konyha egy távolabbi pontjára. – te addig folytathatod, ah akarod.
- Hát persze.
 El is mentek, a hülyék. Én meg mosogatok, na persze. Arra nem gondoltak, hogy onnan nem látnak engem, így nyugodtan odalopózhatok hallgatózni. Tudom, hogy rossz szokás, de ez van

- Mégis mit akarsz?

- Jajj, ne beszélj már így velem. Te voltál, akit tegnap felpofozott a Lepkénél.

- Mióta jársz te a Lepke környékére? Azt hittem, túl csóró hely neked.

- Tök mindegy. Biztos forrásból tudom, hogy mi történt.

- Melyik kis besúgod volt? Hilda vagy Ráhel? Amúgy meg mint mondtam nem én voltam. És kérlek ne kavarj körülöttem meg Lili között. Nincs semmi közünk egymáshoz.

- Áh, csak egy romantikus megszökés az évnyitó közepén, meg egy nyilvános jelenet a Lepkén.

- Te féltékeny vagy?

- Én? Dehogy. Kire? Arra a szöszkére? Isten ments.

- Akkor jó. És kérlek ne borítsd ki Lilit úgy, ahogy Laurát.

- Laurát?

- Igen. Érted? Ne kövesd, ne zaklasd.

- Laura hajtott rád.

- De nem jött össze neki, te mégis ráakaszkodtál.

Tehát Dóri azért akaszkodott rám, mert féltékeny Mikire, és szerinte Muki meg én... Istenem, mekkora hülye a csaj. Akkor azért találkoztunk véletlenül tegnap este? És miért fotózott le Danival? Mire készül? A nagy gondolkodásban leejtettem a kezemben lévő tányért, és az összetört (ez volt a második). Rögtön mindketten odanéztek.

- Öööö, én csak, elcsúsztam, és...

- Jó, mindjárt segítek.

- Nos, további jó szórakozást!

Átlépett az összetört tányér felett és eltipegett. Maku meg jött nekem segíteni. Nem mertem ránézni, nehogy megkérdezze hallgatóztam-e. De szerencsére nem kérdezte. Befejeztük a mosogatást, és hazajöttünk. Itthon szörnyű állapotok vannak. Apu mérges fejjel rohangál össze-vissza a házban, és szidja Lucát. Luca meg a két gyerekkel van, akik láss csodát, beköltöztek a vendégszobába. Anyu ki van merülve, Daninak nő a foga, Árpit jó régen nem láttam, Tominak is csak a zenéjét hallottam bömbölni. Nagyi meg süt. Vagy főz, nem tudom, de valamit mindig süt. Vagy főz. Beléptem a bolondok házába, és rögtön megcsörren a csengő. Kinyitom. És ki áll ott? Szabad Máté. Én meg mit mondok:

- Szabad Máté.

- Bertóti Lili. Nálatok ez szokás, vagy mi?

- Nem, én...

- Csak mert Luca is mindig ezt csinálja, ha meglát...

Csak eszembe jutott, hogy ő házas, és hogy most épp ő nem hiányzik innen, és gyorsan fel akartam küldeni Lucához, de minő fájdalom, késő...

- Máté, pont te kellesz nekem. Beszélj vele, győzd meg, hogy egy őrült... mármint arról nem tudod meggyőzni, de beszélj vele. Van három gyerekem, plusz ő meg még az a kettő.

- Ez most valami matematikai művelet?

- Kicsit fáradt, menj fel Lucához, majd én beszélek vele.

Máté fel is ment, de én nem beszéltem apuval, mert elment lefeküdni. Jól is tette, mert szörnyen ideges. Én megírtam a leckét, és másra már nem is volt időm. Úgyhogy most megyek fürödni. Pusz: Lili

Szeptember 6., kedd 21:30

Tényleg őrült, teljesen elvetemedett. Mégis mit akar elérni ezekkel a hülye próbálkozásokkal? Természetesen Dóriról van szó, merthogy... Teljesen kiakadt rám... Fanni szerint engem egyenrangúként kezel, ami nagy szó... Szerinte. Szerintem ez baromság. Fanni ezt onnan veszi, hogy legutóbb Laurával állt le versenyezni Mokiért. Versenyezni. Érte. Velem. Szóval érthető, hogy én nem akarok semmit Mikutól. Vagy nem? Nem akarok tőle semmit, ezt még a hülye is látja, kivéve azt a hülye Dórikát. Mert ő a hülyéknél is hülyébb, ő a hülyék hülyéje. Na kicsit túlzásba estem. Először is reggel, mindenki úgy nézett rám, hogy csak na. Ahogy beértem az osztályba, már látom Fannin, hogy baj van. Megyünk megkeresni Mesit., hogy elmondják mi történt, mert azt csak így hármasban lehet. Közben arról beszéltünk Fannival, hogy hétvégén megint maratoni próba lesz, ami nagyon jóJ. Hétköznap azért nem tudunk próbálni, mert mi büntetésbe vagyunk Mikivel, és hát az az egész délutánt elveszi. Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Megtaláltuk Mesit, és mi történt?

- Teljesen őrült... Meggágyult...

- Jó, de mi történt?

- Hát. Nem tudsz semmit?

- Semmi nem tűnt fel?

- Hát csak hogy mindenki megbámul. Úristen, kakaós a szám?

- Dehogyis. Mégis mit gondolsz ki volt?

- Most kitalálósdit játszunk? Ember? Fiú?

- Dórika volt.

 - Mi volt? Mit csinált?

- Nem estél át furcsa élményeken vele?

- Nem, tegnap például, nagyon jól elbeszélgettünk a diri irodájában. Te meg mit bámulsz?

Egy nagydarab alsós lány nézegetett már vagy öt perce.

- Csak nézem, milyen karcsú vagy.

- Jól van, Sári, most húzz el.

És akkor rájöttem a fényképezős esetről van szó... Csak nekem mindig minden későn esik le.

- Szóval, most azt kéne mondanom, hogy az volt a furcsa élményem Dórival, hogy este lefotózott az utca közepén Danival a kezemben.

- Igen.

- De mégis mit akar ezzel elérni?

- Hát ez az. Fűnek-fának mutogatja a képet, hogy: „nézzétek, hogy lefogyott a szülés után”.

- A mamáról is van képe?

Én, hülye. Persze utána rögtön leesett. Csak nekem mindig minden későn jut eszembe.
Igen, addig a percig jó kedvem volt, de ezek után, eléggé elszontyolodtam.

- Szóval kezdte Hildával meg Rasival, akik tudták a tervet, és rögtön tovább is vitték a fotót. Rasi vitte a húgához, Sárihoz, Hilda meg a hülye kis barátnőinek a 9.-be. És így terjedt a pletyka, hogy Bertóti Lili, azért jött új iskolába, mert gyereke született.

És akkor megszólalt a hangos bemondó, és egy kicsit ideges hang szólt bele: „Bertóti Liliánát várom az irodámban. Az igazgató voltam.” Természetesen mindenki rám nézett a folyosón. Mert engem mindenki ismer... egy botrányhős lettem. Hova fajul a világ...
- Bertóti, muszáj sportot kell űznie abból, hogy a reggelt az irodámban kezdi?

- Most tényleg nem csináltam semmit.

- Csak szült egy gyereket.

- Dehogy szültem.

- Nem maga szülte?

- Az öcsém, csak Dóri kavarja a sza...

- A micsodát? Fejezze csak be.

- Dóri a kavarni valót kavarja. Folyton kavar valamit, ez a hobbija...

- Tudja, engem cseppet sem érdekel, és nem is érint, hogy maga hány gyereket szült, csak muszáj volt tudnom, és ha vissza ért, küldje be azt a Dénest.

- Rendben. Viszontlátásra.

Visszasiettem az osztályba, és még a tanár előtt beértem. Gyorsan beküldtem Dórit, és már láttam az arcán, hogy ideges. Hupsz, nem jött be a húzása. Mondjuk, lehet, hogy az igazgató nekem hisz, de a többi gyerek... Ők tényleg azt hiszik, hogy 2 hónapja szültem egy gyereket? Kb. az óra felénél oda repült egy kis repülő a padomra. Megint matekunk volt, így az osztály fele aludt, volt akik kártyáztak, kb. 3man figyeltek, mi Fannival beszélgettünk. Na és hát a repülőn üzenet is volt. Körbenéztem, de senki nem adta jelét annak, hogy ő küldte volna. Gyorsan kibontottam.

Gratulálok a fiadhoz! Lehetek keresztapa?

Mika

Igen, valahogy éreztem... Oda is néztem, Robi próbált bocsánatkérő arcot vágni, Bálint röhögött, Muka pedig mélyen a szemembe nézett, és csak néztük egymást, mikor a tanár megfordult.

- Nos, ki tudja a választ? Jajj, ne mindig csak te jelentkezz Attila!

- Antal. A nevem Antal...

- Mondjuk, a kishölgy.

Naná, hogy rám nézett, én meg Mikut néztem, mikor Fanni megbökött, és a levélre mutatott.
9²+3×4

Én pedig csak hangosan felolvastam, amit leírt.
- Jól van, és akkor tehát, ha ezt elvégeztük...

És magyarázott tovább, én meg megköszöntem Fanninak.

- Ne nekem köszönd, egy kukkot se értek a matekból, inkább Évinek.

Előre mutatott, ahol egy szemüveges lány integetett. Az egyik azok közül, akik figyelnek. Úgyhogy szünetben neki is megköszöntem. És akkor jött Dóri.
- Lehet, hogy a diri veled van, szöszi, de momentán több embert ismerek a suliban mint te...

- Lehet, hogy több embert ismersz a suliban, de közülük mindannyian tudják, mekkora egy hazudós dög vagy.

- Lehet, hogy dög vagyok, de van hatalmam.

- Naná. Akkor hatalmaskodj csak. Nem akarsz elkezdeni bömbölni, hogy meghúztam a copfod?

- Na jó, nem is akarlak délutánig látni.

- Miért délután mit csinálsz? Lefotózol egy kutyával, és azt mondod, hogy egy gnóm az apám?

- Jajj, te tényleg szőke vagy. A kisebédlőben találkozunk.

Majd rám villantott egy mosolyt és elment. Szóval kiharcolta magának, hogy ő is ott legyen mikor mosogatunk... Aha, lehet, hogy ez volt a cél... a bömböléssel is ezt akarta elérni... Istenem milyen szánalmas. Viszont csak kétnapi mosogatást tudott kiharcolni magának, szóval mégsem olyan profi a csaj, mint egyesek, akiknek egy hétig megadatik, hogy mosogathatnak az ifjú nemzedék után... Míg lementem mindenki megbámult, és összesúgtak a hátam mögött, de csak ilyeneket hallottam: Szerintem biztos nem szült, meg hogy: Biztos a Dénes Dóri találta ki. Szóval suli után, mikor odaértem, már mindketten ott voltak.

- Nos, hölgyeim, most jöjjön a munka beosztás.

- Legyen úgy, hogy ti csináljátok, ahogy szoktátok, én meg segítek Mikának.

- Ne, inkább legyen úgy, hogy én minél távolabb legyek tőled, mert tényleg behúzok egyet.

- Jól van, akkor elején Dóri öblíti le, én lemosom, a végén meg Lili öblíti le, rendben van?

- Nekem igen. Stipistop enyém a kesztyű. Tegnap manikűröztettem.

Ugyanis egy kesztyű van, amiben lehet mosogatni, persze ezeket mi eddig nem használtuk, de Dóri még így is undorodva nyúlt a tányérokhoz. Délután, itthon most egész nyugodt volt a légkör, ugyanis apu dolgozott, én meg beszélhettem Lucával.

- Valamennyire már megnyugodott... Már nem olyan zaklatott...

- Apáról beszélsz?

- Ühüm.

- Miért vagy szomorú?

- Hát, Máté...

- Mit csinált?

- A felesége megtudta, hogy velem van, és...

- Szóval még együtt vannak?

- Nem, már szétköltöztek, csak hát, még házasok, és...

- Mondd már..

- ...megtalált.

- A nő?

- Igen.

- És?

- És van egy lánya.

- Mátétól?

- Nem tudom....

- Mit mondott?

- A nő azt mondja, Máté az apa, Máté azt, hogy nem ő.
- Döntsék már el, az istenért...

-Egy lány, körülbelül egy idős veled. Dórinak hívják....

Basszus körbeérnek a szálak...