Most azthiszed nem tudok semmit,
És te oly sok helyen jártál, mert elvitt a hajó.
De hogy lehet hogy én, ilyen tudatlan, szegény,
Megértem azt is amire nincs szó? Nincsen szó.
Most minden föld a tiéd, hogyha rálépsz
Hisz élettelen, s birtokodba száll.
Én ismerem a fűt, a fát, a forrást
Minden él, minden érez, csoda vár.
Mondd miért hiszed, hogy nincs más, csak az ember?
És értelmetlen, minthogy másként él?
Ha lábnyomába lépsz egy idegennek
Látod azt, mit nem hittél, hogy nem hittél.
Sűrű éjeken a farkas dala holdról szól
A vadmacska a párja után sír
És ha énekelsz, hát véled zúg a hegység
Közben eléd hordja színeit a szél, közben eléd hordja színeit a szél.
Jöjj, kergetőzzünk ősi szűk csapáson!
Jöjj, néked nyújtja száz kincsét a föld.
Jöjj, hemperegj egy gazdagabb világban,
Haszon nincs, minden néked nyújt gyönyört.
A zápor és a folyó édes testvér,
A gémek és a vidra jóbarát.
És összetartó minden, ami itt él
Körül járunk és a lángunk égig ér.
Égig érnek a platánok, soha ki ne vágd, akkor meg tudod.
Csak úgy érted, hogy a farkas dala holdról szól, ha rézbőrű és fehér összeáll.
És együtt énekelünk, mind a hegyek hangján.
Közben ezer színnel kápráztat a szél.
Akkor néked él a föld,
És csak néked tündököl
Amíg élsz, ezernyi színnel száll a szél.
Saveges
Eljött hát a nap! Rajta fiúk! Ez lesz az a hajnal! Hozzátok a foglyot! Lassuk amint feje porba hull! Itt az idő menni kell, segíteni kéne már -édes bosszú vár!- Add a szárnyad sasmadár -rögtön csapjunk le rá- Hegyek védik szívemet! -ne kíméld az ellenséget- Égi-földi szellemek kérlek hogy segítsetek -végezz végezz végezz mind csupa bűzös senkiházi- söpredék söpredék! démon-ördög Öld meg! söpredék söpredék na meddig várjunk még? de írmagot se hagyj, hogy nyomuk se maradjon háborúra hív a dob háborúra hív a dob harcra híva dob úgy zeng veled a sok dobszó mindaz amit szeretek eltűnik ha felzendül a dob
Messze hív a nagy folyó
Mert a víz arca mindig változó, És egyre más a nagy folyó, Így soha nem is léphetsz bele kétszer. Az emberek nem élhetnek így Az élet másra jó, De a tudás nem ér fel a bölcsességgel. Messze hív a nagy folyó, Érzem messze hív a nagy folyó. Taszít és vonz. Messze hív a nagy folyó, Hogy szárnyat bont, Haza ér a szív és nem lesz gond, Az álom olyan ringató, Messze hív a nagy folyó. Mesél. Rólad mesél. De érzem kint a fák között, A vízesésen messze túl, A dobszó lelkem gyökeréig felzeng. Az a rendes fickó férjem lenne, Aki meg is véd, És nem hiszi, hogy más kell aki megment. Messze hív a nagy folyó, Messze hív a nagy folyó. Taszít és vonz. Messze hív a nagy folyó, És elsodor. Partja távol áll ha tenger szól, Túl azon mi látható, Messze hív a nagy folyó. Messze hív a nagy folyó. Válasszam a járt utat, Büszkén, mint a dob, ha zeng. Férjem lesz e nagy Cocum, És feladjam a végtelent. Vagy vársz-e még, Hol eggyé válsz velem Ott ahol a folyó hív.
Where Do I Go From Here
A táj sivár, a föld kihűlt Az ág kopár és közte hűvös szél fütyül Az égi nép, ma délre húz A tél, ha dúl, a mackó fut, s talál egy szűk odút Mert azt teszi mindahány mit rámért az ég Hogyha láthatnám mi vár, már tudnám, ki lennék Nem nyílt soha út elém Csábító szóból bizony volt elég Bár volna jel, mely hozzám majd elér Hol van a föld? Vár-e jövő rám még? Oly más lett már az otthonom Egy új világ követe volt a csábító Az út mi vár, ma még homály S hogy merre indul, merre jár az mindig rajtam áll De a szív a titkos híd hol más táj a szép Egyre szól egy belső hang, egy új föld a tiéd Nem nyílt soha út elém Csábító szóból bizony volt elég Bár volna jel, mely hozzám majd elér Hol van a föld? Vár-e jövő rám még?
Que Que natura
Que que natura, Érthető beszéd, Hozzád szól a szél, Érthető beszéd Megcirógat lágyan, ahogy partot, víz becéz
AJÁNLOM AZ OLDALT
