Ariel, hallgass meg gyermekem Az emberek világa nagyon gubancos Itt az óceán mélyében minden sokkal jobb mint odafent bármi A hínár mindig zöldebb, ha más vizében ring, ne álmodj más világról, a földnél jobb a víz. Csak nézd ezt a mély vidéket, a tengerfenék oly szép! Oly csodás itt lent az élet, hát mi másra vágynál még? Ringat a víz, ringat a víz! Hidd el, te kedves, jobb ahol nedves, a tenger hív! A parton izzad fent a nép, tűz a Nap reménytelen, mi meg csak úszunk, mindent megúszunk, ringat a víz! A mélyben a hal mind boldog, a hullámok hátán él; a szárazon gyötrik gondok, mert akváriumban él. Szerencsés a díszhal ott bent, várhatna rá rosszabb vég! Mert hogyha a főnök éhes, ne tudd kiből készít lét! Ó ne! Ringat a víz, ringat a víz! Senki se bánt itt, és ami számít, az nem az íz! Az ember úgy szeret, ha főz, a vízben nincsen semmi gőz, élünk és halunk, nincs semmi bajunk! Ringat a víz! [ringat a víz] Ringat a víz! [ringat a víz] Boldogan élünk, vígan zenélünk, ritmusa hív! [ritmusa hív] Amint a rája és a tok beindul, máris hallható: jó ez az ütem, nem csal a fülem, a zene hív! A gőte flőte száll, márna hárfa zeng, harcsa basszus ám oly merész, a réz fújja sok keszeg, pont a ponty a dob, egy se bús ha jól szól! (jee) Rája üt rája, a csík húzza, hát beráng a pisztráng, cigányhal dalol, és csapat kis tok mind tudja, ropni jó, a trombitahal úgy fúj! Ringat a víz! [ringat a víz] Ringat a víz! [ringat a víz] A hering mixel, őrjítő tviszttel, a zene hív! [hív a jó zene] Nem sóder ez, hanem föveny, látod, a banda táncolni kezd: minden kis kagyló tudja, hogy így jó, ringat a víz! Ha lassú a csiga, nincs semmi hiba, ringat a víz! Aki csak él itt, vígan zenél, míg elrejt a tenger, nem lát az ember, élhetünk szépen, itt lenn a mélyben, ringat a víz!
Poor unfortunate souls
Én elismerem, hogy gonosz voltam régen. Nem csak tréfa volt, hogy úgy hívtak: banya. Ám, de mostanára már, a lelkem jóra vár, Hisz, olyan lettem, mint egy jó anya! - Bizony, igen! Jó, hogy értek még a bűbájoskodáshoz. Ez a varázserő sose hagyott el. Hogyha nem nevetsz ki, -e szív csak addig él, Amíg segíthet a nyomorultakon. -megható- Szegény mélabús lélek! Úgy fáj, a vágy. Ez így szeretne fogyni, Az egy lányt akar szerezni, És én segítek! Naná, hogy! Szegény mélabús lélek! Oly kár, hogy fáj! Mind eljönnek hozzám, és zokogva sírják: varázsolj már! meg is teszem! Naná, hogy! Bizony néha megesett, Soknak hálára se telt, De végül tőlük is megkaptam béremet! Igen, volt néhány panasz, Mégis csak nálam lelet vigaszt, Az a szegény mélabús lélek! Mind-mind utálja a blablát, Ha sokat fecsegsz, uncsi leszel még. A földi férfi csendes nőt kér, Keze járjon ne a szája, Tudja jól, hogy nem kell sok beszéd. Gondolkozz! Semmire se jók a szóvirágok, A úriember nem is él vele, Viszont imádja a nőt, aki csendesen rajong, És hallgatva is mindent megszerez! Gondolkozz! Szegény mélabús lélek! Döntsd el már, Van rá mód! Nagyon elfoglalt vagyok, És időm kérlek ne rabold, Nem sok az ár. Hangocskád. Te szegény mélabús lélek! Úgy fáj, a vágy. Ha át szeretnél jutni, Lányom, vámot kell fizetni, Ennyit mér ne szánnál rá? Hát itt a toll és írd alá -Végre kezemben van a leány- Hát nem is olyan kár, hogy a bús lélek úgy fáj! Hát abraka-dabra süvítsen a tengeri szél, Jöjj inflenza-kanyaró a hangod enyém! Most énekelj! Énekelj tovább!
AJÁNLOM AZ OLDALT
