Csak egy álom
Becsukom a szemem Elernyesztem izmaim És máris szállok Az álmok gyönyörű szárnyain
Szállok, repülök S most már nincsen határ A felhők felett A kék ég vár reám
De egyszer Minden jónak vége lesz Szárnyaim eltűnnek Az ég pedig a múlté lett
Befagyott tengeren járok Sötét vesz engem körbe Embereket hallok Kiknek nincsen teste
Beszélnek, suttognak hozzám Halk elfojtott hangon De egyre többen mondják -Gyerünk fuss hát
Menekülj, menny Amíg teheted Mert ha itt talál Lelked örökre az övé lehet
Meneküljek, minek? Itt úgyis minden békés A befagyott halálban Nincsen semmi sértés
|