A lancianói eukarisztikus csoda

Tizenkét évszázad óta ámulatot keltő jelenség

A VIII. században történt.
Az olaszországi Lanciano városkában egy bazilita szerzetest
misézés közben kétségek fogták el Jézus valóságos jelenlétéről
az Eukarisztiában.
Megkapta a bizonyítékot, amikor az átváltoztatáskor kettős
átváltozás történt - a szent ostya testté alakult át, a bor pedig vérré.
A kételkedő szerzetes így nem csak saját maga, hanem az egész világ
számára bizonyítékhoz jutott, mivel a csoda évszázadok óta látható
- ezt a különleges Eukarisztiát máig az említett városban őrzik.

A jelenség megvizsgálására a tudomány lehetőséget kapott.
1970-ben Odoardo Linoll nagytekintélyű tudós vezetésével,
aki mint tanár az anatómia és a patológia-hisztológia, a kémia és a
klinkai mikrobiológia szakembere, egy tudós csoporttal vizsgálatot végzett.
Asszisztense Ruggero Bertill, a sienai egyetem tanára volt.
később l976-ban az Egyesült Nemzetek Szövetségének orvosi bizottsága
újból megvizsgálta ezt a jelenséget, s kimodta, hogy az orvostudomány
történetében egyedülálló esetről van szó.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a szentostya anyaga valóban test,
úgyszintén a kehely is valóságos vért tartalmaz.
A Szentostya anyagát sziv izomszövete alkotja.
a test és a vér is emberi természetű. A szentostya és a kehely vértartalma
AB vércsoporthoz tartozik. A vérben talált proteinek ugyanolyan
százalékarányban szerepelnek, mint a a friss vérszérumban.
Az eredetileg friss vér az idők folyamán öt különböző alakú és
nagyságú röggé verődött össze.
Az átváltozott szentostya és a kehely vértartalma bárminemű konzerválószer
alkalmazása nélkül mindmáig megmaradt.
Isten segíteni akart nekünk: ha már nem hiszünk Fia szavának, legalább higgyük el,
amit saját szemünkkel látunk.
Fő, hogy higgyünk, mert:
"Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok
az Ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet,
annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon.
Az én testem valóban étel, s az én vérem valóban ital.
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne.
(Jn 6,53-56)

"Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte,
és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak.
Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:
"Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (ú)jszövetségé,
amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára"
(Mt 26, 26-28)
"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
(Lk 22,19)