Jézus szíve a mi megenyhítőnk

Haydn a zeneszerző mélyen vallásos ember volt.
Egy alkalommal társaságban tartózkodott, több zeneművésszel együtt.
Arról volt szó, hogy milyen enyhítő eszközt legcélszerűbb használni,
ha az ember a munkában kifáradt.
Az egyik zenész így szólt:
- Én egy pohár pezsgővel szoktam magam felvidítani.
- Én pedig, ha nagyon fáradt vagyok, társaságba megyek,
s ott kellemes beszélgetés közt egészen elfelejtem fáradtságomat - szólt a másik.
A harmadik így szólt:
- Ha szellemileg kimerülök, leginkább sétálni megyek,
mert a szép természet mindenkor felüdít,
és további munkára tesz alkalmassá.
Utolsónak Haydn így felelt a többiek legnagyobb okulására:
Az én egyedüli enyhítőszerem az imádság!
Van is a lakásomban egy kis kápolna Jézus Szive-szoborral,
ahol Üdvözítőmmel szoktam társalogni,
aki mindenkor új erőt önt fáradt tagjaimba.
A többi barát meglepődötten hallgatott, mert mindaz, amit ők felsoroltak,
a testet csak részben de a lelket egyáltalán nem üdíti fel.
Míg Haydn enyhítőszere nemcsak testi fáradtságát,
hanem a lélek felemelkedését és felüdülését is megszerzi.
Legyen minden bajunkban keservünkben megenyhítőnk
Jézus Legszentebb Szíve.
Az Ő buzgó tiszteletében megerősödve könnyebben,
és megvígasztalódott lélekkel tudjuk majd viselni
a földi élet nehéz keresztjét.