16. rész: Lara

Csak ültünk a nappaliban… fáradtan és unottam, mikor végre kinyílt az ajtó és belépett rajta Mikel… egy barna, hosszú hajú lánnyal.

- Sziasztok – köszönt Mikel. – Bemutatom a barátnőmet, Larát!

- Szia – ugrott fel mindenki és üdvözöltük Larat.

Nagyon kedvesnek tűnt. Vékony volt és zöld szemű. Az arca is kedves volt… hát… és ami a fiúknak a legjobban feltűnt. Elég nagy mellei voltak. De hát ő Mikel barátnője, Mikelnek pedig ilyen az ízlése. Körülbelül 19 éves lehetett a lány és… divatérzéke is volt szóval már megszerettük.

- Szóval Berlinben lakom – mesélt Lara.

- A belvárosban? – kérdezte Jay.

- Igen – mondta.

A fiúknak nemsokára el kellett mennijük koncertezni, ezért mi elmentünk Laraval és Dianával egy discoba. Nagyon jót buliztunk. Olyan jót, hogy éjszaka a rendőrségen kötöttünk ki. Fiatalkori alkoholfogyasztás miatt. Mármint én és Diana. Lara azért volt bajban, mert az ő kocsijával mentünk és ő is ittasan vezetett, szóval a rendőrök örültek nekünk. Órákig ülhettünk ott. Végre megengedték, hogy felhívjunk valakit. Diana hívta Christ.

- Tessék? – kérdezte aggodalmsa hangon Chris.

- Ő… szia drágám – szólt bele Diana.

- Jaj istenem! Jól vagy? Hol vagytok? Már agyon izgultuk magunkat miattatok! Minden rendben?

- Nyugodj meg Chris! Persze, minden rendben… azt leszámítva, hogy körülbelül három órája ülünk a rendőrségen – mondta Diana.

- Tessék? Mit csináltatok?

- Mi csak elmentünk bulizni… csak aztán… behoztak! Lara ittasan vezetett… mi pedig kiskorúak vagyunk és hát van bennünk egy kis pia… Szóval… le kellene tennetek az óvadékot.

- Ó istenem! A központi kapitányságon vagytok? – kérdezte Chris kissé dühösen.

- Igen – hajtotta le a fejét Diana.

- Öt perc múlva ott vagyunk.

Na persze! Fél óra múlva meg is érkeztek. Igazából dühösek voltak, de mivel nagyon meg is ijedtek, nem szidtak le minket. Hazamentünk és a fiúk közölték, hogy fogjuk vissza magunkat mert sokba kerültünk a rendőrségen. Mi nagyon hálásak voltunk nekik és meg is köszöntük. Aztán mentünk aludni…

- Jaj kincsem annyira izgultam miattad – ölelt át Richie az ágyban.

- Annyira sajnálom Richie – néztem a szemébe.

- Semmi baj! Az a lényeg, hogy megvagy – mosolygott.

- Csak egy ártatlan bulinak indult… - mondtam.

- Tudom! Nem haragszik rátok senki! Semmi baj…

- Hmmm…

- Én csak azt furcsálom, hogy egy napja sincs, hogy megismertétek Larat és máris a rendőrségen kötöttetek ki – jegyezte meg Richie.

- Jaj! Nem rossz lány ő! Csak ez így jött össze! Nagyon kedves és jófej…

- Hát jó – mondta majd nemsokára elaludtunk.

Másnap reggel nagy sikongatásokra ébredtünk! Izzytől jött.

- Igen igen! Megcsináltam! Isten vagyok! Jeeeee – futkosott a folyosón.

Én szépen lassan felálltam, kimásztam az ajtóig, kinyitottam és megfogtam az előttem elfutó Izzy karját.

- Isten vagy… tényleg az vagy! De könyörgöm! Bármit megteszek! Kérlek szépen hallgass el – mondtam könyörögve és álmosan.

Erre ő nevetett egyet és a nyakamba ugrott.

- Sikerült! Sikerült! Sikerült! – nevetett.

- Mi sikerült?

- Sikerült! Érted? Sikerült!

- Persze értem, de mi sikerült?

- Hát mi sikerült volna?

- Nem tudom! Izzy! Ha már felkeltettél, mond meg!

- Hááááát…

- Mond már!

- Mivel már három éve egyfolytában vettem a Play Boyt, és ki tuttam tölteni a múlthavi számban a feladványt, most megkapom a Mr. Play Girl címet! Örülsz? Vagány mi?

Én csak hátra léptem egyet, megálltam Izzyvel szemben és becsaptam az ajtót.

Visszamentem az ágyhoz és lefeküdtem Richie mellé, aki még mindig édesen szunyókált.

- Mi van édesem? – bújt hozzám, de még a szemét sem nyitotta ki.

- Semmi! Aludj csak…

 - Miért ordibál Izzy?

- Megkapta a Play Boytól a Mr. Play Girl címet… - mosolyogtam mire ő megcsókolt.

- Ó erre várt már vagy másfél hónapja – nevetett Richie.

Én csak mosolyogtam.

- Mennyi az idő? – kérdezte.

- Fél kilenc – válaszoltam.

- Oké.

- Micsoda? Fél kilenc? Úristen nekem be kell mennem az ügynökséghez kilencre! Ne haragudj drágám de mennem kell – pattantam fel és készülődni kezdtem… ő meg csak szomorúan nézett.

- Mi a baj? – kérdeztem meg.

- Most, hogy neked is és Dianának is csak a témazárókra kell bemennetek a suliba, és van elég időd… mármint én így gondoltam… máris dolgozni kezdesz – nézett rám.

- De hát te is dolgozol – mosolyogtam.

- Az teljesen más – mondta.

- Jaaaaj! Csak három órára kell bemennem! Legkésőbb egy órára itthon is leszek – adtam neki egy puszit és elindultam…

Folyt. köv! Kérek véleményt! ( fanstorys@freemail.hu )