Zoé leült a középkorú férfi mellé és feszülten figyelte, ahogy az a konyhaasztal fölé görnyedve bogarássza a szöveget. A lefordítás több időt vett igénybe, mint ahogy azt elsőre gondolták, ezért a ház asszonya vacsorát kínált Zoénak, míg férje befejezte a fordítást. A lány vacsora közben gyerekkori barátaival beszélgetett, akik bár fiatalabbak voltak nála, már felnőttnek számítottak, ugyanúgy, mint ő maga. Zoé el is csodálkozott, mennyit változtak barátai; nehezen tudta elhinni, hogy pár évvel azelőtt még az ő kapujukban rúgták a labdát.

Aztán Laci bácsi hirtelen az asztalra csapott és mosolyogva fordult Zoéhoz.

- Kész van! Kicsit tovább tartott, mert a szöveg a Biblia nyelvezetéhez hasonlóan íródott.  Tudod, az a régifajta írás volt, tele valákkal meg midőnökkel, de ne aggódj, neked normálisan írtam le.

- Köszönöm, Laci bácsi! – mosolygott a lány.

- És honnan szedted ezt a lapot, Zoé? Elég furcsa szöveg volt, nem létfontosságú témákat taglal, de azért érdekes. Olyan, mint egy naplórészlet.

- Tényleg? – csodálkozott Zoé. – Amúgy egy antikváriustól kaptam, az egyik munkámhoz kell. – füllentette a lány.

- Értem. Felolvassam neked? Kicsit csúnyán írtam. – fintorgott a férfi, miközben ő maga is csak próbálkozott saját kézírásának megfejtésével.

- Igen, köszönöm. – mosolygott Zoé a komikus jeleneten, majd Laci bácsi belekezdett az olvasásba.

- Na, itt az első sor eleje nincs meg, az még az előző oldalon lehetett… Valahogy így szól:

„… tényleg nagyon tehetséges. Még nem túl régóta dolgozunk együtt, de már teljesen összecsiszolódtunk. Én már megírtam két mennybéli történetet és már a harmadikon dolgozom, közel száz oldal. Nem tudom, mekkora lesz a kódex terjedelme, hiszen ez csak az első két történet volt a több százból. Ehhez még hozzájön Zakariás munkája; valószínűleg több ezer metszetet fog magába foglalni a kódex, Zakariás most igazán megmutathatja, mivel is érdemelte ki, hogy az Úr egyetlen képzőművésze, persze a szobrászt leszámítva, akinek most nem tudom a nevét.

Annak ellenére, hogy ezelőtt csak futólag láttam néhányszor, azt hiszem, mostanra igazán jó barátok lettünk. Ez tőlem nagy szó, hiszen eddig még csak nem is beszélgettem a másik fajjal, illetve nemmel. Jajj, ezek a dolgok úgy összezavarnak, hiszen azt sem tudom, hogy a ’másik nem’ miben különbözik tőlünk a hangjuk mélységét leszámítva. Mind ugyanolyanok vagyunk; egy kis fénygömb és kész…

Mindegy…

A mostani találkozónk igazán érdekes volt. Zakariás elhozta néhány barátját, hogy megnézzék a munkánkat. Tóbiás, aki a jóság őrzője és osztója; Józsua, aki a közelgő veszélyre figyelmeztet és a ’kétbalkezesek’ védőszentje és Barnabás, aki vigaszt ad. Mind igazán kedvesnek tűntek a hangjuk alapján, aztán később kiderült, hogy az első benyomásom nem tévedett. Végigolvasták mindkét történetet, megnézték a hozzájuk készített illusztrációkat és tetszett nekik. Azt mondták, szerintük az Úr is elégedett lesz velünk. Sokat beszélgettünk, aztán Zakariás és én munkához láttunk, de a többiek is maradtak. Közben is beszéltünk mindenféléről, megnevettettek, különösen Tóbiás. Ő olyan visszahúzódónak tűnik elsőre, de ha jobban megismerjük, igazán szórakoztató teremtmény.

Megbeszéltük, hogy máskor is eljönnek és beszélgetünk még, aztán elmentek, hogy Zakariás és én nyugodtan tudjunk dolgozni. Elhatároztam, hogy minél előbb sort kerítek az én barátaim bemutatására is, hiszen szerintem Mahália, Ada és Karmel is élvezné új barátaim társaságát. Később Zakariás elmondta, hogy van még egy barátja, Malakiás, és hogy majd őt is bemutatja, ha visszaér, mert most éppen az Úrnak tesz szolgálatot… „

- Hát, ennyi, Zoé. Remélem, tudtam segíteni. – mosolygott a körszakállas férfi a papír mögül.

Visszaadta a régi lapot a lánynak, majd a fordítást is a kezébe nyomta, Zoé pedig elindult a két háztömbbel odébb lévő lakásába. Útközben a naplórészleten gondolkodott; neki is úgy tűnt, ez valami földöntúli dolog lehet, vagy ami egyelőre valószínűbbnek tűnt számára, csak egy rossz tréfa. Akármi legyen is az igazság, ez a papírlap még jobban összezavarta és most már végképp nem tudta, mihez kezdjen ezekkel az álmokkal és történetekkel.

   Eltelt közel két hét és nem jött több furcsa álom, sem a semmiből előbukkanó több száz éves kézirat, ami Istenről, meg fénygömbökről hadoválna össze-vissza. Zoé élete visszatért a régi kerékvágásba, és egy házibulit leszámítva semmi érdemleges sem történt vele. A házibuliban találkozott egy fiúval, akit már egy éve ismert, de azt kívánta, bár ne ismerné. Most is csak azért ment el a buliba, mert az utóbbi fél évben minden jóból kimaradt, hiszen ezekre a találkozókra általában ezt a fiút is elhívták, Zoé pedig nem akart találkozni vele. Ezúttal azonban már nem akarta cserbenhagyni barátnőit, pláne nem egy fiú miatt…

A buliban viszont Olivér megint kedves volt és Zoé végül egy ’randi’ ígéretével távozott barátnője lakásából.

Most viszont ez kicsit sem foglalkoztatta; október 31-e volt és a munkahelyi íróasztala mögött ücsörgött. A foglalási könyvbe már hetekkel korábban bevéste a smiley-kat és a különböző szülinapi jókívánságokat kedvenc zenészének. Hiszen ez a nap nemcsak azért volt különleges, mert Halloween volt, hanem azért is, mert ezen a napon született Frank Anthony Thomas Iero Jr, a My Chemical Romance ritmusgitárosa.

Zoé azon gondolkodott, Frankie hogyan ünnepli majd meg a szülinapját. Aztán hirtelen másfajta izgatottság fogta el: eszébe jutott, hogy két nap múlva már élőben láthatja az ő Frankie-jét és persze az egész bandát a bécsi koncerten…

   Közben, néhány országgal odébb, Jamia már lázasan készülődött az esti bulira, amit vőlegénye szülinapjára rendez. Frankie-t lefoglalták Matt-ék; elvitték egy kis vásárlással egybekötött városnézésre. Frank ilyenkor szerezte be a gyűjteményeiből hiányzó extrém darabokat, legyen az gitár vagy csak egy pár cipő. Útközben rendszeresen megállították a sikítozó rajongók, és Worm nem győzte leszedni róla a nyakába csimpaszkodó önkénteseket, akik saját magukat ajánlották fel születésnapi ajándékként. Frank látszólag örült az őt körülvevő ’rajongóknak’, illetve az igazi rajongóknak valóban örült, de az ilyen könnyen kapható ’groupie-któl’ kirázta a hideg.

Jól esett neki, hogy ennyien bálványozzák, és ennyien tartják szexis férfinek, de nem tudta felfogni, hogyan süllyedhetnek ilyen mélyre ezek a csitrik.

Hálás is volt Worm-nak, hogy időről időre kimentette, és persze Matt-nek is, aki pedig szívesen vette át az ilyesfajta terheket barátja válláról.

Ilyenkor eszébe jutott Jamia és hálát adott az égnek, hogy egy ilyen különleges lányt választott társának. Aki kedves, vicces és persze szép is. És aki nem alázza meg saját magát azzal, hogy bárkinek is felkínálkozna…

Jamia Alicia segítségével előkészítette a klubhelyiséget, amit erre az estére béreltek, odahozatta a tortát is és már minden készen állt Frankie fogadására. Lyn-Z is segített az előkészületekben, most viszont már férje, Gerard oldalán állt, hogy pótolja az órák óta hiányolt szeretet adagját.

Mikey Alicia háta mögött állt és úgy ölelte át a lányt, majd cinkosan összenézett fiatal feleségével és kezét lejjebb csúsztatta, egészen Alicia hasáig, melyet simogatni kezdett, ezzel is jelezve, hogy mennyire örülne már egy kis Way-nek.

Amikor már jócskán besötétedett és Frank-ék nem láttak ki az őket körülvevő papírzacskó-tengertől, Matt egy pub felé vezette őket, mondván, hogy beülnek meginni egy korsó sört Frankie egészségére.

Frankie tudta, hogy bulit szerveznek majd a születésnapjára, de azt gondolta, az nem meglepetés buli lesz, így most sem gyanakodott semmire, mikor lenyomta a pub ajtajának kilincsét.

Amikor kitárta az ajtót, először Jamia-t pillantotta meg, majd az összes barátját és kollegáját, akik mind azért gyűltek ott össze, hogy őt ünnepeljék. Mindenki egyszerre harsogta a Happy Birthday-t; Matt közben a vállára tette a kezét és még Worm is ragyogó szemmel dörmögte a sorokat. Ahogy Frank végignézett az egybegyűlteken, könny szökött a szemébe, hiszen látta, mennyi jó ember veszi körül, mennyien szeretik.

Aztán Jamia szaladni kezdett felé és a nyakába ugrott szorosan átölelve az immár 26 éves vőlegényét.

- Boldog Születésnapot, Szerelmem! – suttogta fülébe és forró csókot nyomott a férfi ajkaira.

A buli jól sikerült, mindenki jól érezte magát, rengeteg sör és egyéb alkohol fogyott, majd mindenki visszavonult a saját kis buszába. Illetve néha akadt olyan is, aki véletlenül nem a saját buszát találta meg, de ez ilyen jó barátoknak nem okozott gondot.

A zenekar szállodában aludt, így ők mind külön szobát foglaltak el; Frank-nek segített a személyzet az újonnan vásárolt holmik felvitelében, majd egy Jóéjt kíséretében magára hagyták a szerelmespárt.

Frank egy csodálatos éjszakát kapott ajándékba Jamia-tól, majd mikor mindketten kifáradtak, álomba merültek.

Reggel Frankie előbb felébredt, mint Jamia és csak nézte a karjaiban fekvő lányt, ahogy békésen szuszogott álmában.

Frank tudta, hogy az előző este örök emlék marad számára, és ahogy visszagondolt az eseményekre, hálát adott az égnek a fantasztikus barátokért, a káprázatos menyasszonyáért és a szerető családért.

Jamia haja csiklandozni kezdte mellkasát, melytől széles mosolyra húzta száját, ez azonban hamar semmivé lett. Frank boldognak tűnt; tudta, hogy mindene megvan, amit csak ember kívánhat, legbelül azonban bűntudata volt.

Nem azért, mert neki minden megadatott, éppen ellenkezőleg. Azért, mert neki mindene megvolt, mégsem volt igazán boldog. Mert legbelül úgy érezte, valami hiányzik az életéből. Valami igazán fontos, ami nélkül sosem lehet teljes a boldogsága, és amiről fogalma sem volt, valójában mi is…