Ó Bujdosó Székely
Ó Bujdosó Székely, tekints fel az égre
Nézd meg, hogy tőled milyen keletre
Nézd meg, hogy a felhő, hogyan keletkezik
Székely ország felé, hogyan közeledik
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva
Kárpátok szent bércét, tövis koszorúzza
Őseinknek sírja, hogyha kinyíllana
Árpád vezér hangja, onnan kiszólana
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
|
WAMP: Gmol C
VERZE: Esz B Cmol Gmol
Esz B F B
Esz B F Cmol
Gmol B Cmol Gmol
REFRÉN: B F Esz B Esz B Cmol D
|
Hazám Hazám
Mint száműzött, ki vándorol, sűrű éjjen át
Vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát
Az ember szív is úgy bolyong, oly egyes egyedül
Úgy tépi künn az orkán mint az önvád itt belül
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
Csak egy nagy érzés éltetett, sok gond és gyász alatt
Hogy szent hazám és hős nevem szeplőtlen megmarad
Most mind a kettő orvosra vár, míg töprenkedem
Hazám borítja szemfödél, elvész becsületem!
Hazám, hazám te mindenem
Tudom, hogy életem neked köszönhetem
Arany mezők, ezüst folyók
Hős vértől áztatottak,
Könnytől áradók
|
WAMP: Gmol B F B
Dmol Gmol A D
VERZE : Gmol B F B
Dmol Gmol A D
BRIDGE: D Cisz H A
REFRÉN: G H C G C G A D
G H C G C G Fisz H
|
Valahol tőled távol
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom,
könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején,
valahol tőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol,
Ott halok meg én.
Nem leszek tenyérnyi jel sem puszta síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahova le fognak tenni,
síromra nem borul senki,
Senki, aki él,
tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólama földet
Messze majd a szél.
|
WAMP: Fmol Esz Asz C
VERZE: Fmol Esz Asz Fmol
Fmol Esz Asz C
REFRÉN: Fmol Esz Asz C
Fmol Asz Esz Fmol
C Fmol C Fmol
|
Messze idegenben
Messze idegenben, a zúgó tenger partján,
Fényes fogadóban ettem a vacsorám.
Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret,
Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.
Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme,
Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve.
Aki csak ránézett nem vélhette másra,
Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.
Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót,
Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt.
Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt,
Letörölte könnyét, úgy adott kenyeret.
Míg a pénzt váltotta, és búsan visszaadott,
Felnézett egy szóra: ˝Én is magyar vagyok.˝
Könny, meg a magyar szó testvért hozott közénk,
Tudtuk már mi bántja, mért jött sírva felénk.
Szava, mint a könnye megeredt és csengett,
Elmondott magáról örömében mindent.
Hogy álmában eljár minden éjjel újra,
A virágos, dombos áldott Dunántúlra.
Mindene megvolna, soha nincs panasza,
Mégis számolgatja mikor mehet haza.
Nem nyughat a szíve, csak hazai tájon,
Illatos, virágos, szép Magyarországon.
Addig is míg jöhet, azt üzeni velünk,
˝Minden más kenyérnél jobb a mi kenyerünk.˝
Mikor ezt kimondta, ráborult a falra,
S kínját belesírta egyetlenegy jajjba.
|
VERZE: Hmol D G D
G D E Hmol
REFRÉN: Hmol E Fisz Hmol
|
Trombita szó
Most már engem messze visz a szél
Vár ott rám sok ezernyi veszély
Trombita szó, föl riadó
Egy-két há, induló
Esküszöm
Esküszöm, hogy hozzád hű leszek
Ennél többet nem ígérhetek
Trombita szó, föl riadó
Egy-két há, induló
Sírjon az
Sírjon az a sok magyar leány
Minden könnycsepp egy-egy búzaszál
Trombita szó, föl riadó
Egy-két há, induló
Ott ahol
Ott ahol az aknát keresem
Onnan írom ezt a levelem
Trombita szó, föl riadó
Egy-két há, induló
Megjövök egy fagyos éjszakán
Bekopogok anyám ajtaján
|
WAMP: A F C E A F C E
A F C E F F E E
VERZE: C A F C/E A F C E F F E E
|
|
|