Ez az cikk az első része annak a sorozatnak, melyben a szerző feltérképezi nektek a napjainkban párhuzamosan létező öltözködési/viselkedési stílusokat.  Napjaink talán legfelkapottabb stílusáról beszélünk. Az emo kifejezés az EMOTIONAL (érzelmes) szóból származik. Gyökerei Amerikában erednek. Az emo stílus megnyilvánul mind zenében, öltözködésben és egyfajta életszemléletben. Zenében a punk rock, hardcore vonalait követi, azonban szövegei pop zenék szövegére emlékeztetik a hallgatókat, mivel minden számban egy ember érzéseivel, bánatával találkozunk. Emo stílusú zenekarok például a Panic! at the disco, From first to last, My chemical romance, AFI… Az emok öltözködése is nagyon jellemző. Fiúknál és lányoknál is a csőnadrág szinte „kötelező”. Ezt színes övekkel, kitűzőkkel díszítik. Felsőnek általában feszülős pólót, vagy kapucnis pólót viselnek. Ruhák mintázatában gyakoriak a pöttyök, csíkok, halálfejek (esetleg mesefigurák). Az emok hajviseletükben és mások. Általában felül tépett, tupírozott, alul pedig hosszúra hagyott, „szembe lógó” frizurát hordanak. Sokan úgy gondolják, hogy az emok mind depressziós, örökké búslakodó emberek. Ez azonban szerencsére nem így van. Az emok is ugyanúgy tudnak örülni, ugyanúgy vannak boldog pillanataik, csak –a nevük is erről árulkodik- érzékenyebbek az átlagnál. Ezért olyan (rossz) dolgokon, amin mások észrevétlenül átsiklanak, az emok képesek napokon keresztül gondolkodni, törni magukat. Ebből adódóan sokan depressziósnak, lelki betegnek hiszik őket. Mivel ez a stílus igencsak elterjedt, megjelentek a pózerek. Ők azok, akik nem látják az emo lényegét, és csak öltözködésben válnak azzá. Sok embert zavarnak a pózerek. Véleményem szerint nem kell velük foglalkozni. Nekik az EMO csak egy olyan „ruhadarab”, amit addig viselnek, míg ki nem megy a divatból. Azonban akik érzik a stílus lelki hátterét is, azok megmaradnak majd emonak akkor is, ha majd ismét a „bőszárú nadrágok korát” éljük.