Az éjszaka mindenki rosszul aludt. Főleg én, mert egész éjjel Billen járt az eszem h majd újre együtt leszünk, de ez nem igy lett...: (
-jó reggelt! -köszöntem a fejemet vakargatva Gustavéknak.
-szia tesókám! -nem gondoltad meg magad az utazással kapcsolatban? -kérdezte Michelle
-nem! -mondta majd leültem reggelizni.
-mama hol van? -kérdeztem
-element a boltba..-mondta tesóm.
-értem! -mondtam majd folytattam az evést.
-nem muszály elmenned! -mondta Gustav
-de, muszály sajnos! :( -nagyon fogtok hiányozni. -mondtam de már nem sírtam mert tegnap már sírtam eleget.
-te is nekünk! -mondta Gustav
Lassan mama is megjött a boltból.
-sziasztok kisunokáim. -néztem neked gépet. 30perc múlva megy egy mo-ra. -mondta mama szomin.
-óó köszi mama! -öleltem meg.
-hát nincs mit! -mondta
-hát akkor én megyek is. -mondtam Michellének.
-nem köszönsz el billéktől? -kérdezte
-nem! -majd talán levélben! -nem akarom h jobban fájjon a búcsúzkodás. -mondtam majd hívtam egy taxit ami 10percen belül itt is volt. Felrohantam a bőröndömért majd lementem.
-jaj Romy, majd hívjuk egymást sűrűn! -rendben? -mondta michelle
-persze tesókám! -nagyon szeretlek.:) -mondtam majd eleresztettem egy erőltetett mosolyt majd megöleltem Gustavot is és beszáltam a taxiba.
Majd az ablakból még integettem nekik és 15perc múlva már a reptéren voltam. Felszálltam a gépre és kerestem magamnak egy helyet. Leültem majd pár perc után egy hang szólal meg.
-szia! -leülhetek melléd? -kérdezte egy idegen hang
Ránéztem majd megszólaltam: -persze, nyugodtan.
-köszi! -mondta a hang majd leült.
Elővettem a telót majd felhívtam tesómat. Kicsöngött és mivel nem volt rejtve a számom, ezért michelle egyből fel is vette.
-szia tesókám! -na mizu? -kérdezte
-fent vok már a gépen! -mondtam
-hát akkor jó utat..már is hiányzol! -mondta
-te is hiányzol nekem nagyon! -szeretlek! -mondtam majd letettem.
-bocsi, nem akarok beleszólni csak meghalottam a beszélgetésed..izéé a pasid volt? -kérdezte az idegen
-nem..a testvérem.! -feleltem.
-de ha már meletted ülök megtudhatnám a neved? -mosolyodott el az idegen
-persze! -romy vok! -és te?
-én meg Claus. -mondta :)
-és te is mo-ra mész? -kérdezte claus
-igen! -miért te? -én
-én is! -méghozzá bp-re.
-nem mondod?? -én is!:) örültem meg h legalább nem kell egyedül utaznom ennyi időt.
-na de ha most nem haragszol meg hallgatom egy kicsit a zenét. -mondtam majd bedugtam a fülembe.
-persze nem baj! -mondta
Így hát elkezdtem hallgatni az mp3-am majd egyszer csak bealudtam egy szomi szám közt ahol épp gondolkodtam. Arra nyitom ki a szemem h kérdezi tőlem Claus: -hé Romy! -jól vagy? -törölte le a könnyeim.
-persze! -mi történt? -kérdeztem
-csak vmi Bill nevét mondogattad és folytak a könnyeid közben. -mesélte
-jaj bocsi! -mondtam majd megtöröltem a szeme és kifújtam az orrom.
-nem akarod elmesélni h mi történt? -kérdezgette claus
-nem..bocsi! -ez nagyon hosszú és fájdalmas történet.
Am Claus egy 170cm-es srác volt, szép barna szemekkel és barna rövid hajjal. Elég jól nézett ki:)
-oké! -értem. -hát akkor majd máskor! -mondta claus majd leült a székére.
-persze. -mondtam egy kis mosollyal.
1órán át így ültünk egymás melett mikor megszólala egy hang h 10percen belül bp-en leszünk. Erre kicsit megis örültem meg nem is, már is hiányoztak a többiek. De főleg Tesóm. Mikor leszálltunk fogtam egy taxit majd elköszöntem Claustól és mondtam a taxisnak h hova vigyen. Gyorsan oda is értünk a házunkhoz ahol anyáékkal laktunk. Kifizettem a taxist majd megálltam a ház előtt kicsit elbóbiskoltam, majd bementem. A ház elég poros volt, mert hát már több mint fél éve nem lakott benne senki. De éreztem anyááék illatát meg jelenlétüket. Tudtam h ők nem hagynak el soha és mindíg velem vannak és lesznek örökké. Mivel nem lehetett megmaradni a házban akkora por volt így hát bánatomban neki láttam takarítani, meghát rá is fért. Először a konyhát csináltam meg, majd a fürdőszobát és végül az én szobámat. Már 3óra volt mikor befejeztem a takarítást és hát nagyon elfáradtam, de ugy gondoltam h felhívom michelléket. Ismét kicsöng majd fel is vette. Mivel vezetékesről hívtam őket így nem tudta h ki hívja és így szólt bele:
-haloo?
-szija michelle! -én vok az Romy, már itt vok a házban és a vezetékesről hívlak! -mondtam
-jaj romy de jó h megérleztél. -jól vagy? -kérdezte
-hát igen, csak kicsit fáadt vok mert kitakarítottam az egész házat. Most meg megyek sulit inézni magamnak h hétfőn már tudjak menni.
-értem! -gustav üdvözöl! -mondta michelle
-én is őt! -mondtam -na de mostmár lerakom. ok?
-persze! -vigyázz magadra! -mondta michelle
-ti is! -mondtam majd letettem és felvittem a cuccaim a szobámba, majd elindultam a régi sulimba. Szerencsére még voltak bent. Besétáltam majd az igazgatói felé vettem az irányt, majd bekopogtam.
-tessék!? -szólalt meg az igazgató
-jó napot! -köszöntem oda. -csak beszeretnék íratkozni hétfőre. -mondtam
-rendben! -itt vannak a papírok, töltsd ki,és hétfőn már jöhetsz is. -mondta azigazgató. Elvettem tőle a papírokat kitöltöttem ott, majd visszadtam neki. Átolvasta majd megszólalt:
-rendben, ez rendben van! -mondta az igazgató majd nyomott rá egy pecsétet én elköszöntem tőle és mentem haza.
Mire ott végeztem már 5óra volt. Így hát bekapcsoltam a tv-ét és néztem egy kicsit.
Eközben michelléknél:
-még mindíg nem hiszem el h elment! -mondta
-hát én se nagyon! -de hidd el vissza fog jönni. Eközben csöngettek. Mama nyitott ajtót.
-csókolom! -köszönt Bill,Tom, Georg majd Sandra és Clau
-a lányok és Gustav itt vannak? -kérdzete
-persze itt van! -bent vannak a nappaliba, de Romy már nincs itt. -válaszolta mama szomin majd visszament a konyhába, de előtte betessékelte billéket.
-sziasztok! -köszönt mindenki
-hol van romy? -az mondta mamád h már nincs itt. -hova ment?-kérdezte Bill
-elutazott! -már mo-n van! -mondta michelle
-hát csak elment??!! -kérdezte bill
-igen el! -és ez mind a te hibád! -most tesó nélkül maradtam! -mondta michelle majd elkezdett sínri.
-sajnálom michelle! -bill csak ennyit tudott mondani h sajnálja. Hisz nem tehetett róla, még sem várhatott több évig. DE neki nem kelett volna több évig várnia csak fél évig, de ő ezt nem bírta ki.
-mostmár mind1! -mondta Michelle
-kértek vmit enni? -most csináltam szendvicset! -mondta mama
-én kérek! -mondta michelle
-és ti ?? -nézett a többiekre.
-hát.. -ha nem zavarunk akkor mi is maradnánk! -mondta bill majd odamentek az asztalhoz.
Én meg már bealudtam a tv előtt és egy th-s számr riadtam fel. Méghozzá a kedvencemre: a Spring Nicht-re. A számot végig néztem, mert legalább egy kicsit is láthatom billt ha csak nem is élbőben. Fájó szívvel néztem végig a klippet majd elmentem fürödni. Gyorsan kész lettem felvettem a pizsim, majd mentem a szobámba. Pár percig mg gondolkodtam a mai napon és Clauson, majd elaludtam.

37.rész:

A másnap nekem nagyon unalmasan telt, bezzeg Billéknél ment a balhé 1000rel legalább is ahogy michelle mesélte a telóba..Most lássuk mi is van billéknél:
Bill a gépnél ücsörgött kezében egy nagy bögre meleg kávéval. Az asztalon matatott amikor kezébe került egy kép róla és rólam.Hosszasan nézte a képet. Egészen elszorult a torka. Még mindig szerette azt a lányt a képen. Észre sem vette hogy belépett Sandra a szobába.
-Micsinálsz?-kérdezte.
-Semmit-válaszolta zavartan bill és a klaviatúra alá csúsztatta a képet. -Megyek eszek valamit -tűnt el egy pillanat alatt mert a zavartól egész vörös lett.
Sandra odalépett  a géphez hogy megnézze mi megy rajta de akkor hirtelen megakadt a szeme valamin. Egy papír darabka a billentyűzet alatt. Kihúzta... "Ez mi?"-gondolta magában. -Miért volt ez itt? Miért foglalkozik bill még azzal a lánnyal ?-kérdezte magától
Aztán előkerült bill.
-Ez meg mi? Bill légy oly kedves és magyarázd meg hogy miért bámulod állandóan ezt a képet? Az utóbbi időben már párszor megtaláltam ezt a képet de nem nagyon érdekelt. De most már idegesít! Hallgatlak! -vonta kérdőre Sandra
Bill megint mély vörös lett. "Komolyan szivem, semmi. Csak a kezembe került és gondolkodtam."-mondta, de látszott rajta hogy ez közel sem fedi a valóságot.
 -Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?!-kérdezte ingerülten Sandra. -Azt nem mondd hogy érzel még valamit az iránt a lány iránt. Mert ha igy van akkor végig nem is volt köztünk igazából semmi. Bill azt akarom hogy magyarázd meg!
Látszott hogy nem tréfál. Bill amilyen vörös volt az előbb hirtelen olyan fehér lett. Csak tehetetlenül topogott. Aztán akart valamit mondani de Sandra nem  várta meg, elkezdett kiabálni:
- Úgy tudtam hogy ez lesz! Annyira éreztem! Hülye szemét vagy! Állandóan azon a csajon jár az eszed engem meg lese tojsz! Könyörgöm miért jó ez neked? Hogy lehet ilyen...-nem fejezte be mert már nem jött szó a torkára.
Hirtelen belevágott ököllel a falba. Bill még mindig nem tudott semmit mondani.
-Jólvan nem érdekel-folytatta könyörtelenül. -Menj, fuss, rohanj ahhoz a hülye libához ha neked jólesik, nem érdekel! Ne, ne, ne mondj egy szót se mert nem tud érdekelni a magyarázatod! Ez elég egyértelmű volt részedről! Gyűlöllek...-fordult a kiabálása zokogásba és ezzel kirohant a szobából, ki az előszobába, felrántotta a cipőjét, a kabátját és rohant tovább a parkba.
Bill tehetetlenül állt még mindig ugyanazon a helyen. Hogy fogja ezt most megmagyarázni? Mit fog neki majd mondani? Hisz igaza van...szereti még azt a másikat, nem tudja elfelejteni. Miért pont neki kell ilyen helyzetbe keverednie? Ilyen gondolatok száguldoztak végig az agyában. Nem tudta mitévő legyen. Aztán leült a fotelba, kezébe vette a kávésbögrét és gondterhelten szürcsölni kezdte a kihűlt kávét. Nyakig ült a bajban. Sandra már a parkban ült és csak sírt mikor odalépett hozzá Michelle.
-hát te meg miért sírsz? -tán nem bill miatt? -faggatózott
Sandra kicsit elgondolkozott majd megszólalt: -de igen miatta. -még mindíg Romyt szereti..engem nem is szeretett igazán.
-ezt meg honnan tudod? -kérdezte
-mert nagyon összevesztünk, mert megtaláltam egy képet Romyról és azt nézegette, és mikor rákérdeztem nem tudott mit mondani. -te ezt tudtad? -igaz? -kérdezte Sandra
-sajnálom...Tudod Bill és Romy közt nagyon jó kapcsolat volt..és nagyon sokat küzdött érte bill.
-nem kell védened őket! -már nem érdekel bill..rájöttem h csak azért volt velem, mert hasonlítok Romyra..és semmi másért..nem magamért. -mondta Sandra. -visszajösz velem? -összeszedem a cuccaimat és megyek haza.
-persze! -mondta Michelle majd felálltak a padról és elindultak billékhez.
Ahogy nyitódott az ajtó Bill egyből odarohant Sandrához. -kérlek hagy magyarázzam meg! -mondta
-nem! -nem érdekelnek a magyarázataid...hisz én tudtam..-mondta sandra. -vissza engedem neked a csajt és legyetek boldogok.-összepakolok és már itt sem vok.
-de hát nem lehet egy kép miatt vége! -kiabálta bill
-de igen..vége lehet, mert én véget vetek neki..! -mert engem nem szeretsz, csak Romyt látod bennem. Eközben Tomék futottak be, mert Clauval moziban voltak.
-mi ez a kiabálás? -kérdezte tom
-hát te meg miért sírsz? -rohant oda Sandrához a testvére.
-elköltözök..mert billel nagyon csúnyán összevesztünk és utálom! -csak kihsznált és nem is szeretett. -mind végig Romyt szerette. -mesélte Sandra majd elindult Bill szobája felé és elkezdett csomagolni.
-te jösz velem? -kérdezte Sandra Clautól.
-hát én nem is tudom. -mondta clau. -én nem vesztem össze itt senkivel, és szeretem Tomot, és persze téged is. -magyarázta Clau
-jól van! -értem..nem kell magyarázkodnod...de biztos h veled is kifogba*szni Tom majd egyszer.
-hidd el én nem fogom összetörni tesód szívét..nekem ő az igazi. -mondta Tom
-remélem is!! -mondta Sandra bár tudta h egyszer úgy is eljön az idő.
Gyorsan összecsomagolt, majd fogott egy taxit és elhajtott.
-ne haragudjatok rám! -mondta Bill
-dehogy haragszunk! -mondta Clau. -hisz az érzéseinket nem tudjuk irányítani és befolyásolni.
-köszönöm, de hát ez annyira véletlen történt..-magyarázta bill. -én nem akartam megbántani Sandrat, mert Romy amugy sem fog már visszajönni hozzám.
-elhiszem! -mondta clau majd Tommal felmentek a szobába huncutkodni. XD
Bill elővette a képemet és leült vele a kanapéra. -sztem most hagyjuk magára! -javasolta michellem jad ők is felmentek a szobába.
-sajnálom Romy, ne haragudj rám! -mondta Bill a képnek XD majd egy könycsepp esett az arcomra.(képre)
-asszem én felhívom Romyt. -mondta Michelle Gustavnak. -elmesélem mi történt billékkel.
-rendben! -mondta gustav majd bekapcsolta a tv-ét.
Kicsöng, majd  egy kis késés után felvettem és beleszóltam.
-szia michelle! -de jó h hívtál! -na miújság? -kérdeztem
-szia! -hát az van elég. -Bill összeveszett Sandrával és elköltözött.
-komolyan?? -kérdeztem. Ennek örültem is meg nem is. Hisz bill szabad. -nem nem megyek vissza hozzá ezek után.. -gondoltam magamban.
-aha! -értem! -szegények! -mondtam
-szegények??? -de hát Romy akkor visszajöhetsz és újra láthtjuk egymást, ráadásul billel is összejöhetsz. -mondta michelle miközben Bill ront be az ajtón.
-te Romyval beszélsz? -kérdezte Bill és kikapta Michelle kezéből a telót, de meghalottam h Bill van a szobába ezért gyorsan letettem a telót.
Billnek kikerekedtek a szemei.
-na mi van? -mondjad már? -kérdezgette michelle
-letette. -mondta Bill majd kiment búsan.:(
Ez a nap aránylag gyorsan eltelt..Bill kisem jött egésznap a szobájából,csak szomorkodott. Gustav és Michelle örültek egymásnak ők egésznap együtt voltak, úgy ahogy Tom meg  Clau is.
-szegény tesókám! -mondta Tom Claunak
-aha! -majd megoldódik minden. -mondta Clau.
-Nemtudom...-vallotta be Tom. -Elég jól ismerem Billt. Nagyon magába fordulós.
-Hát igen...-vonta meg a vállát Clau. -De semmi nem tart örökké...majd kiheveri.
-remélem! -mondta tom majd adott egy puszit barátnőjének átkarolta majd elaludtak.

38.rész:

Másnap mehettem a suliba..ahol eddig is tanultam. Csak billék miatt kiköltöztem németbe..De mostmeg jöhetek vissza. Felkeltem tök kómásan..majd mentem a fürdőbe.
-Úristen-jegyeztem meg félhalkan-ezt így nem állapot...kezdek valamit a fejemmel. És a szót követte tett, már fésültem is az elaludt hajamat. Utána megmostam az arcom hogy egy kicsit felébredjek, rendbe hoztam magam és irány a konyha. -Éhen halok-gondoltam és megcéloztam a hűtőt.
Miután jóllaktam megkerestem a kedvenc cipőm ami ma 15 percre sikeredett (ugyanis nem vagyok a rendrakás nagy mestere). Kerestem egy meleg kabátot, hisz novemberben már nincs meleg, felkaptam a táskám és irány a suli. 20perc sétára volt az iskola. Épp mikor becsöngettek akkor léptem át a kapuit.Rohantam a terembe nehogy mégjobban elkéssek. Mikor benyitottam már mindenki vigyázzban állt.
-Jó napot kisasszony! Újra itt?-mosolygott rám a tanár. Óvatosan biccentettem egyet (ez nálam az igen) majd gyors léptekkel a helyemre siettem. Letettem a kabátom meg a táskám amikor megakadt valamin a szemem. Illetve valakin.
Claus volt az. -Jééé....-csodálkoztam-hát idejár ő is? Aztán az óra után odaléptem hozzá, ugyanis két paddal előttem ült.
-szia! -köszöntöm rá. -hát te? :D
-én ide járok! -mondta majd elpakolta a cuccait.
-Oh...-vontam meg egy parányit a vállam. -és mióta?
...1napja! -mondta:)
-aha...-mondtam elkondolkodóan de nem jutott semmi értelmes az eszembe. Csak topogtam idétlenül. Végül ő törte meg a csendet.
 -Hát ha nem haragszol, megígértem Laurának hogy segítek neki-mondta és azzal ott hagyott.
 Elég kellemetlenül éreztem magam. -Hogy én milyen szerencsétlenül béna vagyok!-mondtam hangosan magamnak majd leültem és megettem a tízóraim.
Tanítás végén vetettem egy pillantást a telefonomra. -Sms-sóhajtottam és gyorsan megnéztem ki az. Michelle írt. "Szióka mivan veled? Én most olyan boldog vagyok Gustavval. Rég láttalak...találkozhatnánk nemsokára. Szeretném látni a képedet. Üdv: egyetlen nővéred, Michelle"
-Áh! Énis szeretnélek látni Michelle-gondoltam. Ekkor már csak egy utcányira voltam attól a háztól ahol laktam. Otthon aztán gyorsan telefont ragadtam és tárcsáztam Michelle-t.
Kicsöngött, és michelle fel is vette, majd beleszólt: -hallo?
-Michelle! Én vagyok az, a hugicád! Nah mesélj! Mivan veled? Mi van veled és Gustavval? Mindent hallani akarok!-rohamoztam meg a kérdéseimmel.
-Oh-kezdte Michelle kicsit elérzékenyülve amiből már sejtettem hogy kényelembe kell hogy helyezzem magam mert ez nem 5 perces sztori lesz-hát ez egy hosszú történet...
-Van időm-mondtam és bele huppantam a nagy fotelomba.
 -Oké, akkor most nagyon kagylózz ide!-kezdte el a monológját.
"Az egész az előző pénteken kezdődött. Kész voltam minden vacak leckével úgyhogy azonnal átrohantam Gustavhoz. Mondta nekem hogy már nagyon várt mert hiányoztam neki. -Hiszen tegnap is együtt voltunk!-nevettem rajta. Aztán  felmentünk. Ettünk valamit mert iszonyúan éhes voltam utána meg leültünk megnézni valami csöpögős, romantikus filmet ahogy a jó szerelmesekhez illik.
Időnként lese tudtam magamról szedni de azért nagyon édes volt. A film végén már elég későre járt az idő úgyhogy megbeszéltem mamával hogy hadd aludjak ott. Tehát az éjszakát ott töltöttem, nem részletezem."-nevetett Michelle.
-Na folytasd!-nyaggattam mert már iszonyúan tudni akartam a végét.
-Tehát:-folytatta Michelle. "Elalvás előtt egészen meglepődtem Gustavon. Csak ennyit mondott: "Örökre az enyém maradsz Michelle". És tudod ennek nemsokára bizonyságát is fogom adni." Aztán elaludtunk. Elég sokat gondolkodtam ezen. Nem tudtam mire akart ezzel kilyukadni. Aztán másnap megtudtam. Tudniillik nagyon későn keltem, történetesen délután 1kor. Hogy hogy csináltam azt ne kérdezd mert fogalmam sincs.
Gustav nevetett is amikor meglátott álmos ábrázattal az ajtóban. "Felébredtél kincsem?" De minekután azt se tudtam hogy hol vagyok a pillanatnyi fáradtságtól, gyorsan felkapott az ölébe és a díványra ült velem. "Van itt neked valamim."-mondta nagyon komolyan.
Aztán előhúzott valamit a zsebéből. Egész pici doboz volt az. Elfért a tenyeremen. Tiszta piros lett az arcom. "Csak nem?"-kérdeztem tőle miközben kinyitottam. De, az volt amire gondoltam...gyűrű volt a dobozban, méghozzá nem is akármilyen.
 "Úristen Gustav!"-kiáltottam fel. "nem kellett volna!"
Gustavnak is ugyanolyan piros volt az arca. Aztán akart valamit mondani de odatapasztottam a mutatóujjam a szájához. "Pssszt"-csak ennyit mondott michelle aztán megcsókolta. Komolyan mondom neked mire elengedtem már vörösebb volt mint én! Olyan tehetetlen arcot vágott hogy önkéntelenül is de elnevettem magam. Aztán kapott mégegyet hogy megnyugodjon. "Azt hiszem Gustav...szeretlek....nagyon szeretlek"-mondta neki mosolyogva amire látszólag teljesen megnyugodott."
-Nanana állj!-szakítottam félbe-ez egyenlő azzal hogy eljegyzett? -Ha nem szóltál volna közbe akkor már ezt is tudnád-mondta vicces gúnnyal. -Jólvan na, folytasd-mondtam beleegyezően.
"Annyi volt még hogy megkérdeztem tőle hogy miért kaptam ezt a méregdrága gyűrűt amire ő azt felelte hogy neértsem félre ez nem eljegyzés, ahhoz még fiatalok vagyunk, egyszerűen csak megakarta pecsételni a szerelmünket. Olyan jól esett ezt hallani. Netudd meg....aztán együtt voltunk egész délután." -Na mit szóólsz? Akarom hallani a véleményed!-mondta mind ezt olyam hangon hogy tudtam hogy valahol a fellegekben jár.
-hát ennek nagyon örülök! -mondtam -örülök h legalább te boldog vagy, velem ellentétben. Olyan egyedül érzem magam,eleinte még azt hittem h Bill az igazi, de kiderült h még sem az. Szval elne engedd Gustavot. -magyaráztam tesómnak.
Vettem egy nagy levegőt amire  michelle fel is figyelt: -figy, én tudom h neked Bill az igazi. Am mesélj...veled mi van? -mert eddig csak az én szám járt! -mondta michelle egy mosollyal.
-Hát igazából nemis tudom-mondtam két hatalmas sóhaj között. -Hiányzik az a barom.
-és karácsonykor ugye visszajösz? -kérdezte michelle
-nem! -sajnos nem! -válaszoltam
-miért!? -szomorodott el michelle hangja. -már annyira hiányzol nekem, és billnek is meg mindenkinek.
-sajnálom! -de nem megy! -nem megy ki a fejemből amit bill tett..:( -ti is hiányoztok nekem, de nem..talán karácsony után v nem tudom! -na de mostmár tegyük le mert sok lesz a teló számla! -nevettem el magam
-rendben hugi! -szeretlek nagyon és hiányzol! -mondta michelle
-te is nekem! és in is szeretlek! -szia. -majd letettem
-jó sokat beszéletetek! -szólalt meg Gustav.
-aha! -kicsit pletyiztünk. -mondta michelle majd leült a kanapéra közben billék jöttek le Tommal.
-na ugye jön karácsonykor? -kérdezte bill
-nem! -azt mondta h kell még neki egy kis idő! -mondta michelle
Ez a nap is gyorsan eltelt. Nagyon jó volt végre michellével beszélni. Nagyon hiányzott már és persze bill is de nem mehetek még vissza..nem megy..-mondtam magamban majd elindultam fürödni. Gyorsan bemásztam a tus alá majd mikor készlettem pizsire öltöztem,majd mentm aludni,de előtte összepakoltam holnapra, és kikészítettem a ruhámat. Mikor már mindennel megvoltam bebújtam a meleg ágyba és elaludtam.Reggel a teló csörgésemre kelltem. Gyorsan kinyomtam, h ne csörögjön tovább, majd felöltöztem mikor kinéztem az ablakon láttam h esett a hó. Kb 10cm-es hó volt. Ekkor elgondolkodtam..mindjárt itt a karácsony...és nem fogom a szeretteimmel tölteni..:( A sok gondolkodás közepette a kapucsengő szólalt meg. Gyorsan felvettem a cipőm,majd kimentem megnézni h ki az.

39.rész:

-szia! -hát te?? .kérdeztem a személytől
-szia..jöttem érted! -mehetnénk együtt suliba. -mondta Claus, tudjátok akivel a repülőn ismerkdetem meg.
-honnan tudtad h itt lakom? -kérdeztem egy szemöldökfelhuzás keretében.
-őőh..kinéztem a naplóban még tegnap :) -mondta
-aha! -értem..
-na akkor megyünk? -kérdezte
-igen! -mondtam majd becsuktam az ajtót és elindultunk. Az iskola ugyanannyi időre volt mint eddig XD.
Megint csöngetésre épp h beértünk.XDFel baggyogtunk,majd leültem a helyemre.Az első óra osztályfőnöki volt. Beszélgettünk arról h kikéne díszíteni a termet meg ilyenek..Elég lassan telt az idő.. Utánna jött egy kémia óra. Persze a tanár engem hívott ki felelni:S
-jöjöön csak, jööjön! -mondta a kémia tanár.
Kikullogtam a táblához, majd adott fel feladatokat..és hát nem sokat tudtam belőle. Így hát egy szerencsétlen 2essel a helyemre küldött.
-nem sokat tanult kisasszony, látom! -mondta a tanár.
-bocsánat tanárúr..hajtottam le a fejem..mostanság nem mennek jól a dolgaim, mondtam majd írtuk az anyagot a füzetbe.
Lassan, de biztosan ennek az órának is végelett, majd még volt egy Irodalom és egy info órám. Mikor kicsöngettek kémiáról mentünk irodalomra, és közben megettem a tízóraim.
-zavarhatlak? -jött oda hozzám Claus
-persze! -mondd!
-nincs kedved átjönni hozzám délután dvdézni? -kérdezte
-de! -szívesen, -mosolyogtam rá miközben becsöngettek majd mindenki leült a helyére, majd jött a tanár.
-sziasztok! -köszönt
-jó napot kivánunk! -köszöntünk vissza illedelmesen.
-vegyétek elő a könyvet és kezdjétek el olvasni az 55.oldalt. -mondta a tanár, majd leült az asztalához.
Mikor eolvastuk,kaptunk egy szövegértéses feladatlapot, azt kitöltöttük majd beadtuk. Aztán jött az info ora amiról ellógtam...:D
-héé hova mész? fogta meg a kezem Claus.
-haza! ..mondtam egyhangúan.
-várj én is megyek! -mondta Claus majd elindultunk. Szerencsére a többiek nem köptek be minket h elmentünk.
Végül nem hozzájuk mentünk,hanem hozzánk XD. -de szép ház..-mondta claus.
-és a szüleid? -kérdezte
-ők meghalltak! -mondtam mert már nem fájt annyira!
-jajj ne haragudj! -mondta szomin
-semmi baj! -hisz nem tudhattad.
-akkor egyedül élsz itt?? -miért? -kérdezte
-hát..ez hosszű történet..nagyon..-mondtam
-ráérek! -mondta claus kedvesen majd leültünk a kanapéra.
-hát...nem tudom h elmondjam-e...elég hülyeség!-mondtam
-nekem elmondhatod! -nyugdtan meghallgatom! -mondta claus majd átkarolt mint barát.
-hát jó..elmesélehetem.-kezdtem bele.
-Tudod egy nap megismertük tesómmal a th-t, a tvből. az egy együttes. Aztán volt egy koncertük és elmentünk rá. Majd taliztunk velük..de én nem voltam vmi kedves XD. Aztán kimentünk németbe a nagyiékhoz és ott latunk velük..majd összejöttünk velük és mikor minden rendben ment ugy volt h jönnek ki anyáék is mert apu itt kapott állás ajánlatot, de útközben baleset érte őket és meghalltak.
-sajnálom! -mondta Claus
-várj! -még nincs vége. -mondtam
-végül úgy volt h elmegyünk Losangelesbe és mikor felszálltunk lezuhant a gépünk és tesómmal 6hónapig kómában voltunk:( Majd mikor végre felébredtünk visszautaztunk németbe h meglepjük a fiúkat, de akkor már az akkori pasimnak volt egy másik csaja és ez nekem nagyon rosszul esett így hát hazajöttem.
-értem! mondta claus
-és most azt is megtudtam h a  pasim vagy is a volt pasim szakított a bnőjével, vagy is a csaj  vele:D -mondtam
-hát ez nem egy örömtörténet!
-hát nem! -na és mit csináljunk? -kérdeztem
-nem is tudom..:)
-Figyelj! Mi lenne ha beszélnél a volt barátoddal? Azt mondtad szabad már...ugyee?-ajánlotta Claus. -Akkor legalább teljesen tisztázod a dolgot...sokkal jobb lesz utána!
-nem! -nem akarok vele beszélni! -mondtam kicsit felemelt hangal.
-Nem értelek...szereted még azt a srácot? Mert ha igen és most nem beszélsz vele akkor magaddal szúrsz ki!
-én nem is tudom...nem akarok vele beszélni..megsem érdemli..nagyon megbántott..majd talán karácsony után! -mondtam majd elmentem egy pohár vízért a konyhába.
De Claus jött utánam. -Najó, túl jóban vagyunk ahhoz hogy ezt most hagyjam! -és ezzel elővette a mobilját. -Tessék, tegnap töltöttem fel. Addig nem engedlek ki amig nem beszéltél vele. Ne nézz rám ilyen csúnyán, jót akarok neked! Na, ne kéresd magad, tessék, beszélj vele, most!
-kösz..-mondtam ,majd elvettem a telóját. Bepötyögtem Bill számát majd kicsöngött..Fel is vette és belszólt:-hallo? Nekem kikerekedtek a szemeim,de nem szóltam bele.
-ki az? -kérdezte Bill. Még mindíg halgattam majd pár másodperc után leraktam.
-Naaaa!-nyögött fel Claus.
-Nem akarom!-mondtam. -Majd karácsony után! Érted?! Addig nem akarok tőle semmit! És ezzel elrohantam. Így váltunk el egymástól aznap. Egy kicsit lelkifurdalásom volt utána.
-mit csináltam?! -de hülye vok, hisz csak jót akart. -felkellene hívnom..gondoltam magamban
Elővettem a telefonom. Tárcsáztam. Aztán hallottam amint Claus beleszólt: Hallo?
-Oh Claus-mondtam bűnbánóan.
-Te vagy az? Tudtam hogy felfogsz hívni!-mondta mielőtt bemutatkoztam volna, de éreztem a hangján hogy mosolyog.
-ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam veled..nem tudom h miért de annyira gyorsan jött minden. -mondtam. -ugye nem haragszol rám? -nem akarom elveszíteni az egyetlen fiú havrom. -magyaráztam neki
-Nem haragszom...sejtem mit érezhettél-mondta együttérzően. -De igérd meg hogy karácsony után beszélsz vele!-mondta kicsit keményebben de még mindig barátságosan.
-hát jó..-megígérem! -mondtam egy sóhajtás keretében.
-nincs kedved átjönni? -tereltem kicsit a témát..
-Neharagudj de most nem érek rá-közölte szomorkásan. -Tudod anyámék...áh magyaráznom sem kell érted te mire gondolok. Feladat van a nyakamba varrva.
-rendben! -értem. -hát akkor majd talizunk holnap a suliban, hisz már az utcsó nap lesz,mert utána téli szünet!:) -mondtam majd elköszöntünk egymástól és letettük. Én még a konyha felé vettem az irányt, h bekapjak vmit vacsira. Sok választásom nem volt, így hát kivettem a hűtőből a szalámit és a vajat és csináltam egy szendvicset.
Másnap kegyetlenül unatkoztam a suliban. Tanítás végén még egyszer mindent megbeszéltünk Calussal aztán így váltunk el: Ha beszéltél vele, az legyen az első dolgod hogy felhívsz! Tudni akarok mindent! Ne röhögj, kíváncsi vagyok. Jó?-kérdezte.
 -Jó-feleltem tömören. Aztán váltottunk két cuppanósat majd mentünk a dolgunkra.
Én haza felé vettem az irányt h felhívjam tesómat..mert már nagyon hiányzott. Megkell beszélnünk egy két dolgot:D Így hát elkezdtem tárcsázni és Mono gyorsan fel is vette. -hallo? -szólt bele

40.rész:

-Szia életem én vagyok az! Most hallgass mert mesélek és kérdezek egyszerre-vágtam gyorsan a közeledni ígérkező monológ elé. -Az a helyzet hogy beszélnem kell majd Billel. Halaszthatatlan. Karácsony utánra tervezem. De én félek. Segíts!!-mondtam segélykérően.
-szia Romy! -de jó már hallani a hangod, már ugy hiányoztál..:) -mondta michelle. -és én miben segítsek? -kérdezett vissza. -nektek már szünetetek van?
-Igen. De ez most nem fontos. Mit mondjak Billnek? Én ugy félek! És ha már nem szeret? És ha nem is akar hallani rólam? Hm? Akkor én meghalok!! Mi legyen? Mondj már valamit!!-csúszott fel egyre jobban a hangom.
-hát..halgass a szívedre. -honnan veszed h nem szeret? -hisz itt egész nap csak rólad beszél..-mondta michelle
-Miiiii?-kezdett egyre jobban verni a szivem. -Mindent tudni akarok!!
Michelle megköszörülte a torkát.
 -Ne izélj már hanem nyögd már ki!-vettem könyörgőre a dolgot mert már valahol a torkomban dobogott a szivem.
-hát szval izé...mindíg áradozik rólad..meg kérdezi h ma beszéltünk-e meg stb...hiányzol nekünk nagyon..:( -mondta michelle
-Biztos nem Bill volt...-mondtam megerősítést váróan. -Ő nem mondana ilyet. Tudod milyen...nehezen adja be a derekát.
-de komolyan. -amúgy most is itt ugrál melettem h hagy beszélhessen már veled. -oda adjam neki a telót? -kérdezte michelle tőlem.
-ne! nem akarok még vele beszélni. -mondtam
-Ja tudom, csak karácsony után...-mondta emlékezve michelle.
-Viszont megmondhatod neki hogy üzenem, hogy karácsony után beszélni akarok vele ugyhogy szedje össze a normálisabbik énjét külömben szóba se állok vele-mondtam kegyesen.
 -Igenis nacsasszony-nevetett tesóm és átadta röviden az üzenetet.
-átadtam neki! -és azt üzeni h már várja a beszélgetést. -na mostmár tegyük le mert nagyon álmos vok! -mondta michelle
-Jójó...-mondtam kissé szomorkásan mert még akartam vele pletykálni. -Aludj jól! Szija!
-szia tesókám! -majd holnap hívjuk egymást. -mondta michelle majd letettük.
Felbattyogtam a szobámba majd lefeküdtem, és elég gyorsan elnyomott az álom. Másnap a kapucsengésre keltem. Kómásan kikeltem az ágyból és az ajtóhoz sétáltam..kinyitottam majd megláttam..Claus volt az..
-szia! -hát te mit csinálsz itt ilyen korán? -kérdeztem
-hát..mivel 2nap múlva karácsony, nincs kedved eljönni velem vásárolni? -kérdezte kedvesen
-de szívesen elmegyek,de akkor várd meg míg felöltözök,meg teszek el pénzt..-mondtam majd beinvitáltam a házba.
Összeszedtem magam gyorsan (csak 15 percet töltöttem a fürőben a szokásos 45 helyett) és rohantam le a konyhában ahol már várt Claus. -Uh-sóhatott fel-nőőőők!! Kegyetlen mennyit tollászkodtok!!-méltatlankodott de aztán felállt és elindult az ajtó irányába.
-kac-kac! -mosolyogtam. -hát ez van.:) -és melyik boltba menjünk? -te jó ég! -meredtem meg.
-na mi az? -kérdezte Claus
-azt sem tudom mit vegyek a többieknek..-szontyolodtam el.
-áh csak ez a baj! -majd én segítek választani.-mondta Claus egy mosolyt eleresztve
A boltban állva képedtem el igazán. -Jaj de utálok választani-motyogtam az orrom elé tanácstalanul.
-na én már tudom mit veszek anyáéknak. -te már tudod? -kérdezte Claus
-Nem...-mondtam nekikeseredve mert még mindig nem tudtam hogy egyáltalán milyen dolgot akarok.
-na gyere,menjünk el egy másik boltba is..hátha ott találsz vmi jó dolgot. -mondta claus,majd a pénztár felé vettük az irányt mert ő már megvette a szüleinek az ajándékot. Egy szép dísztárgyat vett. /h mit azt találjátok ki..fantáziátokra bízom
XD/
-Várj!-mondtam mert megakadt vmin a szemem.
Az előző bolt mellett egy ékszeres volt. Tele volt szebbnélszebb ékszerekkel de egy valamin mégis ottragadt a szemem. Tudtam hogy Bill imádja a nyakláncokat. A kirakat közepén egymásba akasztva két nyaklánc volt mindkettőn egy törött sziv fele volt tehát összelehetett őket illeszteni. -Ez kell!-sikítottam fel örömömben. -Muszáály!-folytattam majd berontottam a boltba.
-jóreggelt! -miben segíthetek? -kérdezte az elóadó.
-Azt az izé nyakláncot szeretnééém...-nyögtem hadarva megállás nélkül.
-Najó ez így nem lesz jó-mondta az eladó mosolyagva a sietségemen. -Fújd ki magad kislány és utána mondd hogy mit szeretnél mert ebből egy kukkot se értek!
-szval! -nyugodtam le. -azt a nyakláncot szeretném ami a kirakatban van és két törött szív fele ...-próbáltam elmagyarázni mi láthatólag elég jól sikerült.
-erre gondolsz? -mutogatott a nyakláncra az eladó.
-igen-igen! -mondtam mosolyogva.
-tessék! -mondta az eladó. -más vmit? -kérdezte
-még azt a fülbevalót szeretném a nővéremnek.-mutattam egyre.
-Menjünk tovább-mondtam aztán Clausnak a boltból kiérve.
-Nem lehet mindenkinek ékszert venni!-kacagtam, de közben végig bill meglepetésében gyönyörködtem. -Ugy örülök hogy megláttam ezt a szépséget...remélem bill is majd igy gondolja.tűnődtem.
Beértünk egy másik boltba..Megláttam egy sapit..-na ez tomé lesz! -mondta Clausnak.
-Várj!-mondta Claus. -A sapi jó ötlet de nem akarsz neki valami különleges sapkát adni?-mert ilyesmi már van neki egy rakat. Viszont ha valami személyre szólót csináltatsz akkor az egyetlen és utánozhatalan-javasolta nagy bölcsen.
-de szeretnék! -ötlet? -néztem rá
-Háát..varrasd rá a sapkára hogy...-itt megakadt aztán fancsali képett vágott majd megszólalt: -Te ismered nem én! Ne mindent én találjak ki!-mondta zavartan majd hangosan elnevette magát. Én is vele nevettem.
-jójó! -akkor mit varrassak rá??-kérdeztem nevetve. pl:h kitől kapta? -kérdeztem tőle
-Mondjuk: "A TH leglazább arcának szeretettel Romytól!" Jólesz?-kérdezte Claus
-aha! -tökéletes! -köszi szépen! -mondtam Clausnak,majd adtam az arcára egy puszit.
A sapit gyorsan el is vittük, majd rávarrták amit kértem. De még mindíg kutyagolnunk kellett a városban..mert még a többieknek nem vettünk semmit. Tehát: még itt van Gustav,Goerg és Claudia...-nekik mit vegyek? -kérdeztem kétségbeesetten..mert nem jutott eszembe semmi.
-áh! megvan! -kiáltottam el magam a nyílt utcán. Senki nem nézett ám hülyének. XD :D
na mi van meg? -kérdezte Claus.
-hát h mit vegyünk a többieknek. -mondtam
-na mit? -kérdezte Claus.