2. fejezet

I. Része

  Debi mikor felbukkant a szigeten még mindig két méter magasan lebegett. De mihelyt alakot öltött már esett is le az odakészített szivacsra. Samu, mert így hívták a barna hajú és szemű fiút, a közelben állt. Most odaszalatt az elalélt lányhoz és mikor meglátta a nyakán a sebet, elkezdte osztogatni a parancsokat:

- Tomi, készisd elő a fehér házat.

- Laci, hozz vizet.

- Marci, keress egy könyvet a gyógyító varázsigékről és hozd ide.

- A többiek meg menjenek odébb még a végén megfullad. 

  A fiúk arrébb álltak, Samu meg fölvette a lányt a földről és bevitte egy teljesen fehér házba. Hamarosa Marci is megérkezett egy fehér könyvvel, aminek az elején egy piros + volt.

- Tessék Samu – lihegte. – Itt a könyv. A 67.oldalon találod meg amit keresel.

- Kösz – mondta a fiú és már el is mélyedt a könyv olvasásában.

  Kis idő múlva megszólalt.

- Itt van – mondta majd kezét a lány sebére tette. – Gyógyulj meg te seb. Bárki is ejtett fizessen meg érted!

  Amint ezt kimondta a seb begyógyult és a lány felébredt.

- Hol vagyok? – kérdezte.

  Aztán mikor meglátta azt a sok fiút maga körül hirtelen felült. Mind őt nézte. A legidősebb odalépett hozzá.

- Szia! A nevem Samu. – kezdte – Az Elvarázsolt szigeten vagy. Jobban érzed magad?

- Igen. Én Debi vagyok. Még sosem hallottam ilyen szigetről. Különben is, hogy kerültem ide? 

- A Földön ugye megszöktél otthonról.

- Igen, de nem tudom mi a köze, ahhoz hogy itt vagyok. És mégis honnan tudod, hogy megszöktem? És hogyhogy a Földön? Már nem ott vagyok?

- Azt senki sem tudja. De mi csak így emlegetjük. És onnan tudtam, hogy mindenki, aki Magyarországon megszökik otthonról ide kerül. Pont, ahogy te is.

- De miután megszöktem, még pár óráig még a Földön voltam.-mondta aztán a nyakához kapott, oda, ahol a seb volt. – Mennyi ideje vagyok itt?

- Olyan 10 perce. Ami meg a sebedet illeti, majd elmondom. Most én kérdezek. Itt akarsz maradni a Szigeten?

- Persze. De, csak ha lehet.

- Persze, hogy lehet. Szerencséd van. Nemrég ürült ki a rózsaszín ház. Gyere, megmutatom. – azzal Samu fölállt, és elindult a kijárat felé.

*

  Debi is felállt, bár kicsit még ingadozott. Aztán kilépett a fehér házból és fura dolgot látott. Minden ház egyforma volt, csak a színük tért el. Nem volt két egyforma színű ház. Az egyik sötétkék, a másik bíborvörös, a harmadik ciklámen, a negyedik tengerzöld...

  Samu egy undorító rózsaszínű ház előtt állt, és intett neki.

- Na, hogy tetszik? – kérdezte.

- Őszintén? Szerintem undorító. De ha nincs választásom, inkább itt, mint otthon.

- Nem, dehogy. Lehet választani. Melyik kell? Szabad még a piros, a sötétzöld, a sárga, a sötétkék és a fekete.

- A sötétkék, jó lesz.

  Samu odavezette a sötétkék házhoz, majd ezt kérdezte:

- Ez jó lesz?

- Igen, ez gyönyörű! Köszönöm.

- Tessék. Akkor a tiéd. Érezd magad otthon. Mindjárt hozok valamit inni, meg enni. És ne köszönj meg mindent!

- Rendben.

  Samu ebbe belenyugodva elment. Debi nagyon helyesnek találta a barna, átható szemével; kócos, kicsit hosszú, barna hajával és kedvességével melyet most mutatott meg.

  A ház és benne minden sötétkék volt. A falakat borító festék mintha csillogott volna. A házban volt két ágy, egy asztal, egy szék és egy kicsi fürdőszoba. Két ablakát sötétkék függöny borította, és az ajtó helyén lévő textil is sötétkék volt.

  Debi lefeküdt az egyik ágyra, és elgondolkozott azon, hova is került, mi történt otthon, és hogy gyógyulhatott meg a sebe. Hamar elaludt, hiszen már 10 óra körül járt.

  Hamarosan megjött Samu a friss étellel. De mikor meglátta az alvó lányt, csak letette az asztalra amit hozott, és csak nézte, bámulta az új gyereket, aki az egyetlen lány volt a Faluba. A többi lányt vagy bele kellett dobni a Lyukba, mert rossz gyűrűt választott, (Majd ha tovább olvasod, megtudod mi a gyűrűk szerepe.) vagy hiányzott nekik a föld és önszántukból mentek haza. Ezek a lányok nagyon nyápicak voltak.

  A fiú, miután valami egy hangosat zörrent és Debi megmozdult, megrázta a fejét, mintha önmagával ellenkezne, és kiment az ajtón. Kint már várták a fiúk, és egyszerre kezdtek beszélni, kérdezősködni.

- Nyugi már – szólt rájuk. – Még felébred. Gyertek a nagy házba. Ott mindenkit meghallgatok.

  Azzal mindenki elindult a Falu legnagyobb háza felé. Ott leültek, és egyesével kezdtek beszélni.

- Na emberek, kinek mi a véleménye Debiről - kérdezte Samu.

  Az egyik gyerek felállt.

- Míg te elvoltál, – kezdte – mi  megbeszéltük a lány ügyét és úgy határoztunk, hogy majd a gyűrűválasztáson kiderül, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll-e.  Ezen kívül pedig szerintünk nagyon kedves. Csak az a vágás viszi le a bizalmunkat.

- Akkor ezt megbeszéltük. – mondta Samu, és ezzel lezártnak tekintette a téma.

  Reggel Debi kipihenten ébredt. Már régen érzett ilyet, hiszen testvérei sose hagyták aludni. Körül nézett a szobában, és hirtelen felült. Aztán eszébe jutott, hogy most van egy saját háza, és hogy az Elvarázsolt szigeten van.

  Felkelt és mikor meglátta az ennivalót, amit még este Samu hozott, megkordult a gyomra. Bár a szendvics állott volt, és az üdítő meleg, jóízűen megette mind. Aztán mikor végzett vele megmosakodott és kiment a háza elé.

                                                        Folytatása következik.