-De ennek ára lesz.-David.
-Oké.-Lizi.
Tették le a telót. Mi Billel meg kíváncsian néztük, h mi van. Jaj azok a pofák XD Davidet nem könnyű meggyőzni, bár már lehet tudni h sikerült e rávenni vagy nem, de mi még nem vunk képben.
-Na?-sürgettem Lizit.
-Hát....roszhír.
-Na neeee.
-Elengedett.
-MI? ro.... ez az!
-Jösztök magyarba.-fordul Billhez.
-Télleg? h vetted rá?-Bill.
-Hát csak mondtam neki.
-Mit?-én&Bill.
-Hogy gyertek magyarba koncizni.
-És csak úgy belement?-én.
-Jah.
-Érdekes... de mind1 a lényeg h münk.-Bill.
-Ezen mi az érdekes?
-H nemigen szokott csak így beleegyezni, de mind1.
Az utazásig úgy teltek a napok ahogy szoktak, csak semmi xtra. Aztán összebatyúztunk és külön repcsivel mentünk magyarra. A reptéren szer. nem voltak rajongók, mert ugye mi titokban utazgatunk mindenhova XD szal a leszállás simán ment.
-Anyum...anyum....-motyogtam magamban anyum keresve, Bill mellett menve, vállamon a nagy culával.
-Betti.-szólt vki. Odafordultam és lám anyum volt az.
-Szia.-mentünk oda.
-H vagy? Kik ők? Lizi te vagy?-jöttek a kérdések.
-Kösz jól és ők a TH, Georg, Gustav, Tom, és Bill a pasim. Srácok ő itt anyum.-jöttek a válaszok és a bemutatkozás.
-Örülök a szerencsének. Gyönyörű a lánya.-Bill.
-Köszönöm. Te vagy az Lizi?
-Am. igen én vok az Lizi XD -Lizi.
-Hú gyerekek ez nekem sok! am örülök mindegyikőtöknek. Lizi de rég láttalak! Anyud h van?-anyum.
-Dolgozik de jól vettem észre h apám is. És te h vagy?
-Jól kösz. am meg Betti mi az h pasid? mér nemtok róla?
-Nem beszéltünk, meg nálam ez nem telefontéma.-mondtam.
-Nem meünk?-Lizi.
-Jah de gyertek.-anyum.
-Ok.-mi.
Aztán elindultunk és útközben...
-És mi történt veled az elmúlt 5évben?-Lizi.
-Sokminden. Tudjátok mire jöttetek haza?-anyum.
-Nem.-mondták, mire teljesen ledöbbentem.
-Betttttiiiiii-nézett rám.
-Most mi van?! Ezt nem hiszem el ! Micsoda népség! Az h Georg, Gusti és Tom nemtudja még elmegy de TI ketten!-néztem szúrósan Billre és bnőmre.
-Hát...XD hehe.-Lizi.
-Ezért még kaptok!-én.
-Beavatnál?-Georg.
-Mit? várj én kérek 1 kocsit.-Lizi.
-Megkapod! El is kapod?-én.
-Dik simán.
-Am meg csak annyi az egész h anyumnak esküvője lesz-fordultam a többiekhez.
-Mi?? gratula!-mindenki. Én nem voltam ennyire vidám mert a jövőbeli apummal sosem jöttem ki vmi jól.
-Köszönöm. Az esküvő hétvégén lesz rem nem ér váratlanul.-anyum.
-Egyáltalán.... mehetünk?-mondtam kicsit unott fejjel.
-Ja...persze.
-Igen anya persze mehetnénk.-most fogtam fel mit is jelent ez az egész.
Így haza is értünk elég hamar. Belépve a házba magunk előtt találtuk Lizi apját, én erre balra, Lizi pedig jobbra vette a kanyart. Se szó, se beszéd. A srácok mögöttünk meg csak néztek h mi van.
-Sziasztok.-Lizi apja.
-Tsz. csá-Lizi.
Én még ennyike köszönésre sem vtam hajlandó. A nap kinek h el is telt szépen lassacskán. Este meg mentünk aludni, a számunkra kimerítő nap után. Aztán reggel arra ébredtünk h csengetnek.
-Igen, ki az?-anyum.
-Jónapot. Én vok  az Feri.
-Oké értem és mit szeretnél?
-Bemehetek? Úgy hallottam h a lánya, azaz Betti meg egy kis csoport hazajött. Már rég nem beszéltünk. Megengedi?-Feri.
-Persze hát jób vtok nem?
-Együt lógtunk állandóan.
-Hát akkor gyere be nyugodtan Lizi is itt van.
-Ok köszönöm.
Mi pont ekkor jöttünk le, mikor Feri meg be.
-Feri te vagy?-Lizi.
-Igen sziasztok. Jó újra látni titeket.-ölelt meg engem és Lizit. Én meg csak néztem.
-Téged is. De mi történt veled? Nem ilyen voltál.
-Sokat változtam és ti is.-itt végigmér.
-Azt látom.
-khm, khm-Bill.
-Oh bocs szal srácok ő itt.... Feri, Feri ők itt, Gustav, Georg, Tom és Bill a pasim.-mondtam.
-Értem. Szal van pasid-Feri.
-Aha mer?
-Csak úgy. Zsoltal nem tod h mi van? me rég nem láttam.
-Nem akarom tudni h mi van azzal a lénnyel!
-Mert? mit csi má +int?
-Azon kívül h majdnem +folytotta semmit, de ez hosszú.-Lizi.
-Értem és el tom képzelni... bocs az ő nevében is.
-Tsz az ő nevében?!-én.
-Hát igen de akkor hagyjuk is.
-Én is így gondoltam.
-Oké és meséljetek mi van veletek?
-Semmi.-mi.
-Nem mondod h 5év alatt nem történt veled semmi.
-Mér csak rám vagy kíváncsi? Ott van Lizi. Vele is jóba voltál.
-Jaja.
-Hátakk meg? na én mentem kaját csinálni. Lizi jössz?
-Jah.-Lizi.
Mi kimentünk a konyhába anyumnak segíteni, közben bent a srácok tárgyalgattak.
-És honnan ismered őket?-Bill.
-Hát tod régen, én, Zsolt, Lizi és Betti együtt csináltunk szinte mindent, együtt lógtunk stb. a Zsolt naon ráhajtott és eleinte sikeresen is Bettire. De aztán én nyújtottam neki vigaszt. Sajna nekem ez nem ment ilyen könnyen. A Lizivel ütöttük el ilyenkor az időt.
-Értem szal akk neked is tetszett?
-Nem csak tetszett hanem szerelmes VOK belé.
-MI????
-Vhogy eltávolodtunk egymástól. Folyton kerestem de nem találtam aztán meg most hallottam h itt van és eljöttem. Am mivan?
-Csak az h velem jár.
-Öh nem mondta.
-Akk mostmár tod!! szal létszee van még 1000csaj a világon őt hagyd békén!
-Bocsesz de nekem az a bizonyos 1001-dik kell és az ő ezt már ki is számoltam.-mondta. Ekkor én és Lizi jöttünk ki a kajákkal.
-Na mi ez a fagyos hangulat?-Lizi.
-Semmikül.-srácok.
-Oké akk lehet enni.-tettem le az asztalra a kaját és leültem Bill mellé.
-Mér odaülsz? Attól h a pasid nem kell állandóan a sarkába lenned.-Feri.
-Attól h te itt vagy nem kell mindenbe bele szólni.-kelt bnőm a védelmemre.
-Ezaz, mi bajod van Feri?-én.
-Tsz semmi.
-Ahhha....akk mesélj magadról. Veled mi történt?
-Hát... befejeztem a sulit. Most mek dolgozni.
-Értem. És most h h itt vagy? 5 éve se híred se hamvad aztán meg csak úgy felbukkansz.
-Hát mondták h itthon vtok.
-Aha csak úgy vkinek eszébe jutott h itthon vunk 5 év után.
-Mert? baj h átjöttem?
-Jah.-Bill.
-Nem az nem! de mióta itt vagy iszonyú fagyos a hangulat. Nemtom mit csináltál.
-Semmit.
-Te tod.-mondtam aztán egy kis idő után.-Ha nincs téma én mentem ki a konyhába. Elég nagy a felfordulás.
-Mek én is.-Feri.
-Ok.-ezzel ki is mentünk. Kint:
-Nem muszály segítened.-mondtam.
-De igen.
-Ok akk kezdd azzal h felmosol, én addig elmosok.
-Ok.
Ezután nem kellett sok és már el is mostam. Éppen csak oldalra fordultam, Feri felé, mikor az elcsúszott a felmosott részen.
-Uh te nem azt mondtam h áraszd el a konyhát. Jól vagy?-én.
-Hát jah. Segítesz?-Feri.
-A végén még én is megcsúszok am igen na gyere.
-Köszee.
-Nm. H tudsz te így felmosni.
-Így.-mondta. Ekkor lépett be a konyhába Bill akit nem vettem észre.
-Szerencsétlen! Vigyázz!-mondtam neki mert nem akaratoskodott felállni és vele visszazuhantam a földre.
-Hehe.
-Ti +mit csináltok?-Bill.
-Szerencsétlenkedik.-válaszoltam.
-Aminek látszik-ingerelte Feri Billt.
-Na ide figyelj jobban tennéd ha elhúznál innen veled +majd beszélek-fordult hozzám Bill.
-Mer? Most meg mi van? És mit jelentsen az h aminek látszik?!-én.
-Hát szted? Épp le akartam smárni-mondta Billnek.
-Mivan???-én.
-Hát mi? Ez az igazság!
-Tsz...na kösz Tibety-erre kirohant a konyhából és fel ment az emeletre.
-Várj!-kiabáltam utána, majd Ferihez fordultam.-Mér csinálod ezt? Most boldog vagy?
-Igen legalább az enyim lehetsz.
-Ez a legnagyobb baromság ami eszedbe juthatott! Mégis h képzelted?!
-Így- s lesmárt.
-Nee! Szemét!- vágtam pofon, de jó erősen.
-Tsz...te kis....-nem mondta tovább hanem inkább sarkon fordult s elment.
-Dögölj meg!
-Nehezen.-mondta és elment.
A többiek mindeközben a nappaliban beszélgettek. Én a srácok után szép lassan jöttem ki.
-Mi van?-Lizi.
-Minden.
-Konkrétan?
-Az a... mocsok!
-Jó igy nyugi jó?
-Nincs semmi se jól! Ez a rohadék beadta Billnek h megcsaltam! És... elhitte.
-Uhh. Na most utána mek és +verem.
-Nemkell hagyd, csak ne jöjjön vissza.
-Azt biztosítom.
-Kösz. Öh hova ment?
-Fel.
-Ok-mondtam és felmentem.