Reggel idegesen sietett le a laborba. A bájital belépett az utolsó fázisba, és örömmel látta, hogy gyorsabban fog elkészülni, mint várta. Utánanézett a dolognak, és kiderült, hogy ha az egész napot itt tölti, akkor szombat délelőtt készen is lesz. Ennek kifejezetten örült, mivel már alig várta, hogy visszatérjen a Roxfortba. A tegnapi veszekedésre nem is akart gondolni többet, bár ez elég nehéznek bizonyult. A két fiú meg sem jelent a laborban egész nap, helyettük Nathaly segített be. Perselus eleinte minden mozdulatát leellenőrizte, de lassan beletörődött, hogy a nő meg tudja főzni az alapvető bájitalokat. Kellemeset csalódott, mikor Nathaly közölte, hogy szeretne még néhány lovagló leckét venni tőle. Erre büszkén kihúzta magát, s nyomban el is fogadta a következő hétvégére a meghívást.

A bájital tényleg elkészült szombat délelőttig. Gyorsan kitöltötte fiolákba, és magára terítette köpenyét. Már korán becsomagolt, így csak annyi maradt hátra, hogy Luciusszal beszéljen. Megkönnyebbülésére ismét egyedül találta a férfit a nappaliban

- Suavasper…- nézett fel a férfi, mikor belépett.

Perselus csak biccentett egyet, és letette az asztalra a bájitalt.

- Remek – mosolygott Lucius. Szóval elkészült.

- Igen – bólintott. Reggeli előtt kell bevennie. Az íze nem valami kellemes, de semmi nem történik, ha a három cseppet teával vegyítik. Két hétig lesz elegendő, kimértem. Ha rendesen használja, addigra tökéletesen egészséges lesz.

- Köszönöm – vette fel a fiolát.

- Akkor én most szeretnék elköszönni - mondta, s közben felhúzta sárkánybőr kesztyűjét. Kérem, adja át üdvözletem a többieknek, és még egyszer elnézést a zavarásért.

Lassan elindult kifele, mire Lucius követte.

- Sajnálom, hogy ilyen hírtelen kell távoznia. Még lett volna néhány megbeszélnivalónk. Kérem, küldjön egy baglyot a tartozásomról. Nem szeretnék az adósa maradni.

- Nem az adósom- ellenkezett. Vegye baráti segítségnek.

Lucius elismerően rázta meg a kezét az előcsarnokban.

- Akkor megint csak hálával tartozom- mosolygott.

- Viszlát, Lucius – köszönt el, majd kilépett az udvarra.

Gyorsan átvágott rajta, majd amint átlépte a kaput hoppanált. Nagyot szippantott a hideg levegőből, mikor feltűnt a Roxfort előtt. Elmormolt néhány varázsigét, és belépett a kapun. Végignézett a kastély előtt ugrándozó néhány diákon, majd tovább sétált. A kinti hideg után a kastélyt kellemes meleg járta át. Perselus ezegyszer örült ennek, és remélte, hogy a szobáját még fűtik a házimanók. Lassan elindult a pince felé.

- Jó napot, professzor – üdvözölte Porter. Örülök, hogy végre visszajött. Hogy telt a karácsony?

A fiú, mintha hozzáragadt volna, végigkövette a hosszú folyosókon. Mire leértek a szobájához, Perselus már kezdte elveszíteni a türelmét.

- Van valami oka ennek a szóözönnek?- kérdezett rá.

- Elnézést, professzor – szégyellte el magát a fiú. Nem akartam feltartani. Csak kíváncsi voltam, hogy mi lesz a különóráimmal. Ugye nem gondolta meg magát?

A tanár megrázta a fejét.

- Nem. De mint mondtam, levélben értesítem. Viszont igazán szólhatott volna, hogy itt marad a szünet alatt. Talán előrehozhatjuk azokat az órákat.

A fiú elkerekedett szemekkel nézett rá.

- Komolyan? Nem akarom, hogy a professzor rám pazarolja az utolsó szabad napjait.

- Porter, küldöm a levelét – próbálta végre lerázni a fiút. És higgye el, be tudom osztani úgy az időmet, hogy elég legyen. Valamint, a következő hónapokra lesz egy segítségem is.

- Köszönöm.

- És most ha megbocsát, Porter…

A fiú hírtelen feleszmélt, hogy az ajtó előtt áll.

- Elnézést. Bocsánat. Már itt sem vagyok.

Perselus megvárta, amíg a fiú eltűnik a folyosó végén, csak utána mondta ki a jelszót a szobájához. Amint belépett, nyomban fellángoltak a fáklyák,  kellemes világot biztosítva. Gyorsan levette köpenyét, és felakasztotta a fogasra, majd körülnézett. A szobában minden úgy volt, ahogy otthagyta, semmi nem változott. Besietett a fürdőbe, hogy rendbetegye magát. Fél óra múlva már a tanári ruhák voltak rajta, s mikor az órájára nézett, döbbenten látta, hogy ebédidő van. Kivételesen nem bánta a nyüzsgést, így elsétált a nagyterembe. Úgy tűnt, elég sokan ottmaradtak idén az iskola falai között, így megkönnyebbült, hogy nem kell diákokkal egy asztalnál ülve ebédelnie. Igaz, hogy hiányzott neki ez a légkör, de azért annyira nem.

- Á! Suavasper! Hát visszajött?- üdvözölte az igazgató.

- Igen, úgy gondoltam épp itt az ideje.

- Remélem jól szórakozott. De hol marad a kisasszony? Ő nem jött vissza?

- Nem. Mr. Malfoy társaságát élvezi.

Szerencsére- tette hozzá gondolatban.

- És az ifjú Malfoy? Hogy érzi magát? Utoljára, mikor láttam elég rossz bőrben volt.

Perselusnek hírtelen eszébe jutott Draco ötlete.

- Igazgató úr, lenne egy kérésem. Draco, mint tudja, még tanul. Nemrég említette, hogy a tanév utolsó részében gyakorolnia kell. Megkért, hogy mellettem tanulhasson. Meg lehetne oldani?

Az igazgató egy pillanatig elgondolkozott, aztán visszanézett rá.

- Igen, azt hiszem megoldható. Szólok a házimanóknak, hogy rendezzenek be egy új lakosztályt. És ragaszkodom hozzá, hogy Mr. Malfoy a tanárok társaságát is keresse, ne

csak a diákokét.

- Természetesen.

- És még valami. Hallottam, hogy különórákat ad Porternek. Igazán szép magától.

- Csak a munkámat végzem – mosolygott a tanár.

- Pontosan, pontosan. Kóstolja meg a húslevest. Idén igazán finomra sikerült – tért át az igazgató más témára.

Perselus megforgatta a szemét, mikor úgy látta, hogy az igazgató nem néz rá, majd szedett a levesből.

- Majdnem elfelejtettem – nézett fel a tányérjából az utolsó falat után. Szombaton megint programom lesz. Nem gond, ha elmegyek? Órát tartok.

- Órát?- kérdezett rá a férfi. Azt hiszem, jobb lenne, ha itt tartaná meg. Vagy nem elég felszerelt a laboratórium?

- Nem bájitaltan órát tartok.

- Értem. Akkor?

- Lovagló- válaszolt.

Dumbledore érdeklődve nézett rá.

- Lovak?

- Igen.

- Tud lovagolni? Remek. Még gondolkodom rajta, és holnap elmondom a döntésemet. Rendben lesz ez így?

Perselus bólintott egyet, majd felállt az asztaltól.