Vasárnap délben szedelőzködni kezdett. Felvett magára egy egyszerű, mugli öltözéket, összefogta a haját, majd szólította Dobbyt. Annak már rég utánajárt, hogy egy házimanónak, aki a Roxfortban dolgozik, kénytelen engedelmeskednie az éppen ott dolgozó tanároknak. A manó szerencsésen meg is érkezett, és elképesztően ijedt arccal nézett körbe. Perselus ezt annak tulajdonította, hogy Dobby még mindig nem vészelte át a Malfoy kúrián tett szolgálatait.

- Dobby!- szólította meg. Feladatom van számodra.

A manó nagy szemeket mersztett rá.

- Igen, Piton professzor? Miben segíthetek?

- Ma éjszakára maradj itt Lucius mellett. Bárhova megy, kövesd. És semmi esetre se engedd meg neki, hogy egy pohárkánál többet igyon. Megértetted?

- Igen, uram. Dobby megértette.- sápítozott.

- Jól van. Elmehetsz.

A manó meghajolt, majd eltűnt a szeme elől. Perselus, dolga végeztével elindult Draco keresésére. Hamarosan meg is találta, éppen a nappaliban iszogatott, egymagában.

- Draco…- biccentett.

A fiú felnézett.

- Professzor…

Perselus leült vele szemben. Töltött magának is egy pohárkával, és kortyolt egyet.

- Ma este elugrok a faluba. Tegnap elfelejtettem beszerezni valamit. Elkísérsz?

Draco gondolkozott egy ideig, majd rábólintott.

- Úgy sincs mivel foglalkoznom.

- Rendben. Akkor hatkor találkozunk az előcsarnokban.

- Jó.

Perselus kiitta pohara tartalmát, majd kisétált a helyiségből. Útközben elhaladt Nathaly mellett. A nő egész kicsinosította magát. Perselus csak épp végignézett rajta, mivel Nathaly a tervükhöz kötötte magát. Ő már most elindult, hogy ne keltsenek gyanút Dracoban. Perselus meséje arról, hogy be kell szereznie valamit, nem lett volna túl hihető, ha Nathaly, szintén mugli ruhába öltözve mellettük sétál. Egy óra múlva máris visszasétált, és várta Draco felbukkanását. A fiú pontban hatkor meg is jelent és csodálkozva nézett Perselusra.

- Így akar jönni?- kérdezte tőle.

Perselus már felkészült erre a kérdésre. Előhúzott a zsebéből egy lekicsinyített bőröndöt, majd visszaállította rendes méretére.

- A tegnap már elég nagy feltűnést okoztunk a muglik között, hogy talárban jelentünk meg. Jobb lenne, ha beleolvadnánk a környezetbe.

Kinyitotta a bőröndöt és előhúzott néhány divatos ruhát, majd Draco kezébe nyomta.

- Ezeket vedd fel.

A fiú végignézett a darabokon. Egész tűrhető összeállítás volt.

- Biztos ezt viselik a muglik?- kérdezte gyanakodva. Nem akarom, hogy kiröhögjenek.

- Ne aggódj. Megkérdeztem egy szakértőt.- hazudta.

A fiú elindult egy közeli szoba felé, hogy átöltözzön, de Perselus megállította.

- Így is késésben vagyunk.

Intett a pálcájával, mire rögtön rákerültek a ruhák. Perselus megállapította, hogy nem áll rosszul a fiúnak a vörös. Draco elhúzta a száját.

- Fúj… Griffendéles színek.

- Sajnálom, de nem tudok rajta változtatni. Mugli cuccokhoz nem értek.

Draco vállat vont.

- Akkor megyünk,

- Máris.

Perselus lehajolt, majd egy kis kutakodás után előhúzott egy fekete kabátot.

- Ezt is vedd fel. Véd a hidegtől.

Miután Draco magára vette, nem látszott öltözetéből, csupán a fekete bőrcsizmája. Perselus mosolygott egy sort. Eszébe jutott egy mugli film. Abban egy ugyanilyen kabát volt, csakhogy tartozott hozzá még egy sötét szemüveg és néhány fegyver is.

- Ennyire rosszul nézek ki?- érdeklődött a fiú Perselus mosolyát látva.

- Nem. Gyerünk.- nyitotta ki az ajtót.

- Előbb megnézem magam.

Perselus azonban megragadta a karját és kirántotta az udvarra.

- Nincs időnk rá. Menjünk.

- Miért? Bezár a bolt?

- Mondhatni.- felelte, majd elindult a kijárat felé.

Draco egész a falu határáig duzzogott, amiért nem engedték, hogy egyetlen pillantást vessen magára. Hamarosan azonban elhaladtak az első üzletek előtt, így gyanakodni kezdett.

- Be vannak zárva. Biztos nincs késő?

- Nincs, de ha nem sietsz az lesz. Már mindjárt hét óra.

Perselus átsietett a sötét házak között.

- Suavasper… itt valami nincs rendben.- jegyezte meg körbeforgatva a fejét.

- Miért ne lenne?- kérdezte meglepetten, és megtorpant, hogy körülnézzen.

- Túl nagy a csend. És még túl korán van. Ilyenkor az emberek még nem alszanak.

Perselus mosolyogva indult tovább. A fiú valamire rájött, így gyorsított a léptein. Nem akarta, hogy még mielőtt elérik a célpontjukat a fiú visszaforduljon. Draco immár kocogni kényszerült, hogy tartani tudja az iramot.

- Suavasper… hova visz?- érdeklődött, szemeit kissé összeszorítva.

- Meglátod.- emelte ő is a kezét az arca elé, mert a hideg szél az arcába sodort egy marék havat. Rögtön a sarok mögött van.

Alig léptek néhány lépést, mikor halk zene csapta meg a fülüket. Draco hírtelen megtorpant. A sarok mögül egy ismerős alak bontakozott ki.

- Nathaly?- csodálkozott. Te meg hogy kerülsz ide? Úgy tudtam, szilveszterezni mentél.

A nő udvariasan mosolygott a két érkezettre.

- Látom, sikerült.- kacsintott a férfire, és válaszra sem méltatta Dracot.

A fiú bosszankodva nézett kettőjükre.

- Gyere, Draco. Épp időben érkeztetek.- fordult vissza a fiúhoz. Egyébként jól az öltözeted.  Én mondtam Suavaspernek, hogy jól fog állni a kabát.

- Szóval te választottad ki?

- Nem… Csak úgy megállapítottam, miután megmutatta.

- Értem.

Nathaly karon ragadta Dracot, és eltűntek egy udvarban. Perselus elgondolkozva nézett utánuk. Végül úgy döntött, hogy megiszik ő is egy pohárkával, mielőtt visszamegy a Malfoy kúriába. Végül is ott az a házimanó, ő ügyel Luciusra. Egy nevetgélő párost maga elé engedett, majd ő is belépett.