Perselus az első döbbenet után inkább nem kockáztatott többet. Visszarobogott a laborba, és leroskadt a fotelbe. Elég sok mindent megmagyarázott mindez. Maga a tudat, hogy a fiú meleg nem hatotta meg annyira, mint az, hogy pont a híres Harry Potter az. Végül azon kapta magát, hogy nem is sokkolta annyira ez az egész, mint kellett volna. Nem is csodálkozott hát a furcsaságok miatt, amik körüllengték a fiút mostanában. A folytonos titkolózás, a „majdnem” elszólásai, a reggeli palacsintasütés... Most már azt is kezdte sejteni, hogy az a titokzatos munkatársa volt, aki kereste, és miatta is sietett annyira vissza. Perselus elégedett volt magával. Keresve sem találhatott volna jobb megoldást Draco gondjaira. Harry ezek szerint még alkalmasabb a feladatra, mint hitte. Könnyebben észreveheti, ha a másiknak valami gondja van. Ha jól rakosgatja a köveket, akár még kihúzhatja Dracot abból a gödörből, amibe esett. Jelenleg olyan érzése volt, hogy neki nagyobb szüksége van a segítségre, mint Luciusnak.  Draco apja kivételesen jól boldogult, Perselus eddig még nem tapasztalta rajta a szokásos tüneteket. Ez több dolgot jelenthetett: Lucius titkon még mindig iszik, esetleg Camelia túlságosan elvette a figyelmét mindenről. Harmadik megoldás, hogy lassabban reagál a szervezete, így nemsokára jelentkezni fognak. Halkan nyílt az ajtó, és belépett Draco egy utolsó falat kenyeret gyömöszölve a szájába.

- Folytatjuk?- kérdezte, miután szóhoz tudott jutni. Hol van Harry?- nézett körül a laborban. Nem jött le enni.

Perselus jobbnak látta, ha nem szól a fiúnak arról, amit most tudott meg.

- Nem tudom. Az előbb elrohant.

- Értem. Hogy halad?- érdeklődött Perselus üstje fölé hajolva.

- Lassan.

- Szüksége van esetleg segítségre?

- Nem, nincs.- vetette oda.

- Rendben. Akkor megkeresem Harryt és jövök is vissza. Hamarosan összeérik a sebzáró- kenőcs.

Perselus bólintott, és végignézte a kisétáló fiút. Majdnem negyed óra múlva ért vissza Draco és elővarázsolt egy másik széket.

- Mindjárt jön.- mondta, mikor látta a professzor kérdő tekintetét. Éppen beszélget valakivel.

Perselus figyelte egy ideig a fiú arcát, de semmit nem vett észre, ami utalt volna arra, hogy ismeri Harry orientáltságát. Hamarosan ő is csatlakozott az üldögélőkhöz. Perselus megfigyelte, hogy elég bosszúsan néz mindkettőjükre. Nagyon remélte, hogy nem miattuk van ilyen kedvében a fiú. Semmi esetre sem akart két szerelmes közé kerülni. A fiúk nekiláttak a főzetek elkészítéséhez, Perselus pedig néha besegített nekik, mivel az övének megint pihennie kellett.

- Holnap egy elég nehéz szakasz következik, de aztán egy hétig érlelődnie kell.- magyarázta a fiúknak.

- Az tökéletes.- csillant fel Harry szeme. Ezek szerint a szilvesztert mégsem itt töltöm.

- Ígérem, hogy míg az én főzetem pihen, ti is pihenhettek…-mondta- nem mintha nagyon sokat dolgoztatok volna.- tette azért még hozzá.

- Remek.- mosolygott tovább a fekete hajú fiú. Akkor már szombaton visszamehetek.

- Nem bánom.- sóhajtott Perselus. Viszont ha lehet legkésőbb szerdán itt legyél.

Harry boldogan bólintott, majd elsötétült az arca.

- Valami gond van? – kérdezett rá Perselus.

- Nem. Nincs.- rázta meg a fejét Harry.

- Helyes. Akkor akár ki is olthatnád a tüzet az üst alatt.- javasolta.

Harry észbekapott és lelocsolta a lángokat. Láthatólag épp időben, mert a főzet szintje vészesen emelkedni kezdett. Draco, mintha megszűnt volna számára a külvilág, tovább vagdosta a hozzávalókat. Perselus meg volt róla győződve, hogy a fiú mindent hallott, így nem értette ezt a csendet. Végül arra gondolt, hogy Draconak bizonyára nincs hol töltenie a szilvesztert. Perselus viszont sejtette, hogy mióta Lucius a Rend oldalára állt, Draco minden új évet egyedül kezd meg. Elhatározta hát, hogy valahova elviszi kikapcsolódni. Arra is rá kellett jönnie, hogy Luciusra nem lesz ki figyeljen azon az éjszakán. Bár meg kellett hagynia, eddig sem látta naponta öt alkalomnál többször. Lázasan gondolkodott a megoldáson, s végül úgy döntött ráállít egy manót az ügyre. Harry beleöntötte az előkészített üvegcsékbe a bájitalt, majd átsétált Draco asztalához. Felkapott egy kést és aprítani kezdte a futóférgeket. Perselus egy ideig nézegette a dolgozó páros, majd sóhajtott és ő is közéjük állt.

- Nincs elég tapasztalatotok a gyors és minőségi munkában.- mondta, majd bemutatót tartott a büdöske helyes aprításáról.

Vacsoraidőre még nem végeztek így sem. Perselus előreküldte a két fiatalt, de ő még maradt tíz percet. Azon gondolkozott, hogy Harrynek most nagy szerencséje van. Az ő apja egyetlen pletyka után kiakadt, pedig nem is tudta a részleteket. Ha kiderült volna, hogy homokos, többé nem látta volna meg másnap reggel a nedves börtön-szobájának koszos falait. Bár akkoriban az mindig megkönnyebbüléssel töltötte el, ha esténként arra gondolt egy kiadós verés után, hogy talán reggelre már nem lesz az élők sorában. Mikor viszont kinyitotta hajnalban a szemét csalódott volt. Harry, bármennyire is gonoszak voltak vele nevelőszülei, mégsem kellett ezt átélnie. Azok a muglik távolról sem érték utól az apját. A fiúnak egész más miatt kellett szenvednie. Most, hogy belegondolt, négy férfit látott maga előtt. Összezárva két fiatal és két idősebb. Összezárva egy házban. Összezárva, ugyanazzal a céllal, a túléléssel, és egy különböző ám mégis hasonló múlttal. Közben elkészült a főzet is, így félretette az üstöt, hogy hűljön. Elsétált tisztálkodni, még mielőtt lement volna vacsorázni. Az egész napos munka után elég piszkosnak érezte magát.

Hamarosan, kissé megtisztulva sietett be az étkezőbe és leült a számára fenntartott székbe, Draco és Nathaly közé. Draco ettől mintha jobban érezte volna magát. Kissé felelevenedett és néha ő is beszállt a Nathaly és Harry közötti vitába. Perselus  elnézegette őket egy darabig és rájött, hogy nem is volt olyan rossz választás itt tölteni a karácsonyt.

- Na és ön, Suavasper? Mit gondol erről?- jutott el a tudatáig a kérdés.

Felpillantott, és látta, hogy addigra már Luciusék is kíváncsian várják a véleményét.

- Elnézést, nem figyeltem. Miről is?

- Az Esti Próféta cikkéről.- szólalt meg Lucius udvariasan mosolyogva. Hol járt az imént, Suavasper?

- Csak elgondolkoztam.- vonta a vállát. Nem olvastam a Prófétát. Mi van benne?- terelte vissza a szót.

- Grangert nemrég kissé megsebesítették.- vetette oda Lucius.

Perselus meglepődött. Harry és Draco arca aggodalmat tükrözött. Lucius kedélyesen folytatta.

- Valami majom bevetésen volt, és állítólag néhány házimanó nem akart  szabad lenni. Egy csettintéssel elintézték, majd még egyel beküldték a mungóba.

Harry arcán kezdett megjelenni a düh, Lucius könnyed szavait hallgatva, Draco pedig mintha rosszul lett volna, elzöldült.

- De természetesen most is megúszta ennyivel. Holnap reggel kiengedik. Meg kell mondanom, hogy nekem is volt egyszer egy kis összetűzésem egy házimanóval.- itt jelentőségteljesen Harryre nézett, akinek hírtelen jó kedve lett.- de én azt nem úsztam meg ilyen könnyen.

Nathaly hírtelen felnevetett.

- Könnyen? Narcissa majdnem szívrohamot kapott, mikor meglátott. Elmesélte, hogy még a… khm… elnézést.- fejezte be, Lucius szemrehányó pillantását látva.

Harry ettől visszanyerte régi kedélyét, Perselus pedig kiolvasta a szeméből, hogy roppant kíváncsi a mondat végére. Legalább tíz galleont mert volna feltenni rá, hogy Harry rákérdez majd.