Reggel izzadtan ébredt. Az éjszaka egyik rémálom kergette a másik után. Nem értette, miért zavarta meg Draconak az a néhány mondata ennyire. Kialvatlanul és pizsamában sétált le a konyhába egy pohár kávéért. Annyira a gondolataiba merült, hogy észre sem vette a helyiség ajtajában áll valaki, így egyenesen nekiütközött. Hogy ne veszítse el egyensúlyát, belekapaszkodott a vállába, mire az hangosan felszisszent. Mikor végre két lábon állt, rájött, hogy Draco áll előtte.

- Hát te meg mit ácsorogsz itt?- kérdezte mérgesen.

Valahogy nem volt jókedve.

- Ssh… - emelte a kezét a szájához, majd a konyha belseje felé mutatott.

A tűzhelynél épp Harry állt, és kivételesen jól érezte magát. Leemelt valamit róla, és a tartalmát kitette egy tányérra.

- Mit csinál?- kérdezte Dracotól, miközben le sem vette a szemét a fiúról.

- Nem tudom, de jó illata van.- válaszolt Draco.

Harry beleöntött valami masszát a sütőbe, és megint a tűz fölé emelte. Egy ideig otthagyta, majd elővett egy kést és fellazította. Közben nekikezdett valami idétlen dalocskának is. Megfogta a palacsintasütőt, fellendítette, mire a tartalma legalább három méter magasságba ugrott. Harry megpördült a sarka körül, majd hátát a tűzhely felé fordítva kapta el. Végül ezt is rápakolta a tányérra, és megint öntött egy keveset a sütőbe.

- Harry tud valamit, az nem vitás… - szólalt meg Draco, még mindig erősen fixírozva a fiút.

Az említett erre az ajtó irányába fordult.

- Meddig szándékoznak még ott állni? Éppen ideje lenne reggelizni.

Draco elképedt.

- Te tudtad, hogy nézünk?

- Persze. Tudod, ha gyermekkorodban végig attól kell tartanod, hogy valaki megpróbál az életedre törni, kifejlődik egy egészséges paranoiád. Már abban a percben tudtam, hogy itt vagy, mikor kinyitottad az ajtót.

- És miért nem szóltál?- morgolódott Draco.

- Néha a mai napig is élvezek a figyelem központjában lenni.- rántotta meg a vállát mosolyogva.  Na de üljön le, professzor… Most bebizonyítom, hogy tudok ám én is főzni.

- Harry… a bájitalok nem olyan egyszerűek, mint az a valami, amit csinálsz…

- Úgy gondolja?

A fiú továbbra is mosolyogva megtöltötte megint a sütőt  és a férfi kezébe nyomta.

- Próbálja csak meg.

Perselus odaállt a tűzhöz, hogy bebizonyítsa igazát, majd nemsokára égett szag csapta meg az orrát. Harry kikapta a kezéből, és egy suhintással kitörölte a belsejéből a megégett masszát, majd megint töltött egy adagot.

- Na ugye, én megmondtam. Draco? Te megpróbálod?

A szőke fiú először megtorpant. Perselus gyanította, hogy a barátságos hangnem zavarta össze. Végül intett, és előrelépett. Harry neki is a kezébe adta, majd mögé állt.

- Fogd lazábban, és egy perc múlva nézd meg az alját.- utasította. Ott az a kés. Ha aranybarna lett, azzal fordítsd meg.

Néhány perc múlva egy elég viharvert darab került a tányérra.

- Gratulálok.- mosolygott Harry. Megsütötted életed első palacsintáját.

- Na de te hogy csinálod azt a feldobós izé?- érdeklődött egyre felszabadultan Draco.

Jól láthatóan tetszett neki ez a palacsintasütés.

- Egyszerű. Idenézz.

Ezzel egy laza csuklómozdulattal felrepítette a félkész palacsintát, ami ügyesen a másik oldalára esett, és tovább sült.

- Ennyi az egész.- rántotta meg a vállát. Egy kevéske gyakorlat, semmi több.

- Megpróbálhatom?

- Persze.

Perselus még mindig morcosan nézte a nevetgélő fiúkat. Draconak az első próbálkozása a padlóra ragadt, mire néhány házimanó készséggel odarohant, hogy feltakarítsa. Harry itt megjegyezte, hogy ő már hat éves korától kénytelen volt főzni, meg sütni Dursleyéknél, innen a „nagy” tudása. Draco végül hosszas unszolásra megengedte, hogy Harry lesüsse az utolsó darabokat. Végül elővett néhány befőttes üveget, és bekente lekvárral a palacsinták egy részét. Perselus érdeklődve nézte a ténykedését. Ezután párra csokikrémet tett, majd párat behintett darált dióval. Végül egymásra illesztette őket, és az egészet bekente csokoládéval. Az összhatás olyan volt, mint egy igen különleges torta. Elővett három tányért, és felvágta három szeletre a remekművet, majd szétosztotta.

- Jó étvágyat.- toldotta meg, és töltött magának egy pohár tejet.

Draco az első óvatos harapás után nem tudta abbahagyni, s bár már a felénél úgy érezte, mindjárt szétpukkan, mindet felfalta. Perselus azért tartott egy kis mértéket, viszont neki is ízlettek  a finom falatok. Miután mindkét fiú elterpeszkedett az asztal mellett ő felállt, és lesietett a laborjába. Elégedetten nyugtázta, hogy Draco elindult a jó irányba. Nem kellett sokáig várnia, hogy mindkét fiú megjelenjen. Perselus nagy örömére egyetlen baleset sem történt, és semmi olyat nem látott, ami hátráltatta volna a munkáját. Ebédidő körül Draconak korogni kezdett a gyomra, így elküldte őket enni. A szőke fiú valósággal kirohant az ajtón.

- Te nem eszel?- kérdezte meg Harry, miután egyedül maradtak.

- Nem. Reggel ettem eleget. De te menj csak.

- Én sem vagyok éhes. Beszélhetnénk?

- Azért vagyok itt. Mondd.

- Ugye te észre sem vetted, hogy Draco kissé furcsán viselkedik?

- De, észrevettem… Ezért is kértem a segítségedet.

- Nem úgy értettem.

Perselus felkapta a fejét.

- Mondott valamit?

- Nem. Talán épp ez az oka az egésznek. Már palacsintasütéskor is feltűnt a dolog.

- Micsoda?- kérdezte, s közben kevert egyet a bájitalon.

- Először is, mikor a palacsintasütőt akartam átadni úgy fogta meg, mintha attól félne, hogy leütöm.

- Igen, ezt már mondta. Nem bírja az emberek érintését.

- Komolyan?

- Igen. Ezt mondta.

- Akkor elég furcsa, hogy ma egész bájitalfőzés alatt legalább húszszor nekem jött, és alig tudtam megmenteni a főzetet, mikor véletlenül három helyett négy bíborka -szirmot tett bele. Ez nem vall rá. Mármint az igen, hogy nekem keresztbetegyen, de hogy egy bájitalt elrontson… Nem lehet, hogy valami bezavart? Hogy Draconál most jelentkeznek az első képességek?

- Képességek? Miről beszélsz?- csodálkozott a férfi.

- Mindegy… nem érdekes.- tért ki a válaszadás alól.

- Milyen képességekről beszélsz? Bökd ki, ha valamire gyanakszol, mert lehet, hogy igazad van.- siettette a fiút.

- Arra gyanakszom, Perselus, hogy van benne valami véla… Csupán erre.

Perselus elképedt.

- Véla? Hát ezt meg honnan veszed, nem… garantálom, hogy nincs benne semmi véla. Ismerem a felmenőiket. De miért gondoltad ezt?

- Nem tudom… Lucius is mindig mindenkit olyan könnyen befolyásolt. Meg a szőke hajuk…

- Meg kell mondanom, ebben igazad van. De semmi köze a kinézetüknek a vélákhoz. Ez a Malfoyoknál mál régóta öröklődik. Hogy mugli szóval éljek, vehető a védjegyüknek. Ráadásul a vélák csakis az ellenkező neműekre vannak befolyással. Ebben tehát tévedsz.

Harry arcán egy pillanatra mintha megkönnyebbülés futott volna át, majd ezt átvette egy mély búskomorság. Perselus felfigyelt a hírtelen jött csendre, de rántott egyet a vállán, és elkönyvelte annak, hogy a fiú most emészti meg a tévedését. Aztán Harry hírtelen felszisszent, sarkon fordult és kicsörtetett a laborból. Perseluson megint felülkerekedett a kíváncsisága, ezt nem hagyhatta szó nélkül. Gyorsan a fiú után osont, és egyik folyosó végéről még látta, amint az eltűnik a szobájának ajtaja mögött. Perselus a nem túl vastag fához nyomta a fülét. Egy ideig csak halk motoszkálást hallott, aztán felropogott a tűz, és egy idegen hangja hatolt a fülébe.

- Itt vagy már, drágám?

A tanárt rosszullét fogta el. Nem az a tény zaklatta fel, hogy az illető Harry Potter szeretője volt, hanem egy még súlyosabb megállapítás: a hang, bárki bármit mond is, egy férfié volt.