[LETÖLTÉS]

A Híradó egy hétig tartó országjáró körútja után, - amikor a nagy magyar városokat használták „díszletnek”- már egy megújult híradóba térhettek vissza, a fővárosba. Az új szignál hangvilága valamelyest hű maradt az előzőhöz, de sokkal finomabb, lágyabb lett. Én elviseltem volna egy kicsit erőteljesebb harsonaszót, ugyanígy az elején a dobpergéssel. Ebben a zenében talán a hegedűszó dominánsabb, mint a fúvós – de nehéz megmondani ilyen számítógépes zenéknél, hogy mégis milyen hangszert hallunk. A főcím színvilága fehér, alul, felül, bal vagy jobb oldalon megjelenő vörös sávval. A Föld stilizált alakját a nagyvárosok nevei rakják össze, ez igazán jó ötlet, de közelről, főleg gyors mozgásoknál néha nagyon kuszán hat. A stúdió gyakorlatilag ellentéte az előzőnek. Világos kis tér, sehol egy óriáskivetítő. Sőt semmilyen érdemlegesebb kivetítő, kivetítés nincs. Csak a műsorvezető van a középpontban. A főcím után egy nagy piros nyelven úszik rá a bemondóra a kamera, aki egy nagy szolárium csövekkel kirakott keretben ül. A háttérben két csík kivetítő van, ezen mozgolódnak a nagyvárosok betűi, össze-vissza. Bal és jobb oldalt egy-egy apró plazmatévé szerűségben, osztott képernyőn vannak képek. Hát igen vannak. De ebből a néző az égadta világon semmit sem lát, sőt semmi más funkciója sincs. Közvetlenül a műsorvezető mögött, három megfeszített plexilap várja, hogy mikor pattan el az egyik szegecs, és vágja hátba a bemondót.

Összegzés: Csiricsárétól mentes, egyszerű, világos Híradó, kellemes zenével. A koncepciót, hogy a stúdiónak mi a fő arculata, nem tudom megmondani.