Amanda hidegen nézett a tükörképére a nöi mosdóban. A kviddicskupa döntönek nemrég lett vége, és az eredmény egyáltalán nem az volt, amit ö elképzelt. Draco nem nyerte meg a meccset… De talán nem is ez a tény volt zavaró, hanem hogy Draco látványosan rosszul játszott ma, mintha nem akarná megnyerni a meccset…

Figyelte a fiút az utóbbi pár napban, és nagyon nem tetszett neki az, amit látott. Draco mintha nem lenne önmaga… szótlan és ingerlékeny, és feltünöen kerüli az ö társaságát. Úgy viselkedik, mintha az a kis sárvérü jelentene neki valamit. Még a gondolat is nevetséges.

A tükörböl látta, hogy Hermione belép a mosdóba. A szeme összeszükült a tömör utálattól. A lányon nem lehetett nem észrevenni, hogy szenved, de a számításába hiba csúszott. A düh égette belülröl, mikor meglátta a kis sárvérüt Potterrel együtt. Potterrel, akinek meg kéne vetnie azért, amit tett…

Haragját csak még jobban fokozta, mikor megtudta, hogy Potter és az a Weasley liba ismét együtt vannak. A terve nem jött be, de némi elégtétellel töltötte el a tudat, hogy mennyi szenvedést okozott nekik.

Bájosan elmosolyodott, mikor Hermione odaállt mellé, hogy megmossa a kezét.
- Remélem nem vagy nagyon összetörve azok után, ami történt – mondta.

Hermione felnézett rá, és a szeme megvillant.
- Ne akard elhitetni velem Amanda, hogy sajnálsz.

- Eszem ágában sincs – mosolygott tovább Amanda. – Csak gondoltam megosztom veled, hogy mi is volt annak a fogadásnak a tétje, azt hiszem, érdekelne.
Látta a lány szemében a fájdalmat, és a gonoszság mámorító érzése járta át a lelkét.

- Abban fogadtunk, - mondta élvezettel a hangjában, - hogy ha Draco nyer, megkap engem…
Hermione most már ha akarta volna, se tudta volna elrejteni az érzéseit. Teste megremegett, és a tekintete gyanúsan csillant meg.

- Mekkora ribanc vagy… - suttogta erötlenül.
- A helyzet az, kicsim, hogy jelen pillanatban rólad mondják ugyanezt – felelte könnyedén Amanda a hátborzongatóan negédes mosolyával. – És ha most megbocsájtasz, van Dracoval némi elszámolnivalónk…

A végsö csapás biztos tudatában megfordult, és otthagyta maga mögött a döbbenettöl sújtott Hermionét.


* * * *


Draco fáradtan sétált a szobája felé. Borzalmas napja volt, hiszen el kellett viselnie a mardekárosok szemrehányásait az elvesztett döntö miatt. De az az átkozott kviddicskupa már nem számított… Azért játszott ma annyira rosszul, mert úgy gondolta, ha lemond a kupáról a griffendélesek javára, ezzel a nemes gesztussal megszabadul a büntudatától is.

Nos, a büntudat egyenlöre maradt, és hozzá még csatlakozott a társai csalódott szóáradata. Nem érdekelte… Úgyis mindjárt vége ennek az átkozott tanévnek, és ö kiszabadul ebböl a túlfeszített légkörböl.

Az ajtaja elé érve elmorogta a jelszót, és megkönnyebbülten lépett be a szobájába. De ez a megkönnyebbülés nem tartott sokáig… A kanapéról Amanda mosolygott rá, csábítóan elnyújtott testét csak egy lenge ruha fedte.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte Draco döbbenten.
- Arra gondoltam, hogy ünnepelhetnénk. – mutatott a pezsgöre a lány.
- Amanda, a csapatunk veszített.
- De te nyertél, vagy már nem emlékszel?

Amanda felállt a kanapéról, és odament Dracohoz. Végigsimitott a fiú mellkasán, és igézö tekintetét rászegezte.
- Amanda, kérlek, ne most… - lépett el töle Draco.
- Hogy érted, hogy ne most?
- Lesz még rá elég idönk, nem? Most csak egyedül szeretnék lenni egy kicsit.

Rágyújtott egy cigarettára, és levetette magát a kanapéra. Amanda a fiú kérését semmibe véve odament hozzá, és az ölébe ült.
- Te is tudod, hogy jó lesz… - suttogta szenvedélyesen. – Még soha nem kívántalak ennyire…

Ajkai felfedezésre indultak a fiú nyakán, nyelve finoman kóstolgatta a puha bört. Draco erötlenül hagyta, hogy Amanda kivegye a kezéböl a cigarettát, majd miután elnyomta a hamutálban, forrón megcsókolta.

Olyan régóta várt erre a csókra, annyiszor kívánta, és most mégse érzett semmit. Ugyanolyan volt, mint egy átlagos csók. Élvezte, és felkeltette az érzékeit, de semmilyen már reakciót nem váltott ki belöle. Nem volt benne az a reszketö vágy, mint Hermione csókjában…

Felrémlett elötte a lány tekintete, az a láng, amit akkor látott a szemében, mikor föléhajolt…
Eltolta magától Amandát, és felállt a kanapéról.
- Mondtam, hogy most nincs kedvem hozzá!

Idegesen gyújtott rá egy újabb cigarettára, de nem nézett rá a lányra. Nem akart ránézni…
- Mi van veled, Draco? – hallotta Amanda sértödött hangját a háta mögül.

- Semmi.
- Akkor miért nem akarod?
- Miért kéne megindokolnom? – kérdezett vissza Draco, de hangjából érzödött az idegesség.
Néhány pillanatig csend volt, Draco egymás után szívta be a mély slukkokat.

- Granger. – szólalt meg végül Amanda.
- Mi van? – fordult meg Draco.
- Az van – mondta gúnyosan Amanda, - hogy az a kis sárvérü magába bolondított.
- Normális vagy?! Gondolkozz, hogy miket mondasz, ez még viccnek is rossz!

- Úgy gondolod? – nézett rá megvetöen Amanda. – Nézz magadra, most is hogy viselkedsz! Ez nem te vagy! Mióta együtt voltál azzal a libával, mintha kifordultál volna önmagadból, te is tudod, ne tagadd!

Draco elfehéredett, és érezte, ahogy kiszárad a szája. Amanda szavai túlságosan öszinték voltak a számára…
- Nézd Amanda, voltam már jobb passzban is. Most csak van egy-két dolog, amit át kell gondolnom és helyre kell tennem magamban, de ettöl még nem változtam meg. –mondta végül hidegen.

- Ne légy ostoba, Draco – folytatta szenvtelenül Amanda. – Granger csak egy sárvérü, egy senki, nem olyan, mint mi! Ne kockáztasd a jövödet miatta! Gondolj a szüleidre, a terveidre, így akarsz a Sötét Nagyúr szolgája lenni?! Ne csinálj hülyeséget!

Draco némán állta Amanda fürkészö tekintetét.
- Ne aggódj, nem fogok. – felelte végül.
- Helyes.

Amanda felállt a kanapéról, és Draco elélépett. Karjait a nyaka köré fonta, és ellágyult hangon szólalt meg:
- Hagyd, hogy segítsek neked ellazulni…

Nyelve ismét rátalált Draco börére, de az ellépett töle.
- Azt hiszem, nem voltam elég világos. Nem akarok most szexelni. Egyedül akarok maradni. Kérlek menj el, Amanda.

Elfordult a lánytól, és a cigarettát elnyomta a hamutálban. A teste remegett, de nem akart megingani. Csak egy kis nyugalmat akart…

Nem látta, hogy a lány vonásai eltorzulnak a dühtöl, és rászegezi a pálcáját.
- Crucio! – sikoltotta.

Dracot váratlanul érte az átok, és a testébe nyilalló fájdalomtól a földre zuhant. Mintha ezer és ezer kés vájt volna a husába, a kín görcsbe feszítette, széttépte belülröl…

Aztán hirtelen vége szakadt, és ö zihálva meredt Amandára.
- Capitulatus! – kiáltotta a lány, mire Draco pálcája is a kezében volt.
- Megörültél?! – ordította Draco. Fel akart állni, de a Cruciatus ismét eltalálta.

- Jobban teszed, ha nem mozdulsz meg! Most a kezemben vagy, Draco Malfoy! Nem használt a szép szó, hát most viseld a következményeit! Engem senki nem utasíthat vissza büntetlenül!

- Amanda, te beteg vagy…
- Úgy gondolod? Tudod mit, lehet, hogy tényleg beteg vagyok! Beteg ettöl a sok nyomorult, ostoba embertöl, akik körülvesznek, de akik semmibe vennének, ha nem játszanám meg magam! Nem tudnak rólam semmit! Félnek tölem, de tudom, hogy mit mondanak a hátam mögött! Elítélnek, mert használom a testem, az egyetlen dolgot, ami értékes bennem, de ami elég ahhoz, hogy elérjem a céljaimat! A kedves nevelöapám volt az elsö, aki visszaélt a testemmel, aki letepert a szánalmas vágyától vezérelve! Van fogalmad arról, milyen érzés, ha megeröszakolnak?! Hogy is lehetne, hiszen te is csak egy ostoba pasi vagy! Hát akkor döntöttem el, hogy fegyverként használom a férfiak ellen azt, aminek nem tudnak ellenállni! És eszközként a saját felemelkedésemhez… Nem fogod keresztül húzni a számításaimat Malfoy, senki nem állhat az utamba! Egy perc múlva már nem fogsz emlékezni semmire, nekem pedig hatalmam lesz fölötted!

Draco döbbenten nézte Amanda gyülölettöl eltorzult arcát. Ijesztö volt és megrázó, mintha a lányt valami elszánt örület szállta volna meg. Tekintete elborult, és a teste reszketett, ahogy most kirobbant belöle az évek során felhalmozódott keserüség.

Draco tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Látta, hogy Amandát elvakítják az indulatok, így egy hirtelen mozdulattal elöre lendült, és a földre döntötte a lányt. A pálcákat kicsavarta a kezéböl, miközben Amanda elszántan tiltakozott. Ahol körmeit Draco börébe mélyesztette, véres csíkokat hagyott maga után, de a fiú ellökte magától a lányt, és rászegezte a pálcáját.

- És most mit akarsz csinálni Malfoy? – kérdezte gúnyosan Amanda.
Draco egy pillanatig csak nézte a földön fekvö lányt, akinek a szemében még mindig a gyülölet vibrált, majd halkan azt mondta:
- Én semmit, Amanda. De az igazság megszabadít.