Amanda csábítóan kínzó közelsége feledtette Dracoval a bizonytalanságát. Ahogy közelebb került a lehetöséghez, hogy végre megkaphassa, a hideg elszántság ismét felébredt benne, és most már csak csodálkozni tudott saját tétovázásán. Úgy viselkedett az utóbbi idöben, mintha Granger számítana valamit. Itt az ideje ennek véget vetni, és túlesni a dolgon. Lehet, hogy amióta megcsókolta, Granger esélyt se adott rá, hogy találkozzanak, de ezúttal nem menekülhet.

Draco biztosra akart menni, ezért csak akkor kereste fel a lányt, amikor már leszállt az éjszaka. Nem akarta, hogy bárki és bármi megzavarja öt. Maga is meglepödött, hogy mennyire ideges, erröl árulkodott a jócskán megtelt hamutál is, de ezt a bosszantó idegességet az esetleges kudarcra fogta.

Aztán mikor elnyomta az utolsó csikket is, felállt a kanapéról. Vetett egy futópillantást a tükörképére, majd kisétált a szobából. Granger ajtaja csak pár lépésnyire volt az övétöl, és mikor odaért elé, vett egy nagy levegöt. Pillantása megakadt a kicsi táblán, ami azt hirdette:

Hermione Granger – prefektus, iskolaelsö

- Prefektus, iskolaelsö? – csúszott ki a száján a döbbenettöl. – Merlin szakállára, nem…
?…normális ez a csaj” akarta volna folytatni, de a kimondott jelszótól feltáruló ajtó a torkára forrasztotta a szót. Arra azért nem számított, hogy így fog bejutni a szobába.

Nos, ha már az ajtó kinyílt, belépett, és tekintete Hermionét kereste, de a szoba üres volt. Hallotta, hogy az ajtó becsukódik mögötte, de nem fordult hátra. Közelebb lépett a szoba félhomályát megtörö egyetlen fényforráshoz, ami a fürdöböl szürödött ki. Furcsa késztetést érzett rá, hogy a kilincs után nyúljon, és kinyissa az ajtót, de még mielött bármit tehetett volna, az ajtó feltárult magától.

Ott állt elötte Hermione, vékony kis teste köré egy törölközöt csavart, és a vízcseppek még itt-ott megcsillantak a börén.
- Mit keresel itt? – kérdezte remegö hangon.

Draco nem tudott válaszolni. Csak nézett a lányra, és gyönyörünek látta, ahogy alakját finoman körbeöleli a fürdöböl kiáramló fény, ahogy a haja ráomlik meztelen vállaira…

Kívánta. De ez most nem pusztán szexuális vágy volt, hanem ugyanaz az örült szenvedély, ami akkor érzett, mikor megcsókolta öt. De a tekintete… mennyi elfojtott félelem rezgett benne… de volt ott más is… a vágy lángja…

Olyan kicsinek tünt, és olyan ártatlannak, és Draco szinte észre sem vette, hogy már a karjaiban tartja a lányt. Finoman megcsókolta az ajkát, és Hermione behunyt szemmel hagyta, de nem csókolt vissza. A tekintetét ugyan elrejtette, de Draco tudta, hogy fél, talán jobban, mint egy perccel ezelött. Nem akarta, hogy féljen… Azt akarta, hogy biztonságban érezze magát mellette…

Hermione arcát finoman a kezébe vette, és apró csókokat lehelt a börére, végig az ajka mentén, majd közvetlenül a szájára. A csókok lassan megtörték Hermione félelmét, és Draco érezte, hogy a lány elöször bizonytalanul, majd egyre hevesebben tapad az ajkához. Kezei akkor lejjebb csúsztak, és a törölközö a földre esett.

Ekkor Hermione erötlenül próbálta eltolni magától a fiút, de Draco a karjaiba zárta. Ujjai lágyan szántottak végig a meztelenné vált börön, majd fejét oldalra hajtva a lány nyakát kezdte csókolgatni. A jázmin illat ismét megcsapta az orrát, és még jobban felkeltette az érzékeit. Hermione kicsi kezei remegve kezdték kigombolni Draco ingét, ami végül a törölközö mellett kötött ki. Megadó sóhajjal simult Dracohoz, és ujjai simogató mozdulatokkal járták be az izmos hátat, miközben bele-bele túrtak a szöke hajba.

Mohón kaptak a másik ajka után, és kezük egyre bátrabban fedezte fel a másik testét. Aztán Hermione megszakította a csókot, és lehajtott fejjel gombolta ki a fekete nadrágot, így egy másodperccel késöbb már ö is meztelen volt. Draco újra magához húzta a lányt, és börük egymáshoz simult. Lágyan a karjaiba vette Hermionét, és odavitte az ágyhoz, majd eldöntötte rajta.

Hermione behunyt szemmel hagyta, hogy végigcsókolja a testét, és beleremegett a fiú minden egyes érintésébe. Draco csókokkal borította el a nyakát… a kulcscsontját… a melleit… apró sóhaj szakadt fel belöle, ahogy a fiú kezeit a combjai között érezte, a szenvedély teljesen leteperte a testét.

Hamarosan Draco nyelve is egyre lejjebb siklott, ami egyszerre okozott furcsán csiklandós és kéjes érzést…aztán már közvetlenül a nöiességén érezte öt, és megremegett. Annyira jó volt…Eddig soha nem tapasztalt örült vágy járta át minden porcikáját.

Kezeivel beletúrt Draco hajába, és öntudatlanul is közelebb húzta magához. Aztán ez a vágy egyre inkább felerösödött, majd egyszerre csak kirobbant belöle – a teste ivbe feszült, és a mellkasa felemelkedett, miközben halkan felsikoltott. A bizsergés még vadul áramlott benne, mikor ismét magán érezte Draco testét… vagy inkább magában… Tompa fájdalom hasított az ágyékába, de a szenvedély elnyomta.

Körmeivel végigszántott a fiú hátán, és ajkával finoman a nyakába harapott. Tekintetük találkozott, és egy percre összeforrt, tükrözve azt a különös érzést, ami lobogott bennük. Aztán ajkuk ismét egymásra tapadt, a kéjes ritmus felgyorsult, és testük egyre hevesebben mozgott. Draco keze rátalált Hermionéjéra, és a tenyerük összakulcsolódott. A csókba sóhaj vegyült, és Draco megremegett, ahogy elérte a csúcspontot.


* * * *


Szüz volt. Draco tekintetével a plafont bámulta, ahogy az érzései belülröl marcangolták. Szüz volt. Ezért félt annyira… De hát honnan is tudhatta volna? Hiszen Weasleyvel olyan sokáig voltak együtt… meg se fordult a fejében, hogy nem történt meg köztük. És mégis szüz volt… és ö bemocskolta.

Óvatosan oldalra fordította a fejét, és ránézett a mellette fekvö lányra, aki rezzenéstelenül bámult ki az ablakon. Hermionéból sugárzott a megtört fájdalom és a szégyen. Azóta egy szót se szóltak egymáshoz. Draco döbbent arcát látva, mikor rájött, hogy szüz volt, Hermione ajka megremegett, és elkapta a pillantását. Draco nem tudta mit csináljon. Más esetben már itt hagyta volna a lányt, de most képtelen volt rá. Valami olyat érzett, amit eddig sosem… büntudatot…

Anélkül, hogy tudta volna, mit csinál, kezeivel megsimogatta Hermione karját. A lány odakapta a fejét, és Draco látta, hogy tekintetében elfojtott könnyek csillognak… megint azt érezte, hogy meg kell öt védenie, meg kell nyugtatnia, éreznie kell, hogy itt van mellette… Közelebb húzta magához Hermionét, es a teste köré fonta a karjait. Hermione a mellkasára hajtotta a fejét, és átölelte a fiút. Ahogy a karjaiban tartotta a lányt, furcsamód Draco is megnyugodott… jó érzés volt érezni a börét a börén, és hallgatni a légzését…