Amanda az egyik üres terem ablakánál állt, és pillantását a tájon nyugtatta. Látta a parkban önfeledten játszó alsóbb éveseket, a kézen fogva sétáló szerelmeseket, és a tóparton üldögélö kis baráti csoportokat. Úgy tünt, a májusi meleg mindenki szívét könnyüvé tette, a diákok még a vizsgák közeledtének ellenére is boldognak látszottak. Gyülölte öket.

Kezében összegyürt pergamenlapot szorongatott, és csupán halvány remegése árulta el a benne tomboló indulatokat. Az apja sorait olvasva a soha nem múló gyülölet újabb hulláma öntötte el a lelkét. Nyolc éves kora óta nem látta öt, örült, hogy megszabadult végre töle, és ennyi év után ismét látni szeretné? Azt már nem. Soha többé nem engedi a közelébe. Az anyja végre elvált a nevelöapjától is, nem hiányzik neki egyik férfi sem. Ha bármelyik újra a közelébe mer jönni, meg fogja ölni.
Rászegezte a pálcáját a levélre, mire az kigyulladt, és egy perc alatt porrá lett.

A terem ajtaja hirtelen kinyílt, és egy szöke fiú sétált be rajta. Amanda észrevétlenül a földre szórta a hamut, és bájosan elmosolyodott.
- Zavarlak? – kérdezte Draco.
- Ugyan – mosolygott Amanda, miközben felült a legközelebbi asztalra, és a lábát keresztbe tette. – Csak a nagy tömeghez nincsen kedvem. Fárasztanak…

- Azt nem csodálom. – sóhajtott Draco, miközben odasétált a lány mellé. Amanda rászegezte fürkészö tekintetét.
- Zaklatottnak tünsz. – mondta végül hidegen.
- Múló állapot – felelte a fiú, miközben pillantását a földre irányította.

- Nem jött még össze a csaj.
- Nem.
- Már csak egy heted van.
- Tudom.

Amanda leszállt az asztalról, és Draco elélépett. Kezével finoman felemelte a fiú állát, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Figyelj rám Draco – mondta. – Emlékezz vissza, hogy álltál neki ennek a fogadásnak. Azt mondtad, neked minden sikerül. Nem érezted igazi kihívásnak Grangert, most mégis úgy viselkedsz, mintha az lenne. Újabban mintha nem lennél önmagad…nem szokott neked ennyi idöbe telni egy lány meghódítása. Szedd össze magad!

- Granger úgy látszik több, mint kihívás – felelte Draco. – De ez nem azt jelenti, hogy nem lesz meg, csupán több idöbe telik, mint gondoltam.
- Csak ki ne fuss az idöböl! Azzal ugyanis már semmire nem mész, ha elveszted a fogadást, és Granger utána ájul a karjaid közé.

- Nem fogom elveszteni a fogadást! Granger már el van bizonytalanodva.
- Mennyire?
- Épp eléggé. Föleg most, hogy megcsókoltam. A vágy már ott él benne, csak fel kell szabadítanom.
- Hát akkor igyekezz vele! És ezt nem csak a határidö miatt mondom…

Amanda kezei a fiú mellkasára csúsztak, és csípöjét Dracoéhoz nyomta.
- Ne hagyd kihülni ezt a vágyat – suttogta Draco fülébe. – Addig csapj le, amíg égeti…amíg ott tombol a testében…

Draco átkarolta a lány derekát, és ujjai utat találtak a blúz alá.
- Csalódnék benned, ha nem sikerülne megszerezned Grangert… - lehelte Amanda.
- Megszerzem…
- Helyes…tudod, mostanában túlságosan izgatott vagyok… nem szeretném, ha mással kéne kielégitenem a vágyaimat…

Draco érezte a lány nyelvét a börén, és a kezei ismét igencsak érzékeny helyen jártak…Az agyából már eltünt minden gondolat, csak arra a hevességre tudott koncentrálni, ami a teste felett már átvette az uralmat, és arra késztette, hogy a magáévá tegye a lányt. Egyik kezével magához szorította Amadát, a másik pedig finoman a szoknya alá csúszott…

- Kívánsz engem? – sóhajtotta Amanda.
- Igen…
- Akarsz engem?
- Igen…
- Mennyire?
- Örülten… - nyögte Draco. Ajkaival a lány száját kereste, de az egy kígyó ügyességével siklott ki a karjai közül.

- Akkor elöbb nyerd meg a fogadást. – mondta szárazon. – És ne feledd, amit mondtam: ne vesztegesd az idöt.
- Nem fogom. – vágott egy gúnyos fintort a lánynak Draco.

Amanda még egy pillanatig a szemébe nézett, majd kisétált a teremböl, de az ajtóból még visszafordult:
- Az áldozat mindig megérzi, ha bizonytalan vagy, és ezzel utat nyer a menekülésre. Ne hagyd, hogy Granger elbizonytalanítson, csak tedd, amit tenned kell.

Választ sem várva megfordult, és magára hagyta Dracot.
Nem tetszett neki Draco zaklatottsága, az a bizonytalanság, amit Granger okozott benne. Draco soha nem fordított ennyi figyelmet egy lányra se, csak odament és elvette azt, ami kellett neki, ezzel szemben most mintha nem tudna mit kezdeni a helyzettel. És ez minden, csak nem jó hír…

Dracoban pont az izgatta, hogy ugyanolyan, mint ö, hogy gátlástalanul átgázol mindenkin. Hogy hidegvérrel intézi az ügyeit, és tudja, mit akar, és azt hogyan érheti el. Kiábrándító lenne, ha csalódnia kéne benne, de ez nem fog bekövetekezni. Hiszen a vér soha nem válhat vízzé…

Dracot csak észhez kellett téríteni, ez csak pillanatnyi megingás lehetett, mert nem sikerült elsöre lefektetnie Grangert. Draco nem lehet olyan ostoba, hogy egy kis stréber liba összazavarja. Meg fogja szerezni a csajt, és akkor majd megkapja öt is, hiszen neki nem tud ellenállni, ahogy ez most is elég egyértelmüen látszott… Amanda elégedetten mosolyodott el.