5.      fejezet

Zuhanyozás után éppen indulnék ki a tóhoz, mikor hirtelen leszakad az ég.

Gizella, és Lujza asszony mindenkit a nagy faházba vezényel;

-             Gyerekek… az idő nem kedvez fürdőzési szenvedélyeinknek. És mivel az előrejelzések szerint holnap estig esni fog, a holnapi ¾ 11-es  helyi busszal hazamegyünk.

Halál csend lett. Még a légy zümmögését is hallani lehetett. Mindenki csak Gizella, és Lujza asszonyt nézte.

Lujza, és Gizella asszonynak igaza lett: még este ½ 7-kor is úgy esett, mintha dézsából öntenék.

Lisa az esőben éppen sétál, mikor meghalja Amber hangját, miközben O’stin-nel trécsel:

-             Colin, és Lisa összekaptak, sikerült a terved!

Lisa megdermed. Rájön, hogy Colin-t, csak leitatták. „Olyan hivalkodóan adta a narancslevet neki”

Elszalad, és kopogtat:

Ahogy kinyitom az ajtót, azonnal lesmárol.

-             Ez mi volt? – kérdeztem, ahogy egy kis szünetet tartunk.

-             Bocsi… - és újra megcsókol.

Másnap reggel ugyanúgy zuhogott az eső, mint az előző nap. A rossz idő mindenkinek elrontotta a kedvét: Kivéve az enyémet, és Lisáét. Boldogan fogtuk egymás kezét. Amber csak rosszállóan méreget minket. Sejtem, hogy nem ez volt az utolsó összekapásunk.

A menetrendszerinti járat természetesen utasokkal megtömve indult el a pihenőhelytől.

¼ 2-kor begördültünk, a Victoriai buszpályaudvarra. Szembe velünk az Egyesült Államok béli Olympia képe rajzoldódott ki.

Búcsút intettem Lisának, és az egyik buszra ismét felszálltam.

Mikor belépek a lakásba egy EMO-s hajú öregasszonnyal, találom magam szemben.

-             Hát maga kicsoda? – bukott ki a kérdés belőlem, kevésbé udvariasan.

-             Colin drágám, fel se ismersz? – kérdezte az éltes hölgy.

-             Bella mama? – kérdeztem furcsán.

-             Nem! A kis Juli! – förmedt rám. Persze, hogy a nagyanyád vagyok, csak új a frizurám. Állítólag most ez a trend.

-             Jajj Bella, gyere már! Kész a teád! – csicseregte szokatlanul anyu.

-             Indulok Catherine.

Felsietek, és lefekszem. Kijavítom magam: Lefeküdnék. Ha nagyi cuccai nem hevernének szanaszét a szobámban. Sokkot kaptam.

Lett volna kedvem kihajigálni a holmikat az ablakon, ebben a szent percben. Ennyire idegbeteg azért nem vagyok! J

Lerohanok, és mit látok? Mama paskolja Phil-t!

Kikapom a kezéből, és így szólok:

-             Hagyd őt békén!

-             Colin drágám! – sápítozott Bella.

Anyu közben előjött, kezében egy tálcával, ami meg van pakolva friss epres süteménnyel, de még a családi teáskannát, és csészéket is előkapta.

-             Jajj Catherine! – dicsérte Bella. – Nem kellett volna! – és elkezdte habzsolni a süteményt.

Anyával kimegyek a konyhába, és rögtön letámadom:

-             Anyu, ez az ódivatú bányarém cuccai mit keresnek a szobámban?

-             Colin hogy képzeled? – kérdezte. – Frederick-nek két húga van, és ott is járt. Minden rendben ment!

(Bella azonban nem tudott róla, hogy a gyerekek nyugtatóval lettek kezelve, nehogy elkezdjék harapdálni a nagyit, vagy rosszabb esetben leszúrni)

-             Akkor is kipakolom! – makacskodtam.

-             Nem tudja, hogy Frederick, és én szétmentünk. Agybajt kapna, hogyha megtudná.

És éppen ekkor lépett be Bella.

Folytatása következik…