Alföldi Géza: Légy

Két szárny , lábak,
test, szemek,
örökké szállnak,
legyek.

Ezer lóg holtan a légyfogómon,
s mégis rászáll újabb ezer,
óvja millió kegyetlen példa,
de bután mind csak úgy vesz el.

Hiába inti milliók sorsa,
rohan a maga feje után,
rohan meghalni, rohan a vészbe,
csapong és mindent elfeled:

talán nem is legyek,
talán ezek a legyek is: emberek !?

Alföldi Géza: A Vezér!

Vezér? Van itt, aki annak nevezi magát, annyi,
mint nyári melegben öreg istállókban a légy.
Donganak, mint éber darazsak, hirdetnek új hitet,
mint megszállt táltosok, mutatnak új utat, mint útszéli jel...

...van, aki mindent örömmel elszível,
van itt megszállott, van itt kótyagos,
van, aki reggeltől estig ordít, beszél,
csak éppen nem ő a: Vezér!
Mert a vezért imádni kell,

S nem, nem az a vezér, akit önmaga emel
százak és ezrek fölé úrnak,
akit hólyaggá minden reggel újra fújnak,
akiben meglátjuk, a vétket, a tévedéseket,
akinél, úgy érezzük mi is jobban tudnánk

fűzni a szókat, tenni a tettet,
s nem az a vezér, aki hordja a keresztet,
vagy tűri a rúgást, a "népemért"!
...Az Isten küldi a: Vezért!

Jön, honnan, nem kérdi senki,
nem érdekel, múltjában mi van,
meg az sem izgat, gyári munkás-e,
iparos-e, vagy paraszt ember!

Csak jön! Talán még furcsán is nézünk,
ahogy először előlép s beszélni kezd,
talán fakó a hangja, az arca bíbor,
s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget,
de valami mégis odafigyelni késztet!

S ahogy egymáshoz hordja az igéket,
ahogy a mondatokat kiszórja szívvel,
ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja,
ahogy lehunyt szemeit is egyre szebbnek látom,

ahogy elragad magával könnyedén és csaláson,
ahogy megmutat rútat és szépet,
ahogy valóra váltja tettel a meséket,
ahogy odaáll, küzd és vérzik,

ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik,
ahogy megáll és azt zúgja: utánam!
ahogy gondolkodás nélkül elindulsz utána, s
ha fejjel vezet

a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek,
nem keresed, mit és miért akarhat,
csak úgy érzed, nincs más, aki
jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud,

s szentül hiszed beváltja, amit ígér,
s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre,
nevével ébredsz, nevével alszol este,
nélküle nem látod a jövőt szépnek,

benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt,
s úgy érzed, meghalni érte
a legszebb álommal felér!
Akkor, Testvér, tudd meg, ő a: Vezér!

A Nép,
1944. augusztus 17.

Alföldi Géza: ELVTÁRS, JÓÉJSZAKÁT!

Szelíden az este leszáll ma Pesten,
A Tiszára és a Hortobágyon.
A szemekre halkan, mosolyos arccal
Leszáll a csöndes, tündérfátylas álom.

Mit hoz az éjjel: csöndet, nyugodalmat?
Vagy a rémképeknek tomboló hadát?
Hadd kívánjak, elvtárs, csöndben, esett szókkal
Egy: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Hajtsd le fejed a megkopott párnákra,
S míg szemedre a béke s csönd hajol,
Ne tudd, hogy az éjben százak tűnnek el,
S hogy holnapra talán te rajtad a sor,

Kitépjék körmöd s megkínozzanak,
Mert hogy hallattad az Igazság szavát.
Ne érezd, hogy a halál les rád is!
Hát: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Lyukas cipődet óvatosan tedd le,
Mert újat venni, elvtárs, úgyse tudsz!
Rongyos ruhádat simogasd ki lágyan,
Mert az új ruháért mindhiába futsz!

Tiéd a munka. - Másé az öröm-
De te azt akartad, ugye? Mondsza hát!
Vagy nem? De most csak aludj, hogyha tudsz!
Na? Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Olvasd ki az újságodat előbb tán,
Néhány akasztás nap, mint nap akad.
Közöttük a sorban más sincs, csak magyar!
És hogy, hazudnak a vádoló szavak...!

Emberek voltak, mint te: dolgozók!
De ne hulljon ma a lelkedre a vád,
Hogy érted halnak dolgos magyarok...
Nos: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

A lokálokban szikrázik a jólét.
Neked ígérték!... Most talán tiéd?
Nem a te fajtád, nem is a te véred.
Habzsolja ma ott a gyönyörök ízét!

Neked még fűtött, jó lakásod sincsen,
De ott bunda van és ők szavalnak, ládd,
Hogy egyenlőség s minden a tiéd!
Csend!.Nyugodalmas szép jóéjszakát!

És most simogasd meg, ha van, gyermeked.
És takard be, ha van jó takaród!
Gyere, mondj imát felette, hogyha tudsz,
Nos, hogy védjék, óvják ósdi angyalok.

Ne lásd, hogy száz- és százezer gyerek
Apró kezével vádlón mutat ma rád.
Most éhesek, mert fáznak, s rongyosak...
Na:Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Öleld meg lágyan babád vagy asszonyod,
S amíg mámorban, lázban csókolod,
Ne halld százezer anya jajszavát, kit
Mind-mind meggyaláztak elvtárs-bocskorok.

Ne bánd, hogy holnap ő reá kerülhet sor,
Ma még a tiéd! Simítsd meg szép haját!
A holnap? Kit érdekel ma, elvtárs!
Hát... Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Álmodd, hogy még mint szabad ember élhetsz,
Ne érezd, hogy csak tűrt rabszolga vagy,
Hogy holnap, ha kényuradnak így a jó,
Jaj, a rémület fáradt arcodra fagy!

S már robog is a vonat el, veled,
Majd hogy megismerd a "szovjet szép hazát"?
S hogy ott fordulj fel, éhen, nyomtalan!
Hej!...Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Csak álmodd azt, hogy becsületes vagy még!
Hogy más vérétől nem mocskos kezed!
Hogy ember vagy és nem urak már rajtad
Vad, véreskezű, bitang gazemberek.

Csak álmodd azt, hogy amit átélsz: álom,
Rossz álom, amit gyötrött lelked ma lát,
S dalra ébredsz, hogyha jő a reggel.
S most. Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Álmodd csak azt, hogy bilincseid hullnak,
A munkaverseny s norma elereszt,
S a csillag helyett áldott három-színben
Felragyog majd már a régi szent kereszt!

Bűnös lettél? Ne verjen meg az Isten!
Vagy ha tolvaj lettel, ne érjen a vád,
Ha az utolsóknak utolsója lennél,
Ma: Nyugodalmas szép jóéjszakát!

Liszt Nándor: SZEGÉNY PESTI POLGÁR
 
Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél
  Amit elvétettél s ellene vétettél...  
Mikor Szamuelly halálgőzösének
  Gyilkos zaja után fölzengett az ének,
  Azok közé, akik mernek és akarnak,
  Nem álltál be rögtön ébredő magyarnak - .
  Mert a szomszéd boltos nem jó szemmel nézte,
  Ha Prohászka pűspök Széchenyit idézte,
  Vagy, ha ólálkodva jobbra balra lestél
  S aranyközépúton ezűstöt kerestél.
   
  Gyónjad az Istenek, kapkodtál, haboztál,
  Trianon korában cseh fűrdőn napoztál,
  Puha gépkocsikért szívedet eladtad,
  Szép magyar leányzó lány maradt miattad,
  Gazdag asszonyt vettél, már amilyet leltél
  Félvér gyermekeket más pénzén neveltél
  Tetszelgett magadnak szabadelvű lényed,
  Nagyidőket vétő kis kultúrfölényed,
  Floridába mentél, Bostonba loholtál:
  Valljad meg a bűnöd, silány ember voltál!
   
  Gyónjad az Istennek a Te szörnyű vétked:
  Szent Margit szigetén rángatódzva lépted
  A szerecsentáncot... több ez a panasznál:
  Világpolgár módján jeleztél, falaztál...
  Demokrata snobok álmait élvezted,
  Reklám tudósokat körűl tömjénezted,
  S Méhely Lajosról tudomást se vettél,
  Tányérsapka láttán gúnyosan nevettél...
  Mérges orchideán szívtál virágmézet,
  Schalom Aschra mondtad; ez a világnézet!
   
  Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél,
  Csörcsilre gondoltál, zsidó lapot vettél,
  Sztálin-bombák után új lélekölésre,
  Magad is elmentél marxista űlésre...
  S mikor körűlötted ország-világ rengett,
  Fölötted az égen angol rém kerengett:
  Világvevő géppel lelkedet eladtad,
  London rádióját hangosan hallgattad...
  Ellenség beszédje volt italod, étked.
  Szegény pesti polgár, gyónjad a vétked.
   
  Budapest, 1944. március 28.

Erdélyi József: Élősdiek

Azt hiszi a rüh, a tetű,
valamint a bolha,
hogy ő az úr, s hogy az ember
alsóbbrendű, szolga.

Azt hiszi a szúnyog is,
hogy azért van a fajta,
hogy ő éljen, élősködjön,
szaporodjon rajta.

Arravaló az ember,
hogy vérével adózzon,
s arravaló a keze, hogy
későn vakaróddzon.

Mind azt hiszi, hogy az ember
Gyalázatos féreg,
a mondhatatlan aljas eszköz
kezében a méreg.

Azt hiszi a poloska is,
nagy-elbizakodva,
s ha üldözik, bizonyára,
fel van háborodva...

- Emlék (Magyar Élet kiadás), 1940 -

GYÓNI GÉZA: LEVÉL NYUGATRA

Hol vagytok most, kis "intellektüellek",
Kiket bus század baljós vége ellett?
Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,
Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;
Gúnyos mosolygók ideálra, honra,
Kiknek a "New-York" volt a Pantheonja;
Kik ígértétek a szent Holnapot,
S akik tegnap is hátra voltatok.

  Hol vagytok mostan, fránya franciások,
Kis erótikák, tucatóriások?
Csörög-e még a sok kis szélkereplő,
Amelynek szép volt minden ami szeplő?
Magyart és multat szánva nézdelők,
Nyugati szesztől kótyagos velők,
Koraszült bölcsek, véznák, betegek
Mit érez mostan horpadt melletek?

  Hol vagytok mostan, kerge planétásak?
A vihar földjén csak egyet is lássak.
De hol vagytok haj? Merre csak szemem lát,
Vasizmú hősök verik a gyehennát,
Mely odvaiból zúgva tör elő.
Csönd, kis fiuk, csönd, - beszél az erő.
Nevetek mától: csiba, korcs javas!
Halljátok: beszél az Erő s a Vas.

  Halljátok: sorsunk egy marad a földön,
Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön.
E földet s mit rajt teremt a zseni,
Paraszterőnek kell megvédeni.
Mert elsodorja véres áradat,
Ki vérengzők közt védtelen marad
És hová kéne, hogy elbújjatok,
Ha idevárnánk - azt a nyugatot!

  Az a Nyugat, melyet majmoltatok,
S melytől vártátok a szent holnapot,
És a vad Észak, melyet épülésül
Rajzoltatok, már rothadt a penésztül.
S akik megtartják néktek a világot:
Erkölcsben tiszták, harcban óriások,
S azoknak marad magtárjuk egész,
Kiket ki nem kezd a világpenész.

  Halljátok ime s megtartsátok észbe
Koraszült kornak sok kis csenevésze:
Korhadt fa törzse, min harkály kopácsol,
Földre zuhan már vihartámadáskor.
Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak,
Állhat ellene szél forgatagának
És jöhet vihar világkeverő:
Mosolyogva állja szűz magyar erő!