Siklósi András Harc (Szentmihályi Szabó Péternek, a "Térdre magyar!" írójának)
Lehetnék vidám büszke is talán mert ilyen áldott csodás a hazám Enyém Budapest enyém a Tisza enyém minden rög falu és tanya a sok tarka rét erdő és berek templomok gyárak barlangok vizek kincses Erdély s a zordon Felvidék ahol még zengnek bús magyar igék Hazám szívébe tart minden utam mérem az időt s nézem hogy rohan Nincsen bár semmim mégis úr vagyok százszor gazdagabb mint a gazdagok Lelkemben zsongnak porló őseim vezetnek óvnak s írják verseim Játszom a széllel csillagot szedek körültáncolnak baráti szívek A lenti sárból fölfelé török csupán a fény vonz csak ami örök
Így élek néha máskor bús vagyok mert szenvedő népemre gondolok Fojtogat mar a tömérdek panasz s érzem hogy nincs rá semmilyen vigasz Minden nap új veszedelmet hoz ránk kínlódik nyög egész Magyarország Fejünk fölül eladják a házat kiröhögnek durván megaláznak A világban hitelünket rontják bemocskolnak jövőnket rabolják Nem sajnálnak nem kímélnek senkit le akarnak igázni mindenkit Ki akarnak semmizni bennünket el akarják foglalni földünket Nemzetközivé akarnak tenni ki akarnak hazánkból kergetni
Így tervezik Azért mégse lesz így ez a vidék mindig magyar lesz itt Bármit tesznek bárhogy mesterkednek sose tudnak eltiporni minket Fölkészülünk minden vad veszélyre nem esünk a gazok előtt térdre Nem hátrálunk Fölvesszük a harcot Nem viselünk el már több kudarcot
Isten velünk van Együtt küzd velünk Legyőzöttekből győztesek leszünk |