21.rész:

-ez jó lesz? -mutatott a cuccokra én meg sak bólogattam. Gyorsan felöltöztem majd lementem..már Michelle is átvolt öltözve.Leültem Michelle mellé majd átöleltem.
-miért velünk történt ez meg? -kérdeztem
-nem tudom Romy! -tényleg nem tudom! -mondta
Eközben 1 árnyékot láttunk bejönni az ajtón.
-anyaaa! -kiáltották el magukat a srácok.
-sziasztok! -jaj de jó már titeket látni! -puszilgatta körbe az anyukájuk Billéket.
Mikor mi ezt megláttuk egyből elsírtuk magunkat..Eszünkbe jutott h mi már soha nem fogjuk megölelni a szüleinket többet..és h már csak az emlékeinkben fognak élni.
-anya! -beszeretnénk mutatni vkiket! -mondta Tom majd bemutatott minket.
-ő itt Romy, Bill bnője! -ő pedig Michelle, Gustav bnője. -mutatott ránk.
-sziasztok lányok! -ne haragudjatok meg a kérdésért de mi történt? -kérdezte mert egyből észre vette h sírtunk.
-csókolom! -köszöntünk oda! -most vesztettük el a szüleinket..-mondtuk egy hapcizás közepében.
-sajnálom! -nyugodtan tegezzetek csak. -mondta Simone. -őszinte részvétem. -mondta
-ebben a szakadó esőben jöttek, -most kaptak száraz ruhát! -mondta Bill
-akkor gyertek! -főzök nektek meleg teát. -mondta simone aki eddig azért nem szerepelt mert üzleti úton volt.
-jaj igazán nem kell! -nincs semmi bajunk, nem kell fáradnod! -mondtam
-de nagyon szívesen megcsinálom! -mondta majd felrakta a tea vizet mi meg addig visszamentünk a srácokhoz.
-jobban vagytok már? -kérdezte gustav
-igen! -kicsit! -mondta Michelle majd odabújt Gustavhoz.
-nem tudom mi lesz velünk nélkülük! -mondtam
-és tudjátok már h mikor lesz a temetés? -kérdezte Tom kicsit elpirulva
-nem igazán! -sztem 2nap mulva! -mondtam
-kész a tea! -szólt ki simone
Gyorsan felálltunk és kimentünk a konyhába.
-köszönjük! -mondtuk
-n.m! -mondta majd leült mellénk.
-na és h ismertétek meg a srácokat? -kérdezte Simone
-hát ez hosszú történet! -de nagyon jó h megismertük őket! -mondta Michelle egy kis mosollyal.
-nagyon fincsi ez a tea! -mondtam
-köszönöm! :)
-na és most akkor egyedül vagytok itt Németországban? -kérdezte
-neeeeem! -dehogy! -a nagyszüleinknél lakunk, mert úgy volt h ide jönnek anyáék is mert apa kapott egy állást amit elfogadott, de mostmár mind1! -mondtam majd mikor megittam a teát visszamentem a srácokhoz. Michelle meg ott maradt kicsit simoneval beszélgetni.
-hugod elég rosszul viseli! -mondta
-igen sajnos...eléggé összejött nekünk mostanában minden! -mondta michelle
-értem! -ha akartok nyugodtan maradjatok ám vacsorára v vmi!, itt is aludhattok nyugdtan. -elfértek! -mondta Simone majd elment mosogatni.
-köszönjük! -mondta Michelle majd odajött hozzánk és leült közénk.
-nagyon jó fej anyutok van! -mondta Michelle
-köszönjük! -mondták Billék
-azt mondta itt aludhatunk ha akarunk mert nem zavarunk! -újságolta michelle
-persze! -ez csak természetes! -mondta Bill
-de mamának szólni kéne, h ma nem megyünk haza! -mondtam
-majd én szólok! -mondta michelle MAJD elővette a telóját és elkezdett tárcsázni.
Mama kicsit késve de felvette és beleszólt:
-halo?
-szia mama! -én vok az Michelle.
-szia drágám! -mondjad
-baj lenne ha itt aludnánk most billéknél? -szükségünk van rájuk! -kérdezte Michelle
-nem dehogy is! -nygodtan maradjatok, ha ott jobban érzitek magatokat.
-köszi mami!! -mondta michelle. -akkor majd holnap megyünk.
-szia! -köszönt el tőle! -megvárta h ő is elköszönjön majd letette.
-maradhatunk! -mondta michelle
-jaj de jó! -mondtam egy kis mosollyal.
Már délután 2óra tájban járt az idő és nagyon nem tudtunk mit csinálni. Michelle és Gustav bementek a szobába és beszélgettek. Bill meg Georg elugrott a boltba venni vacsira vmit!
Én meg Tom ott maradtunk 2en mikor megszólal:
-nincs kedved egy kicsit sétálni.? -kérdezte
-de van! -mondtam majd elindultunk.
A parknál álltunk meg és bementünk egy padhoz és ott eszembe jutott az álmom h ez volt az a pad ahol csókoloztunk,de nem nagyon érdekelt és elültem mellé. Tom pedig méllyen a szemebe nézett és megakart volna csókolni de én felpattantam és elfutottam.. mert nem akartam h az álmom valóra váljon.
-hova rohansz? -kiabált utánnam
-ne haragudj Tom! -mondtam majd futottam tovább. kb 2perc futás után beszaladtam Billékhez a házba és ők már ott vártak.
-hát veled meg mitörtént? -kérdezte Bill. -miért lihegsz?
-csak futottam! -mondtam majd leültem mellé.
-és miért? -kérdezte Bill
-hát..kell a testmozgás! -mondtam :D
Eközben Tom lép be az ajtón.
-na miért rohantál el? -kérdezi
-jajj Tom! -hagyj már! -mondtam
-michellék hol vannak? -kérdeztem.
-fent vannak a szobába! -mondta Bill
-jaaa! -értem! -mondta.;)
Ez a nap gyorsan eltelt, vacsira szendvicset ettünk majd letusoltunk és mindenki elaludt. Már 1nap eltelt a szüleink halála óta..és ma van a temetés..
Fáradtan kimászok Bill mellől aki visszahűz és a számra ad egy csókot.
-jó reggelt kicsim! -mondta
-szia! -üdvözöltem én is majd elszomorodtam.
-mi a baj? -kérdezte
Ránézek az órára: -2óra múlva temetés..-mondtam majd hozzábújtam.
-igen sajnos, de ne félj ha akarod elmegyünk mindannyian! -mondta Bill majd szorosan átölelt.
-annyira jó h itt vagy velem. -mondtam. -és nagyon jó lenne ha eljönnétek, mert nem akarok egyedül menni és sztem Michelle sem!
-persze h elmegyünk nyugi. -mondta Bill. -nem vagy éhes?
-de nagyon!
-akkor menjünk le gyorsan, anya már biztos csinált vmi finom kis reggelit.
-jó! mondtam majd elindultam lefelé.
A többiek már ott ültek az asztalnál és szendvicset eszegettek mint mindíg. XD
-jó reggelt álomszuszékok! -köszöntek a többiek.
-h aludtál? -kérdezte Simone
-köszönöm jól! -mondtam majd lültem michelle mellé.
-és te michelle h telt az ájszakád? -kérdeztem
-hát..kicsit aludtam..! -mondta
Mikor megreggeliztünk elment mindenki letusolni aztán felöltözni. Én felvettem egy fekete felsőt+szoknyát úgy mint michelle. Bill, Tom,Georg és Gustav pedig öltönyben voltak. Mikor elkészültünk elindultunk, Simone vitt el minket kocsival,de ő nem jött be megvárt minket kint. Szval odaértünk és bementnük..mama már ott volt így hát odamentünk neki köszönni. Kint várt minket még nem ment be a ravatalozóba.
-szia mama! -köszöntünk oda michellével szomin.
-sziasztok lányok! -látom eljötttek a barátaitok is! -mondta
-igen! :)
-köszönöm h itt vagytok, nem is tudjátok mit jelent ez nekünk Michellével!
-nincs mit Romy! -mondta Tom
Kb 10perc elteltével elkezdődött ez az egész. Bementünk...és letettünk egy szál virágot anyáék mellé. A látvány nem volt vmi szép...teljesen összevoltak esve meg minden. Nagyon szomorúak voltunk,de mivel már kisírtuk magunkat így már ott nem tudtunk sírni,így csak könnyeztünk. Mikor Bill ászrevette h könnyezek közelebb jött hozzám és átölelt. Nagyon jól esett h velem volt. Aztán elkezte a pap a mondokáját, majd mikor befejezte elkisértük anyuékat a végső nyughelyükre..:( Mikor engedték le a koprsót a földre nagy zokogásba kezdtünk tesommal...már a fiúknak is folyt a könnyük, de sztem csak azért mert mi is sírunk:):(. Nem volt a temetés több mint 1óra, majd mikor vége lett elbúcsúztunk mamától és mondtuk h még elmegyünk Billékhez de délután vmikor megyünk haza.
-jól van aranyoskáim! -akkor majd délután cárlak benneteket. -mondta nagyi majd elindult haza
Mi meg fogtuk magunkat a srácokkal majd mentünk a kocsihoz ahol már Simone várt minket. Michellével törölgettük a szemünket és a sok könny már marta is.
-hogy vagytok csajok? -kérdezte Gustav
-hát..még mindíg nem hiszem el h ez történt velünk! :( -mondtam
-én se! -csatlakozott michelle.
-köszönjük h eljöttetek! -mondta Michelle
-nincs mit! -tudjátok h ránk bármikor számíthattok! -mondta Bill
-tudjuk! mondtam majd megcsókoltam Bill-t
Kb 10perc alatt haza is értünk, vagy is billékhez majd leültünk mindannyian a konyhába és beszélgettünk.
Ez a nap gyorsan eltelt és mentük aludni. Ki kivel:).Az ágyban csak forgolódtam és átmentem Michelléhez aki Gustavval aludt ezért hallkan odasétáltam.
-Michelle! -fent vagy? -kérdeztem
-igen! -nem tudok aludni!! -mondta
-én se! -de van egy ötletem! -mondtam majd michelle hallkan kimászott Gustav mellől és kijött a nappaliba.
-na és mi? -kérdezte
-hát.. mi lenne ha meglátogatnánk anyáékat a temetőben?? -kérdeztem
-ebben a hidegben és ebben a sötétben?? -kerekedtek ki Michelle szemei
-aha! -én elmegyek veled v nélküled! -mondtam majd indultam a cipőmhöz.
-jól van! -nyugi!! -megyek én is..megígértem anyáéknak h vigyázok rád! -mondta michelle majd felvettük a cipőnket és kiléptünk az ajtón és a temető felé vettük az irányt.
-húú tényleg nagyon hideg van! -mondtam
-akkor forduljunk inkább vissza! -mondta michelle
-dehogy is! -már itt a temető! -mutattam az utca végére.
-jól van! -de ne maradjunk sokáig! -mondta michelle majd besétáltunk. Megkerestük anyáék sírját és odasétáltunk.
-rendben! -mondtam majd leültünk a földre.:S:D
-hát sziasztok! -köszöntünk a sírnak vagy is anyáéknak..:)
-Annyira hiányoztok nekünk..-képzeljétek járunk egy sráccal. Én egy bill nevezetű fiúval Michelle pedig Gustavval. -meséltem nekik mert tudom h halották. A temetőben már 30perce ott voltunk és elég hideg volt és hát..nem volt kedvünk elmenni de kb 10perc múlva elaludtunk és ott voltunk reggelig.

22.rész:

Gustav kellt fel elsőnek és kiszaladt a szobába mert Michellét nem találta sehol.Michelle! -hol vagy? -kiabált össze vissza közbe szobáról szobára ugrált miközben Billel ütközött.
-ó bocsi! -nem láttad michellét? -kérdezte Gustav aggódva
-nem! -és te Romyt?
-eltüntek?? -Gustav
-úgy néz ki! -nem találom sehol! -hol lehetnek? -kérdezte bill
-hívjuk fel őket! -mondta Gustav majd Bill el is kezdett tárcsázni, mikor hallják h csörög a telónk,mind a kettőnké a szobában volt.
-még egy cetlit sem írtak h hova mentek! -mondta Bill
-hát nem! -gustav
-akkor talán várjunk hátha hazajönnek! -mondta Bill majd lementek reggelizni.
-rendben! -mondta gustav és elővette a hűtőböl a szendvicseket.
Kb 9óra volt és mi még mindíg nem voltunk itthon és a fiúk már nagyon idegesek voltak...
-hol vannak már?? -kérdezte Bill
-nem tudom! -mondta gustav várunk még 10percet és ha nem jönnek hívjuk a rendőrséget!:S
-oké! -mondta Bill
Mi a temetőben elaludtunk majd felriadtam arra h fázok...:S Jézusom Michelle.-kiabáltam
-mi..miaz? -kérdezte
-itt aludtunk el a temetőben és a srácok már tiszta idegesek! -mondtam egy hapcizás közepette
-uhh! -akkor siessünk haza! -mondta majd elindultunk
Mikor odaértünk Billékhez bementünk lábújj hegyen mikor bill megszólalt:
-nem kell lopakodni! -hol voltatok?? már halálra aggódtuk magunkat. kérdezte
-bocsi! -mondtam.
-kint voltunk anyáéknél,és elaludtunk...-mondta michelle
A fiúk odajöttek hozzánk és megölteke h végre megvunk. -jujj nem fagytatok át? -kérdezte Bill
-dehogynem! -mondtuk
-akkor irány fürödni! -adta ki a parancsot majd én felmentem fürödni, michelle meg lent fürdött meg.:)
Mikor készen lettünk magunkra kaptunk meleg ruhát és kimentünk a srácokhoz. Már Tom és georg is ott voltak.
-halottuk a történetet! -mondta Tom
-köszi! -mondta Michelle majd helyet foglaltunk és ettünk mi is a szendvicsekből.
-h jutott eszetekbe ez?? -kérdezte Bill
-ne nézz rám! -mondta Michelle. nem az én ötletem volt!
-akkor a tiéd Romy? -bill
-őőő...pirultam el! -hát igen! -mondtam majd kimentem a kertbe a hintaágyba.Elég hideg volt kb 10fok és egy szál póloban mentem ki. És azt vettem észre h vki rámteszi a pulcsiját.
-köszi! -mondtam
-nm! -hát persze h Tom volt az:) de édi ő meg ott fagyoskodhat most pólobanXD.
-miért mentetek ki a temetőbe? -kérdezte
-hát nem is tudom..hiányoztak meg hiányoznak!-mondtam
-hát ez érthető! -mondta Tom majd megölelt.
-köszi h itt vagy velem! -mondtam majd bementünk a többiekhez.
Leültünk tvézni majdGustav félrehívta Michellét.
-este öltözz fel csinosan mert van egy kis meglepetésem. -mondta gustav.
-ohh és mi az? -kérdezte
-hát ha elmondom már nem lesz meglepi! -kacsintott
-oké! -mondta
-akkor este 7kor talizunk:) -mondta gustav majd elment intézni a meglepit.
-mit csináljunk? -kérdezte Georg
-menjünk el bevásárolni! -mondtam
-uhh..az olyan női dolog! -húzta a száját georg
-akkor maradj itthon, de mi elmegyünk! -ugye Bill. -naaaaaaaaaaa! -könyiztem
-persze! -mindenképp! -mondta
-akkor indulhatunk is! -mondta Bill
El is indultunk és nagyon sok boltba bementünk meg elmentünk fagyizni. Végül jött velünk Georg is mert otthon unatkozott volna.
-jaj! -mennyi ideig eszitek azt a fagyit! -mondta Georg mert neki már elfogyott
-aha! -csak irigy vagy h neked már nincs mi?? -kérrdeztem
-ja csak is! -mondta georg
Mikor ránézett Michelle az órára látta h 6óra van.
-huu siessünk haza! -mondta michelle
-miért? -hisz még csak most jöttünk.
-azért mert Gustav elakar vinni vhova 7ko! -és még el is kell készülnöm! -vettem is egy tök jó ruhát.
-jól van! -mehetünk! -mondtam mikor bekaptam a tölcsér végét:)
Elindultunk haza michelle meg rohant be a fürdőbe készülödni. Mikor kijött még a lélegzetünk is elállt olyan csini volt.
-az én tesóm! -szólaltam meg. ;)
-hehe! -mondta Michelle
7kor már csöngettek is.
-ez biztos Gusti lesz! -sziasztok. -mondta michelle majd az ajtó felé vette az irányt és kinyitotta. Gustav volt tényleg és öltönyben:) . Nagyon szexi volt.
-húú de csini vagy! -mondta Gustav és adott egy csókot.
-na hova viszel? -kérdezte Michelle izgatottan
-majd meglátod! -mondta Gustav majd bekötötte michelle szemét:)
-nagyon titokzatos vagy! -mondta Michelle
-tudom! -mondta gustav majd beültettet a taxiba és mentünk is a meglepi helyre.
Mikor odaértünk levette a szeméről a kendőt és michelle alig tudott megszólalni. Egy étterem előtt álltunk. Bementünk és Gustav mondta h Gustav Schäfer névra foglaltatott asztalt 2személyre.
-rendben! -erre jöjjenek! -mondta az ember:D
Oda vezetett egy asztalhoz és michelle körbe nézett. És egyik asztalon sem látott rózsát csak az övékén.
Gustav kivette a vázáből a rózsát és michellének adta.
-köszönöm! -mondta
-rózsának rózsát! -mondta Gustav :P és kihuzta a széket Michelle meg leült.
-ez gyönyörűű! -mondta Michelle. -igazán nem kellett volna. -de ugye nem azért hoztál ide amire gonolok? -kérdezte Michelle
-miért? mire gondolsz? -kérdezte
-háát! ..mondta michelle
-de! -biztos vok benne h egyre gondolunk! -mondta Gustav. -boldog fél évet! -mondt Gustav
-jajj Gustav..nagyon szépen köszönöm! -neked is! -mondta michelle majd mélyen egymás szemébe néztek és megcsókolták egymást.
Mikor abba hagyták a turbékolást oda jött a pincér. -mit hozhatok? -kérdezte
-én görög gyümölcs levest kérek. -mondt michelle
-én is azt! -mondta Gustav majd küldött michelle felé egy mosolyt.
Mikor megkajáltak, mentek haza de előtte fizettek.
-nagyon köszönöm ezt neked! -mondta Michelle
-igazán nincs mit! -nagyon szeretlek Michelle és soha nem akarlak elveszíteni! -mondta gustav majd beültünk a taxiba ami hazaszállított minket.
Amikor hazaértünk már a többiek szte aludtak mert nem égett a villany és nagyon csönd volt a szobákban is.:)
Gustav és Michelle felmentek a szobába és leültek az ágyra. Gustav Michelle háta mögé osont és elkezdte gyengéden puszilgatni a nyakát aztán ez csókban fortt össze. ledöntötte az ágyra és csak csókolták egymást. Ugy érezték h ennek az éjszakénak nem érhet vége soha:)
Gustav nagyon gyengéd volt és szépen lassan levette Michelle ruháját..És rajta már csak egy bucsi volt és egy meltartó. Ekkor michelle tudta h mi fog jönni és nem is ellenkezett hanem felülre kerekedett és levette Gustav póloját és nadrágját. XD Mikor a levetköztetés megtörtént ismét gustav kerekedett felülre majd megint elkezdtek smárolni és gustav haladt egyre lejjeb...:) (ezt nem részletezem)
Végül elővett gustav az éjjeli szekrényből egy védekező dolgotXD majd megtörtént. Közbe Michelle és szerelme nagyon izzadtak és folyt róluk a víz de nagyon élvezték a dolgot, érezték egymás szívdobbanását és lélegzet vételét. Mikor végeztek Gustav lefeküdt Michelle mellé és azt sugt a fülébe:
-jó volt??
Michelle alig tudott megszólalni de végül csak kinyögte hallkan h : veled minden jó:P Majd egymás karjaiban összeforva aludtak el:)

23.rész:
Az éjszaka mindenkinek nagyon jól telt és reggel Simone keltett mindenkit h talált nekünk egy tök jó sulit. És mehetünk suliba holnaptól..:s
-de jó! -mondta Tom unottan miközben reggeliztünk.
-figy. fiúk! -mi most hazamennénk mamához mert már 2napja nem láttuk. -mondtam
-rendben! -elvigyünk titeket? -kérdezte Tom
-nem kell köszi! -mondtam majd felvettem a cipőm. Szóltam Michellének is és már el is indultunk.Mikor hazértünk megöleltük mamát és kérdezgetett minket.
-hogy vagytok? -kérdzete
-jól! -és te mama? -kérezte michelle
-én is jól vok! -csak hiányoztatok már.
-jaj képzeld! -a barátaink Anyukája talált nekünk iskolát. -meséltük
-tényleg?! -na az jó! -mondta mama. -akkor már holnap mentek is ugye? -kérdezte
-igen! -de megint beilleszkedni stb...-már ugy unom! -mondtam
-ja én is! -csatlakozott hozzám michelle.
-ott aludhatunk a fiúknál ma is? -kéezte Michelle
-hát ha akartok! -mondta mama majd leült a konyhába.
-köszi mama! -majd megöleltük és rohantunk fel a szobánkba pakolni holnapra.
-de jó h megismertük billéket! -mondtam.
-ja! pedig te nagyon ellenséges voltál vele az elején! -mondta michelle
-tudom! -de megérte! :D
-jaja! -és ti mit csináltatok este gustavval? -kérdeztem kiváncsian
-hát..:P Képzeld: elvitt vacsorázni, mert fél évesek voltunk tegnap és adott egy szál rózsát.. és este..hát az nagyon jó volt.
-naa! -mondjad már mi volt? -lefeküdtetek? -kérdeztem
-ühüm! -mondta michelle
-óó! de jóóó! -mondtam. -üdv a klubban.
-miért? -már ti is!! -kérdezett vissza
-perszeee!! -már 3napja! mondtam
-és nekem nem mondtad el?! -vágta be a dúrcit.
-jól van...bocsi..de tudod nem volt olyan a helyzet! -mondtam majd mikor kész lettem a pakolással csörgött a telóm.
-szia szivem! -köszönt bele Bill
-szija! -mondtam
-mikor jöttök vissza? -már hiányoztok! -mondta Bill
-őő..hát.. ottaludhatunk? -tértem a lényegre.
-persze! -mondta bill. -ez nem kérdés.
-oké! -csillant fel a szemem!
-na szval akkor mikor jöttök? -kérdezte
-nemsoká! -max 1óra..megebédelünk és már megyünk is! -mondtam.
-rendben! -várunk majd titeket! -szió
-szia!
-na mit mondott? -kérdezte Tom
-jönnek max 1órán belül.! -bill
-oké! -mondta Tom majd lehuppant és bekapcsolta a tv-ét.
Mi tesómmal lementünk ebédelni. Az ebéd : hús leves volt és sűlt krumpli.
-nagyon finom ez az ebéd! -mondta michelle
-köszönöm! -mondta mama majd leült ő is enni.
-ebéd után megyünk át billékhez! -mondta michelle mamának.
-rendben! -mondta mama
Mikor megebédeltünk mentünk át a fiúkhoz. Becsöngettünk. Majd Georg nyitott ajtót.
-sziasztok csajok! -mondta georg majd kaptunk 2-2-puszit.
-szia! -a srácok hol vannak? -kérdeztük
-döglenek a tv előtt! -mondta Georg.
-köszi! -mondtuk majd berohantunk a srácokhoz.
- Sziasztok! De hiányoztál Bill. -mondtam, neki és megcsókoltam.
-te is! -mondta bill. -van egy meglepetésünk a számotokra. -mondta titokzatosan
- Miféle meglepetés? -kérdeztük Michellel egyszerre.
-hát arra gondoltunk a srácokkal h elutazhatnánk Los Angeles-be. -mondta Bill lelkesen
- Uram isten! Los Angeles! Hisz azt imádom. Mindig is oda akartam menni. -ugrándozott Michelle
-igen! -oda! -mondta Bill .-na mit szóltok? -kérdezte
- Én benne vagyok. -vágta rá Michelle.
-háát..én is. -mondtam egy kis gondolkodás után
- Mamáéknak szólni kell. -jegyeztem meg.
-jaja! -mondta Michelle. -és mikor indulunk mert még csomagolni is kell!
Holnap reggelre gondoltunk, de akár ma este is indulhatunk. -mondta Tom.
-ma este menjünk! -ugrándozott michelle
- Húú de be vagy zsongva. -jegyezte meg Georg.
-be ám! -álmaim városa! -lelkendezett michelle
-de akkor te beszéled rá mamáékat! -mondtam
- Persze. -mondta Michelle és már fel is hívta mamát.
-sztem ne hívd! -mondtam. menjünk át személyesen mert ugy is összekell pakolni. -vettem ki michelle kezéből a telót.
- Rendben. Akkor nemsokára jövünk fiuk. -mondta Michelle
-oké! -elég ha 5re jöttök! -6kor megy a gép! -mondta Tom
Ezzel mi el is jöttünk és hazamentünk mamáékhoz, hogy engedélyt kérjünk az úthoz.
-szia mama! -köszöntünk
-sziasztok! -h-h már itthon vagytok hisz még csak most mentetek el 30perce?! -kérdezte
- Mama lenne egy hatalmas kérésünk. -kezdte Michelle
-na ki vele! -mondta
- Szóval elutazhatunk ma este a fiukkal Los Angelesbe?- kérdezet Michelle és ártatlan szemekkel nézett mamára.
-szó sem lehet róla! -tudjátok mi történt anyádékkal is! nem..nem engedhetlek el titeket...-magyarázott mama
-de mama!! -kérleeeeeek! -mondtuk
-hát..én..nem is tudom! -mivel mennétek? -kérdezte
- Jaj mama hát repülővel. -mondta Michelle
-rendben!! -de nagyon vigyázzatok egymásra.. -és ahogy odaértetek hívjatok rendben?? -kérdezte
- Igen mama köszönjük. -öleltük meg mindketten
-nincs mit! -de vigyázzatok magatokra! -na és mikor indultok?
- Ma este indulunk és pontosan két hét múlva jövünk haza. -mondtam
-rendben! -akkor siessetek csomgaolni! -tessék itt egy kis pénz! -mondta mama és odanyomott a kezünkbe 30ezret! :D
- Juj köszönjük. -mondtuk neki és el is kezdtünk csomagolni
-na siessetek! -mondta mama. Gyorsan felmentünk a saját szobánkba majd bedobáltunk mindent a böröndbe, mikor készen lettünk lementünk mamához meg tatához és adtunk nekik egy nagy ölelést, majd elindultunk a fiúkhoz.
Michellel egész végig nevettünk míg a fiukhoz nem értünk. nagyon boldogok voltunk.
Nem is csöngettünk csak besétáltunk hozzájuk a böröndökkel. -na látom jöhettek! -mondta Tom és mosolygott olyan édesen.:)
- Induljunk minél előbb. -mondogatta Michelle miközben megcsókolta gustit.
-ohh! -mondta Tom .-de jó nektek.
-miért is jó nekünk? -kérdezet gusti
-áh hagyjuk! -mondta Tom majd felment ő is csomagolni. Közben Simone zavarta meg a csendet.
- Hát ti meg hova készültök? -kérdezet Billtől
-őő anya...hisz tudod..-mondd el te Georg:D -sózta rá Bill
- Los Angelesbe megyünk két hétre. -mondta Georg
-ja tényleg! -mondta Simone. már el is felejtettem. Közben Tom is elkészült a csomagolással.
-jó utat! -mondta Simone, majd megölelt minket. Ezután beültünk az autóba és el is indultunk a reptérre.

Mikor megérkeztünk megvettük a jegyeket és elindultunk a gép felé.
- Na most kicsit ideges vagyok. -szólalt meg Michelle.
-miért? -kérdezte Gustav
- Furcsa érzésem támadt. Ugye nem lesz gond a  géppel? -kérdezte Michelle
-jajj Michelle! -nyugiii! -mondta Georg
- Akkor is. Félek a repüléstől. -mondta
-én is! -mondtam.
-nyugi csajok! -nem lesz semmi baj! -mondta tom majd átölelt.
Beszálltunk a gépbe és elfogalltuk a helyünket. Michelle pont az ablak mellett ült. De szegény nagyon ideges volt.
-nyugi kicsim! -fogta meg Gustav michelle kezét.
- Hát ez most nem megy olyan könnyen. -nézett rá Michelle.
-jól van! -de azért nyugi!
Az idő nagyon lassan telt...Még csak 15perce voltunk úton. Magam sem tudom miért, de most én is elég ideges voltam, pedig sose szoktam repülés miatt ideges lenni. A pilóta bemondta h kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert egy nagy vihar közeleg és rászkódni fog a gép.
- Úristen! Viahar lesz? Jaj ne! le kellene szállnunk. -esett pánikba Michelle xd
-nyugi! -nem lesz semmi baj..csak egy kis vihar, biztos kikerüljük! -mondta Gustav
- Honnan vagy benne olyan biztos? Te sem vagy pilóta. -mondta Michelle
-Bill! -mondanom kell vmit.
- Mégis mi lenne az? -fordult hozzám Bill
-hát..tudd meg ha lezuhanunk én örülök h veled hozott össze a sors, és nagyon szeretlek és mindíg is foglak szeretni. A gép már egyre jobban rázkodott és a tömeg már elkezdett sikitozni.
- ne búcsuzkodjatok már itt!! nem lesz semmi baj. -mondta Tom
Erre nem tudtunk mit mondani, csak szorítottuk Michellével a párunk kezét. A gép ide oda rázkódott. nagyon rossz érzés volt. Michelle becsukta a szemét és ki se merte nyitni.
Michelle! -kiabáltam oda. -szeretlek..:)
- Én is téged Romy. Jaj nem akarok meghalni. -kiabálta Michelle
A gépnek már az ajtaja kirepült le a méllybe és már az emberek is száguldoztak ki a gépből, de mi szorítottuk egymást és nem engeddtük el. de egyszer Bill keze kicsúszott és elengedett, de sikerült megkapaszkodnom egy székbe..:S
-neee! segítsetek! -kiabáltam.
- Úrísten! -meg fogok halni. -kiabálta Michelle
-michelle nem fogunk meghallni! -mondta gustav.
-romyyyyyyy!!! -kiabálta michelle
A gépen már alig maradt pár ember, de már látni lehetett a száraz földet.. Ekkor egy hatalmas csattanás hallatszott és a   gép középen kettétört. Én az első felében voltam, Michellék pedig a másodikban. A gép lezuhant..jól érezte Michelle h vmi baj lesz.
A gép romokban hevert. Egy csomó tűzoltó és mentő volt a környéken.
-ott van még 6ember! -nézzétek! -mutatott ránk a mentős.
Michelle csupa vér volt mindnehol. Kiszedtek minket a romok alól, és feltettek minket a hordágyra..Engem és michellét egy mentőautóban vittek,a srácokat meg 2essével.Egyikünk sem volt magánál, de Michelle és én voltunk a legrosszabb állapotban. Bevittek minket gyorsan egy korházba és onnan meg az intenzívre. Elvégeztek Michellen egy műtéte mert belső vérzése volt. Illetve nekem a lábam és a kezem műtötték meg. Billnek eltört néhány bordája,Tomnak a kezei mert pont rá esett, Georgnak és Gustavnak pedig szintén belső vérzései voltak.. Mikor elvégezték rajtunk a műtéteket, bevittek egy kórterembe de még nem keltünk fel mert sok allatót kaptunk. Mivel már este volt így aludt mindenki a csapatból, de gépek figyeltek minket.A gépek ütemes sípolása jelezte, hogy még életben vagyunk. Az éjszakát mindenki átvészelte, de reggel Bill szólalt meg az én nevemet mondta. Romy hol vagy? -kérdezte miközbe odament egy nővér hozzá h ne mozogjon mert a bordái eltörtek.
-na és Tom! -Bill balra nézett és meglátta a testvérét! -jézusom Tom , tesókám, kelj fel! -mi történt velünk? -kérdezte bill a nővértől
- Lezuhant a gép amivel jöttek. Nyugodjon meg. Mindketten fel fogank épülni. -mondta anővér
-és Gustav és georg? -látni akarom a barátnőmet. -mondta majd probált volna felkellni de a bordái nem engedték. Lassan a többiek is ébredeztek, de mi még mindíg aludtunk, szépen nyugodtan és csendesen.
 -Hol van Romy? És Michelle? Velük mi van? -kérdezet Bill
-hát..őket még vizsgáljuk! -mondta a nővér.
Lassan Georg és gustav is felébredtek.
-hol vunk? -kérdezte Gustav.
- Kórházban. Lezuhant a gépünk. -mondta Bill
-úristen! -még is Michellének volt igaza. -jézusom..hol van ő?? -kérdezte Gustav Billtől.
- Azt mondta a nővér még vizsgálják.
-értem! -és veletek mi van? -jol vagytok?
- Meg vagyunk. De látnom kell Romyt. -mondta Bill
-nekem meg michellét!
-én is akarom őket látni! -mondta Tom hallkan.
A nővérek segítségével mindannyian átjöttek a mi kórtermünkbe és az orvos is megérkezett hogy közölje velük a cseppet sem jó hírt.
-üdv! -köszönt az orvos.
-jó reggelt! -hogy vannak a csajok? -kérdezte Tom
-inkább jobb lesz ha leülnek. -mondta a dr
-nem! -nem akarunk leülni! -mondta Bill. -azonnal mondja el h mi van velük.
-rendben! -hát nagyon megsérültek, és sok belsősérülésük van és kómába estek! -csak egy nagy csoda segíthet h felébredjenek.
- Micsoda? - Ez azt jelenti hogy...-kérdezte Bill
-hát..ha a csoda nem segít, akkor igen..sajnálom. -mondta az orvos.
Bill és gustav egyből teljesen magukba zuhantak.
-ez nem lehet igaz! -ez csak egy rosz álom! -kiabálta Bill
- Istenem Michelle. Miért nem hittem neked. -mondogatta gustav
-nem ez nem lehet! -mondta Tom majd átkarolta Bill.-t
- Most mi lesz velem nélküled? -mondta gustav és megfogta Michelle kezét.
-h mondjuk meg ezt a többieknek? -kérdezte Georg.:(
Bill és Tom is odajött hozzánk.
- Vissza kell majd mennünk Németországba. -mondta Tom.
-nem én itt maradok Michellel. -mondta gustav.
Bill ráhajtotta a mellkhasomra a fejét és érezte ahogy lélegzem.
-nem! -Tomnak igaza van! -mondta Bill -nem tehetünk értük semmit.
- Hogy mondhatsz le róluk ilyen könnyen? -kérdezte Biltől gustav mérgesen. Hisz még élnek. Nem haltak meg,.
-Gustav nem mondtam le róluk! -nekem is nagyon fáj,de halottad az orvost, már csak egy csoda segíthet, és muszály szólnunk a mamájuknak.
- Rendben ti mentek de én maradok.
-most menjenek ki! -mondta az orvos mert látta h Gustav eléggé kivan, akár a többiek.
- Gustavot nagyon megviselte ez az egész. De nem szabad hogy itt maradjon hisz akkor vége lesz az együttesnek. -mondta Georg
-igen,tudom! -mondta bill. Visszakísértek minket a kórterembe és lefeküdt mindenki a saját ágyába. Egyszerűen nem tudtuk elhinni h ez velünk történt meg..
-h történhetet ez? -kérdezte Bill. már is hiányzik.-az nem lehet h ne kelljenek fel! -mondta
- Nem tudom miért kellett így lennie. -jegyezte meg Tom
Az orvos lépett be  kórtermünkbe. -Mikor mehetünk vissza Németországba? -kérdezte Tom
- Nos négy nap múlva. Addig még megfigyelés alatt tartjuk önöket. -mondta
-rendben! -és ugye addigra felkellnek a lányok? -kérdezte Bill
- Nézzék. Tudom hogy ez nagyon nehéz és fájdalamas, de azt kell hogy mondjam hogy talán soha többet nem kellnek fel.
-nem! -az nem lehet! -ők erősek, és felfognak kellni! -mondta Tom
- Hiába erős a szervezetük, de a belső sérülések nagyon súlyosak.
-nem! -nem mondhatnak le róluk ilyen könnyen! -mondta Tom
-nem is fogunk! -itt maradnak..és ha fél éven belül nem kellnek fel akkor lekapcsoljuk őket a gépekről.
- Istenem fél év?? vagy talán soha. ez nem lehet! -mondta Gustav.
-de most már próbáljatok meg aludni. -késő van és pihennetek kell! -mondta az orvos majd kiment.
Az éjszaka lassan telt el és a napok is lassan teltek. Már a 4.napja voltak bent a korházban és aránylag már jól voltak. Összecsomagoltak és a mentős vitte őket haza Németországba. De előtte elbucsuztak tőlünk.Az elválás nagyon nehéz volt mindannyiunk számára. De főleg Gustavnak és Billnek. Gustavot szinte úgy kellett onnan elvonszolni.
-örökké szeretni foglak! -mondta bill egy nekem majd adott a számra utolsó csókot.
- Várni fogok rád. Ígérem sosem hagylak el. -mondta Gustav Michellenek és megcsókolta. A mentősök jöttek értünk, és kikísértek a kocsihoz majd beülltünk és elinultunk.
A srácok egész uton egy szót sem szóltak. Valahogy egyikük sem tudta mit lehet ilyenkor mondani.
Ekkor Georg törte meg a csendet: -hogy mondjuk el a mamájuknak?
- Nem tudom. Lövésem sincs az ilyenhez. -mondta Tom
-majd megoldjuk vhogy! -mondta Bill.
-már németországban vunk! -szólalt meg Gustav is.

25.rész: