A felvételek előkészítése 1993 januárjában indult. A Floyd bevonult az általuk felépített, majd végülis elhagyott stúdióba, a Britannia Row-ba. Nick Mason saját életrajzi művében úgy emlékszik vissza a munkálatok elkezdésére, hogy nagyon nehezen indult minden. A három tag közül egyik sem tudott semmi használható ötlettel előrukkolni. Végül meghívták Guy Prattet, aki segített a basszusgitár felvételeivel, amivel azonnal lendületet adott a többieknek is.

Amikor David Gilmour egyik alkalommal megunta, hogy képtelen bármilyen használható ötletet kiharcolni Rickből, felvette, amint Rick csak unalmában futtatja ujjait a billentyűzeten, nem tudván, hogy hangfelvétel készül róla. A néhány perces anyagból végülis három számhoz is merítettek ötletet. Ezek között volt egy kifejezetten zongoradarab, amiben valójában az eredeti unalomból készült felvétel lett felhasználva.

Az együttes többi tagjai is próbálkozott az improvizáció nyújtotta lehetőségekkel. A felvett szalagokat végül aprólékosan átkutatták, hogy milyen lehetséges ötleteket találnak rajtuk. Mason visszaemlékezései szerint így állt végül össze a Cluster One és a Marooned. A két hétnyi zenei játszadozás alatt sikerült körülbelül negyven számra elegendő ötletet összeszedni.

A dalszövegek megírásának terhe főleg David Gilmour vállát nyomta, akinek azonban besegített író barátnője Polly Samson. A Britannia Row-t elhagyva David Astoria nevű stúdióvá alakított lakóhajóján folytatódtak a felvételek. A dalok összeválogatása egy szavazásos módszerrel történt, melyen minden tag pontozta az egyes dalokat 1-től 10-ig. Rick először viccből mindedn saját számának 10 pontot adott, és a többiekének nullát, de David és Nick hamar rájöttek a csalásra. Végül a kiválasztott 8-9 legjobbnak ítélt dalt a barnesi Olympic stúdióban újra felvették az A Momentary Lapse of Reason turnézenészeinek segítségével. A nyári pihenés után a Floyd elvégezte az utolsó simításokat is:: felvették a háttérzenéket, illetve több különböző stúdióban elvégezték a keverési munkálatokat is.