Reggel 9óra fele felébredt a kilány,lepottyant a párkányról. Ásított egyet, kinyújtozott, és körbenézett,csenben figyelt, hallgatott, hogy talán meghallja anyja éles hangját.De nem. A hatalmas kétszintű házban csend honolt.Ment egykét lépést, s összeesett. Összeesett fájdalmában.Sírvafakadt.Csak sírtsírt..megállíthatatlanul potyogtak a könnyei.Vagy 20percig csak így ült a padlón összeroskadva, könnyeivel küzködve.Aztán végig gondolta magában,hogy mi lehet, összeszedte magát, felállt, és felment a szobájába. Ott átöltözött utcai ruhába és kiment a szabadba. Nem tudta hirtelen merre menjen, kulcsa se volt, amivel be kellett volna zárnia az ajtót.Viszont muszáj volt elmennie ebből a házból, amiben még csak egy légy se zümmögött.Arra gondolt, becsönget a szomszédba.Viszonylag kedves emberek laktak mellettük.Egy idősebb házaspár.Odament az ajtójukhoz, s becsöngetett.Vártvárt.Végigfutott a fejébe, mi van ha nincsenek otthon.Mit fog ő csinálni? Kitől fog segítséget kérni? Csak néhány másodpercig kellett ezen töprengenie,mivel kinyílt az ajtó.Meghökkent idős asszony arc nézett le a kislányra.Látta Dóri szemében az aggodalmat, a félelmet,a kérdőjeleket.
-Mi történt ,Dóri?Te sírtál? - kérdezte az asszony,köszönés nélkül.
A lány azon nyomban sírva fakadt, ezért az idős nő beinvitálta a házba.Dóri elmesélte könnyeivel küzködve,hogy mi történt.Nem tudja merre van a családja, pedig még tegnap este meg kellett volna érkezniük.Ő azóta egyedül van.Mégcsak nem is telefonáltak!A félelmét is megosztotta a nővel.Véleménye szerint baleset érhette őket.
Az asszony szemében látszott az aggodalom, de próbált erős lenni, s megígérte a kislánynak,hogy nem lesz semmi baj. A szülei meg fognak érkezni, és majd biztosan magyarázatot is adnak!
A lány picit megnyugodott, és le is feküdt a nappaliban található kanapára.Pár perc múlva el is szundikált.
Ez idő alatt az idős asszony felhívta a rendőrséget, bejelentette a történteket.
Eltelt 2röpke év. A lány 13élet évét is betöltötte.Azóta se tud a szüleiről semmit.A rendőrség is teljesen tanácstalan.A ház teljesen üresen állt a történtek óta, a lány a szomszédnál élt attól a naptól kezdve, mióta elaludt a kanapán 2éve.
Egy hétfői napon mikor olyan forróság volt,hogy napozni lehetett volna a kertben, egyszer csak egy piros trabant gördült be Dóri házuk elé.Épp a kertben üldögélt, s olvasott az árnyékban.Pár pillanatra nézett oda, azt gondolta megint csak a ház miatt érdeklődnek,hogy eladó-e.Mivel nagy volt kint a csend, hallotta ahogy kiszáll 3ember a trabantból, és ismerősen csengtek neki a hangok. Abbahagyta az olvasását, és felállt. Elindult a kapuhoz, s egyre csak őket nézte, ahogy a nagy táskákat veszik ki a kocsiból. Abban a pillanatban, majdnem hogy megállt Dóri szíve, mivel a családját vélte felfedezni az előtte állók személyében.Azok még észre se vették a lányt, ezér csak nagy hangon vitáztak, ahogyan már megszokott volt tőlük.Dóri sírva fakadt, ezt már észrevette az éles hangú nő, aki az édesanyja volt. Lecsititotta a férjét,hogy figyeljen csak. És az egész család, a bátyja is Dórira meredt. Percekig csak nézték egymást. A lány szeme csillogott,2éven keresztül várta a szüleit, s testvérét, és lám.. itt vannak előtte. Megszólalni nem tudott. Anyja törte meg a csendet azzal,hogy sírva fakadt, és átölelte a lányát. Zokogva kért bocsánatot. Együtt sírt az egész család.
De Dóri abban a pillanatban már tudta,hogy ő nem fogja ezeket a dolgokat megbocsátani családjának, akkor se ha teljesen jó indokkal állnak elő.
Ő már a szomszéd nénit tekintette anyjának, s úgy szerette,mint ha a saját édesanyját...