Hermione a nap további részét a Pitontól kapott iratok áttanulmányozásával töltötte. Kényelmesen elhelyezkedett kint a tó mellett egy fa alatt, és figyelmesen átolvasta az egyes diákok értékelését. Meglepő módon a cinikus bájitalmester feljegyzései minden szarkazmust nélkülöztek.

A lány még mindig csodálkozott azon, hogy a férfi átengedte neki az iratokat. Egy ilyen támogatásra végképp nem számított, főleg nem a korábbi nyilvánvaló elutasítása láttán.

A vacsoránál megismerkedett az új vadőrnővel, Madame Peephole-lal.

Hagridtól, akivel gyakran váltottak levelet, már korábban értesült arról, hogy egy hölgy lett az utódja.

A kissé molett szőkeség Hermionét erősen emlékeztette egy mugli film főszereplőjére, amelyben nagymellű nők piros fürdődresszben és izmos férfiak hasonló fürdőnadrágban embereket mentenek meg a tengerbefúlástól. Ron, akivel egy ideig egy lakásban élt, ennél az adásnál még a szokásosnál is jobban a tévéhez volt ragadva.

Madame Peephole a vacsora alatt – látszólag szabad akaratából – azon a helyen ült, amit reggel Hermione más lehetőség híján elfoglalt. A lány nem nagyon szomorkodott emiatt, hisz a délelőtti események után egy publikum előtti ütésváltás Pitonnal nem tűnt éppen kívánatosnak a számára.

Igencsak megkönnyebbült, bár egy kicsit nyomta is a szívét a dolog, hogy Piton egyetlen pillantást sem vetve rá belépett a Nagyterembe, és hagyta, hogy nyugodtan beszélgessen McGalagonnyal, aki mellette foglalt helyet.

- Hermione – kérdezte az idős boszorkány -, lenne kedve Poppyval és velem meginni ma este egy pohárkával? Ki kell használni a lehetőséget egy kis szórakozásra, amíg a diákok nincsenek itt – fűzte hozzá suttogva, és közben cinkosan Hermionére kacsintott.

Úgy tűnt, a Griffendél házvezető tanára igencsak megváltozott az utóbbi időben. Bár az is lehet, hogy a szigorú, végletekig korrekt hölgy, aki Hermione emlékeiben élt, csak egy szerep volt, amit McGalagony a diákok előtt játszott, hogy tiszteletet ébresszen bennük.

- Köszönöm szépen a meghívást, Minerva – mondta -, de nem vagyok biztos benne, hogy el tudok menni. Eléggé fáradt vagyok, és még van pár dolog, amit elő kell készítenem a tanításra.

- Ugyan már! – söpörte el McGalagony a kifogását. – Ott van még az egész holnapi nap, ezenkívül, ahogy ismerem, biztos vagyok benne, hogy jobban felkészült az iskolakezdésre, mint bárki más a teremben.

McGalagony figyelmesen nézett rá:

- Bár azt könnyen elhiszem, hogy fáradt. Láttam ma délben, amikor Monsieur Bőregérrel felbukkantak a pincéből, és teljesen kimerültnek tűnt. Mit tett az a lehetetlen ember magával?

- Igazából – mondta Hermione zavartan -, semmi szokatlant, legalábbis saját magához képest.

- Na ez mindent elmond – horkant fel McGalagony megvetően. – Jöjjön csak el ma este hozzám! – bökte meg a könyökével Hermione oldalát. – Még senkinek sem ártott egy kis panaszkodás egy idióta kollégáról egy pohár bor felett – fűzte hozzá vigyorogva.

- Rendben – nevette el magát Hermione -, meggyőzött. Ám, ha már az átkozódásnál tartunk, mi az ördögöt keres Madame Peephole odaát?

- A drága jó Pam megpróbál a mi elragadó Piton professzorunkkal flörtölni, mint mindig – mondta McGalagyon mosolyogva. – Az elején a jó professzor még reagált is rá, természetesen a maga utánozhatatlanul elbűvölő módján, egyik sértést a másik után vágva a fejéhez. De miután rájött, hogy a hölgy nem igazán kapizsgálja a célzásait, gyorsan abba is hagyta. Általában annyira sem vesz tudomást róla, mint a házi légy dongásáról, bár azért még néha a fejéhez vág néhány válogatottan rosszindulatú célzást, de úgy tűnik, ez továbbra sem zavarja Pamet.

- De legalább az igazgató jól szórakozik rajtuk – jegyezte meg Hermione.

- Ó igen, Albus mindig remekül szórakozik. Azzal gyanúsítja Perselust, hogy magára szór egy zajvédelmi bűbájt, ami kifejezetten Pamela beszédét zárja ki – mondta McGalagony. – Én azonban arra hajlok, hogy a professzor a hölgy két leginkább meggyőző érve miatt viseli el a locsogását – tette hozzá tapintatlanul vigyorogva, és dús kebleket formált a kezeivel.

Hermione elgondolkozva nézett Pitonra és a gömbölyded vadőrnőre. Nem csoda, hogy a férfi vékonynak találta, ha ilyen formákra bukik. Bár ez a legkevésbé sem számít – akár csak az étkezési szokásai!

Mikor később McGalagony professzor szobájában kényelmesen elhelyezkedett a másik két nővel, a kiváló bor könnyen meggyőzte, hogy ebbe a témába vágjon bele.

- Piton azt mondta a reggelinél, hogy túl sokat eszek – mesélte az orrát ráncolva a kolléganőinek -, és azt is megjegyezte, hogy ennek ellenére ijesztően vékony vagyok.

Madame Pomfrey meglepetten nyitotta tágra a szemeit.

- Ekkora egy hüüüüülyeséget! – kiáltotta, és fentről lefelé végignézett Hermionén. – Bárcsak olyan alakom lehetne, mint neked! – fűzte hozzá kissé irigyen, majd ivott még egy nagy korty bort a poharából.

- Na akkor ma este szerencséje volt a mi kriptaszökevényünknek – vihogott McGalagony -, hogy egy meglehetősen bugyuta, de legalább a legkevésbé sem vézna asztalszomszédot kapott.

Korábban már leengedte szigorú kontyát, így hosszú haja a vállait verdeste, és sokkal fiatalabbnak hatott, mint máskor. Már ő is tetemes mennyiségű bort fogyasztott el, akárcsak a látogatói.

- William, a drága, inkább a karcsúbb nőkre bukik – kuncogott Pomfrey, és sokatmondóan Hermionéra kacsintott.

- Lehetetlen, rám biztos nem – mondta Hermione nyomatékosan.

- Hát persze, hogy nem rád – ellenkezett McGalagony. – Akkor biztosan csak tévedésből bámult téged egész idő alatt!

- Bámult?! – kérdezte Hermione hitetlenkedve.

- Mint macska a tejre – mondta Pomfrey.

- Mint szomjazó a vízre – replikázott McGalagony.

- Mint Albus az édességeire – susogta Pomfrey.

- Mint Mr. Frics Mrs. Norrisra – gügyögte McGalagony.

- Jól van már, értem! – mondta Hermione nevetve.

- Mint a kedves Pamela a jó Perselusra – folytatta Madame Pomfrey, és miközben a boros pohara után nyúlt, elkezdett lassan lecsúszni a székéről, majd esetlenül landolt a padlón.

- Mint kígyó a kanárira! Ó nem, ez a Mardekár lökött házvezető tanárának a hatáskörébe esik! – kuncogott McGalagony, és követte a barátnőjét a szőnyegre.

- Gyere le te is, Hermione! – vélekedett Pomfrey vigyorogva. – Itt sokkal, de sokkal kellemesebb, mint fent!

Hermione padlóra való érkezése a vártnál hevesebben sikerült, amit egy hangos „Aú – a fenébe!” kijelentéssel kommentált.

- Ez csak amiatt történt, mert olyan csontos a hátsód, drágám – nevetgélt McGalagony. – Egyszerűen túl sovány vagy.

- Nekünk sokkal több a zsírpárnácskánk a fe… tudodhol – furulyázta Pomfrey.

A három nő még egy darabig pajkosan viháncolt. Hermione olyan jól érezte magát, mint már régóta nem. Nagyon élvezte a két idősebb nő társaságát, akiket erről az oldalukról iskolás évei alatt soha nem ismerhetett meg. Olyan szívélyesen fogadták maguk közé, hogy óhatatlanul elöntötte a védettség érzése, amit valószínűleg az elfogyasztott bor mennyisége is tovább fokozott.

- Még nem is meséltél nekünk a délelőtti pincetúrádról D. gróffal, Mione – jegyezte meg McGalagony, miközben gyakorlott mozdulatokkal kibontotta a harmadik üveg bort.

Mindkét hölgy várakozástelien nézett ifjú kollégájára.

- Tehát az úgy volt – kezdte Hermione, miközben próbált koncentrálni -, hogy először túl gyors volt… aztán kedves, de nagyon lassú… aztán azt mondta, hogy ne dobjam ki a taccsot… ezután meg már egyáltalán nem volt kedves, inkább egészen ellenséges… aztán becsaptam az ajtót, ő meg jól megrázott…

- MEGRÁZOTT? – kiáltotta a másik két nő nyomban.

- Igen, én meg ellöktem… de az nem segített, ráadásul még átokkal is megfenyegetett, sejthetitek… aztán beszéltünk a bájitaltanról, nagggyon hosszan… aztán megint felidegesített… azt mondta, hogy elbűvölően dühös vagyok, de nem professzor, és hogy ne másszak egy kalapba vele, vagy ilyesmit… és megkapom a dokumentumait, de csak ha bátor vagyok… aztán jött az a macska, és én meg arra gondoltam… a fenébe, mire is? Aztán még egyszer gonoszan átvert… aztán a végén egy icipicit furcsa volt, de újra kedves.

A részletes beszámolótól kimerülten Hermione lecsúszott a szőnyegre.

- Tényleg megrázott? – kérdezte újra McGalagony hitetlenkedve.

- Azonnal meg kell néznünk, hogy nem szenvedtél-e maradandó károsodást – mondta Pomfrey a jól ismert ápolónői hanghordozásán. – Megeshet, hogy egy komoly rázás-megrázkódtatást kaptál – mondta. – Hadd vizsgáljalak meg, Hermione! Mi is történt pontosan?

Hermione, akinek az egész felhajtás kezdett nagyon kínos lenni, leintette. - Hé, jól vagyok. Nem vagyok annyira érzékeny – mondta abban a reményben, hogy a másik kettő annyiban hagyja ezt a témát.

- Hermione Granger, most azonnal mondd el! – mondta McGalagony professzor felöltve szigorú házvezető tanári arckifejezését.

- Na igen – kezdte Hermione zavartan -, megragadta a vállaimat…

- Mutasd csak! – parancsolta Pomfrey ellentmondást nem tűrő hangon.

Hermione megforgatta a szemeit, de nem lévén más választása lehúzta a pulóvert a vállairól a két nő előtt, akik nyomban rávetették magukat, mint két keselyű, hogy megvizsgálják.

- Ha! Itt van néhány kék folt! – kiáltotta a gyógyító győzelmesen.

- Itt is van pár – jelentette McGalagony a másik oldalról.

Mindketten úgy néztek Hermionéra, mintha egy-két kék folt lenne a legborzasztóbb dolog, amit egy ember a másik ellen elkövethet.

- Nem hagyjuk, hogy ezt megússza! – mondta McGalagony fenyegetően.

- ELÉG! – kiáltotta Hermione határozottan, majd védekezően felemelte a kezeit, ami folytán a pulóvere újból felcsúszott, és eltakarta az árulkodó kék foltokat. – MI ebben az ügyben semmit nem fogunk tenni! - Jelentőségteljesen először Minerva, majd Poppy szemébe nézett. - Egyedül ÉN fogom ezt elintézni Piton professzorral!

McGalagony egyet nem értően összehúzta a szemét, de nem szólt semmit.

- De Hermione – kezdte Pomfrey gyámoltalanul -, hisz megszorított téged…

- Igen, de az nem támadás volt, csak egy reakció – magyarázta a lány. – Egyértelműen provokáltam, habár tudtam, hogy nem viseli jól.

- Akkor miért tetted mégis azt? – kérdezte Pomfrey meglepetten.

- Mert képes voltam megtenni! – mondta Hermione arrogánsan, magasra emelt szemöldökkel.

A két idősebb nő meglepetten nézett Hermionéra, majd McGalagony elkezdett vihogni, és pár pillanattal később már mindketten dőltek a nevetéstől.

- Ezt pont úgy mondtad, ahogy Perselus szokta! Hihetetlen! – lihegte McGalagony.

- Akkor talán méltó utódja leszek a professzornak – vigyorgott Hermione. – De meg kell ígérnetek, hogy nem szóltok neki semmit arról, amit meséltem nektek – folytatta komoly hangon. – Egyedül is el tudom intézni, rendben?

- Rendben – sóhajtotta McGalagony.

- Semmit – mondta Pomfrey.

- Van egy ötletem, lányok! – mondta kicsit később McGalagony. – Miért nem megyünk fel a Csillagvizsgáló Toronyba? Az égen nincs egy felhő sem, csodálatos lehet a kilátás.

- Szuper! – értett egyet lelkesen Pomfrey. – De a borosüveget magunkkal kell vinnünk!

Pár perccel később már útban voltak a torony felé, és Hermione most először örült igazán, hogy anélkül közlekedhet az éjszakai kastélyban, hogy félnie kéne a tanároktól – különösen egytől.

McGalagonynak igaza volt – az éjszakai csillagfényes égbolt lélegzetelállítóan elragadó volt. A három nő jó darabig némán ült, hátukat a falnak döntve csodálták a varázslatos képet. Majd kiürítették az utolsó üveg bort, miközben az élet nagy dolgain merengtek.

Miután mindannyian elkezdtek fázni, úgy döntöttek, hogy befejezik az ünneplést, és figyelmesen elindultak lefelé a lépcsőkön. Elől ment tapogatózva a két idősebb nő enyhén billegve, mögöttük Hermione ugyancsak szédelegve, miközben varázspálcájával elővigyázatosan bevilágította a sötét folyosót.

Amikor a lépcsőház előtti utolsó sarokhoz értek, Hermione hirtelen mozdulatlanná merevedett, és idegesen bámult egy sötét foltra az egyik ablakmélyedésben.

- Ott valami megmozdult – suttogta a többieknek.

- Semmit sem láttam – súgta vissza Pomfrey.

- Biztos csak képzelődtél, Hermione – mondta McGalagony fáradtan.

- Nem, nem képzelődött – felelte egy hang a sötétből.

Hermione rémülten kiáltott fel, miközben hátrált néhány lépcsőfokot, és majdnem feldöntötte Pomfreyt.

- Perselus, a pokolba! – szitkozódott McGalagony. – Mit lebzsel itt a sötétben, és ijeszt halálra másokat?

Piton kilépett az ablakfülkéből, és lassan odament a három nőhöz.

- Bocsássanak meg a hölgyek! Nem is álmodtam arról, hogy egy ilyen késői órán még bárki is járkál a folyosón, és ráadásul… - nézett lekicsinylően McGalagonyra. – …holtrészegen.

A Griffendél házvezető tanára haragosan csípőre tette a kezét, ám közben enyhén szédelgett, ami kissé csökkentette a fellépése hatását.

- Ez a legkevésbé sem tartozik magára, maga… - sziszegte

- Perselus – szakította félbe Pomfrey -, ne legyen olyan szigorú velünk, csak egy pohárka bort ittunk fent a toronyban, miközben a csillagokat csodáltuk.

- Átkozottul nagy pohárkának kellett annak lennie – jegyezte meg Piton szárazon, majd tekintete Hermionéra vándorolt.

- Valami miatt különös deja vu érzésem van, Miss Granger. Lehetséges, hogy korábban már nyakon csíptem az éjjeli kóborlásai során?

- Nem kóborlok – vágta rá Hermione -, hanem éppen hazafelé tartok, hozzáteszem teljesen legálisan, már bocsásson meg, professzor.

Piton egy kézmozdulattal és egy halk pukkanással meggyújtotta a falon függő fáklyák egyikét, majd lassan körbejárta Hermionét, és a feje búbjától a lába ujjáig végigmustrálta.

- Ha nem csalódok, ön is egy kissé túl mélyen ütötte bele az orrát abba a bizonyos pohárkába – mondta érzéketlenül, mikor újra előtte állt, majd pillantását a még mindig fénylő végű varázspálcára vetette. – Inkább tegye azt el, mielőtt valakit megsebesít ebben az állapotban.

Hermione dühösen intett a varázspálcájával, és meggyújtotta az összes közelben található fáklyát. Jó néhány pukkanás után a korábban sötét folyosót szinte nappali világosság öntötte el.

- Megsérült? – sziszegte, majd kihúzva magát tovább folytatta. – Különben is nevetséges, hogy ezt épp MAGA mondja!

- Mit jelentsen ez? – kérdezte a férfi fenyegető hangon.

Úgy álltak egymással szemben, mint két harci kakas, le nem véve a pillantásukat a másikról, készen állva arra, hogy bármelyik pillanatban támadjanak. McGalagony és Pomfrey meglepetten és némán bámulták a jelenetet.

- Hogy mit jelent?! Megmutatom én magának! – sziszegte Hermione. – EZ… – kiáltotta, és egyetlen mozdulattal lehúzta a jobb válláról a pulóvert. - … MAGA VOLT! – mutatta be a bal vállát is.

Piton szó nélkül bámulta a világos fényben egyértelműen kirajzolódó foltokat, melyeket az ujjai hagytak hátra a lány bőrén.

Az arcán egy egész sor érzelem villant fel egymás után alig néhány másodperc alatt – mindenekelőtt döbbenet, aztán abban a pillanatban, mikor a lány kitakarta magát előtte enyhe vágyakozás lángolt fel rövid időre a tekintetében (Hermione ebbe inkább nem akart mélyebben belegondolni), majd ahogy tudatára ébredt az általa elkövetett hibának kiült arcára a bűntudat, az érzelmek sorát végül a zavar zárta, hisz a szituáció egyértelműen kezdett számára kínossá válni.

- Miss Granger… - mondta halk, rekedt hangon -, nem tudom, hogy mit is mondhatnék… - Pillantását elfordította a lányról, és majdnem hogy kétségbeesetten a cipője orrát kezdte el tanulmányozni.

Hermione érezte a hatalom részegítő érzését. Ebben a pillanatban az a férfi, aki oly sok éven át kínozta, teljesen a markában volt.

- Felejtsük el, Piton professzor – mondta, és leereszkedő hangja további érzelmeket varázsolt a férfi arcára, mindenekelőtt a jól látható, de elnyomott dühöt. – Túl fogom élni. Viszont önnek mindenképpen azt tanácsolom, hogy tartsa jobban kordába a kitörő agresszióját, mielőtt még… – tartott rövid szünetet, miközben újra a helyére rángatta pulóverét. - … kétség férhetne a szakmai jó híréhez.

Piton mélyet lélegzett, de nem mondott semmit.

Hermione, hogy megkoronázza a férfi fölött aratott győzelmét, odafordult a jelenet két néma szemtanújához.

- Mit gondolsz, Minerva – kérdezte, ám már újra Pitont figyelte -, levonhatnék ezért pár pontot a Mardekártól? Mondjuk úgy százat…

Piton villámgyorsan felemelte a fejét, szeme haragosan szikrázott. Láthatólag a lány szemtelensége miatt érzett haragja azonnal elűzte szégyenérzetét.

Hermione bűbájosan mosolygott rá. - Ne izgassa fel magát, professzor, csak tréfáltam – furulyázta. – Ha megígéri, hogy a jövőben jól viselkedik, csak ötven pontot vonok le a házától.

A háttérben McGalagony a szájára szorította a kezét, hogy elnyomja a vihogását, Pomfrey pedig gyanúsan összeszorította az ajkait.

Piton, aki már láthatólag a szétrobbanás szélén állt, gyilkos pillantást vetett rájuk, majd Hermione irányába fordult.

- MOST fejezze be, Miss Granger! – A hangja ostorcsapásként hangzott az éjszakai folyosón. – Bocsánatot kérek a válla miatt – préselte ki magából -, bár ezt a baklövést végső soron a saját meggondolatlanságának köszönheti, ha azonban tovább provokál, akkor, esküszöm önnek, nagyon megbánja. – Egészen közel hajolt a lányhoz, arcával majdnem súrolta a halántékán meredező pihéket. – Még az is megeshet, hogy egészen máshol lesznek kék foltjai… – morogta halkan.

- Csak nem megint fenyegetni merészel? – suttogta Hermione rekedten.

- Eltalálta – érkezett a rövid felelet.

Támadóan meredtek egymás szemébe, és egyikük sem mutatott hajlandóságot, hogy visszavonuljon.

McGalagony, aki Pomfreyval együtt érdeklődve figyelte ezt a legújabb ütközetet, megköszörülte a torkát.

- Késő van, legjobb lesz, ha mindannyian elmegyünk lefeküdni – mondta békítően.

- Meglepően értelmes javaslat – válaszolta Piton, miközben elismerően biccentett. – Már nem hat az alkohol?

Mielőtt az éltes dáma erre valami durvaságot válaszolhatott volna, Madam Pomfrey és Hermione közrefogták, és a lépcső irányába húzták. Miközben a három nő a felfelé vezető lépcső felé tartott, Piton az ellenkező irányba ment.

- Hogy maga mennyire szeretetreméltó, Piton! – ordította gúnyosan McGalagony áthajolva a korláton.

- Aludja ki a bódulatát, drága hölgyem – hallatszott lentről egy ingerült hang.

- Jó éjszakát, Perselus, aludjon jól – csicseregte Pomfrey.

- És álmodjon valami szépet! – kiáltotta Hermione.

Nem sokkal később Perselus Piton az ágyában feküdt, mellette a macskája trónolt, hozzásimulva az oldalához. A fényt a minimumra csökkentette a szobában, mert túl fáradt volt ahhoz, hogy továbbolvassa a könyvet, ami mellette feküdt a párnán. Lecsukta a szemeit, és miközben mechanikusan simogatta a cicát, gondolatai visszavándoroltak a legutóbbi veszekedéséhez Grangerrel. Annak a kis bestiának meglehetősen jól sikerült megszorongatnia, de legalább elég okos volt ahhoz, hogy ne vigye túlzásba. A következő napokban kénytelen lesz világossá tenni a lány számára, hogy ilyesmit még egyszer nem engedhet meg magának vele szemben.

Lassan csúsztatta végig a kezét a macska meleg, sima szőrén, ami fura mód nagyon simának tűnt… TÚL SIMÁNAK! Egyáltalán nem olyan tapintása volt, mint a szőrnek. Vigyázva tovább tapogatózott. Na végre, mégis csak szőr! Puha, meleg haj… GÖNDÖR, HOSSZÚ HAJ… Mi a fene történik itt?! Piton lassan visszahúzta a kezét, és kinyitotta a szemeit. Az, ami mellette feküdt egyértelműen nem macska volt, hanem egy nő – pontosabban egy meztelen nő. Visszatartott lélegzettel megszemlélte a karcsú testet. A nő félig-meddig a hasán feküdt, az arcát eltakarta a barna loknik zuhataga, és egyenletes lélegzetvételei arra utaltak, hogy alszik.

Óvatosan kinyújtotta felé a kezét, hogy megbizonyosodjon arról, nem hallucinál. A nő azonban valódi volt, hisz meg tudta érinteni, és különösen jóleső érzés volt megérinteni. Lassan, gyengéden végigsimított az ujjaival ismeretlen látogatója formás testén, végig a hátán, egészen le a kerek fenekéig, majd vissza. Amikor megfogta a hajának hosszú fürtjeit, és oldalra simította, hogy egy pillantást vethessen az arcára, szeme elé tárult a lány egyik, fedetlenül maradt válla. Piton élesen beszívta a levegőt – a vállon egy kék folt díszelgett, összetéveszthetetlenül.

Agyában egy hang sürgősen arra figyelmeztette, hogy azonnal hagyja el az ágyat, de egyáltalán nem tudott rá hallgatni. Meredten bámult a csupasz vállra, majd szinte transzba esve lehajolt, és csókot lehelt a sötétre színeződött helyre.

Ezzel a tettével életet lehelt a mozdulatlan nőbe, aki a karjára támaszkodott, és lassan megemelte a fejét. Hermione Granger pár pillanatig döbbenten, elkerekedett szemekkel bámult rá, majd a teste alá húzta a lábait, mint egy ugrásra készülő ragadozó. Piton egy kicsit visszahúzódott, és félig ülő pozícióba tornázta magát. A fiatal nő, aki tisztázatlan okokból az ágyában tartózkodott, nyilvánvalóan rettenetesen dühös volt. Borostyánszín szemeiben haragos szikrák gyúltak, vadul hullámzó hajában, ami vízesés módjára keretezte az arcát, vöröslő fények táncoltak. Nem is próbálta meg eltakarni a meztelenségét, helyette felfedte rendkívül csábos melleit, miközben a jobb kezét hátra húzta. A látványtól teljesen elvarázsolt leendő sötét varázslatok kivédése professzor nem volt felkészülve arra, ami eme mozdulat mögött rejtőzött, így túl későn fedezte fel a veszélyt, és a pofon teljes erejével csattant az arcán.

CSATT!

Piton ijedten ült fel az ágyában. Mellette feküdt Hermione, a macska, aki nagy szemekkel meredt rá, különös viselkedésétől meglepetten. Hermionéra, a meztelen nőre, nem utalt semmilyen nyom.

Kezével megtapogatta az arcát, amin rövid idővel ezelőtt csattant az a bizonyos pofon.

Egy álom! Csak egy átkozott álom volt! Ráadásul eltekintve az erőszakos végkifejlettől, egy meglehetősen izgató álom.

Bár ahogy jobban belegondolt, ez csak arra utalhat, hogy már régóta nem volt nővel. Az, hogy Miss Hermione Mindentudó Grangerben erotikus aspektusokat vél felfedezni, nagyon is szexuális vészhelyzetet sugall.

Elképzelhetetlennek tartotta, hogy újra vissza tudjon aludni, ráadásul a hajnal beköszöntével a sötétség már kezdett oszlani odakint, így eldöntötte, hogy felkel, és lezuhanyozik – bizonyos okból kifolyólag pár fokkal hidegebb vízzel, mint máskor.