Hidegre fordult már az idő. Mivel ilyenkor nem tul kellemes az ücsörgős horgászat, pergetésre készültünk Gergő kollégával. Felszerelés (mely állt fejenként egy botból és csalis dobozból) bedobáltuk a kocsiba és apával robogtunk a Hernád felé. Illetve robogtunk amíg elnem értük a földutat.

Gergő a bíkával:) (Egyébként ez a fotó másnap készült.)

Végül is megbírkóztunk az akadállyal. Apa letett minket a földút végén a parton. Ő pedig az aoutóval feljebb ment egy olyan szakaszhoz, ahol a folyó egy jó kis kanyart vág le. erre felé vöröspartnak nevezik, bár ezt magmsem értem. A kanyar külső íve mellet egy hatalmas agyagfal van, ami közelsem vörösszínű. Gergővel beakasztottuk a karabínerbe a megfelelőnek talált csalikat, és neki kezdtünk a víz vallatásának. Több a parti növények közötti résbe bálltunk és dobáltunk rendületlenül. Közben horgászélményeinkről és csalijainkról társalogtunk. Kipróbáltuk egymás wobblereit. Sok apró domolykó követésünk volt, de a wobbler nagyobb volt náluk. Közben haladtunk a folyó mentén fölfelé a kanyarhoz. ahol apa, mindenbizonnyal görget. Legalább is mondtam neki mielőtt elment, hogy próbálja meg. Egy a víz fölé hajló fűzfaághoz értünk. Több dobást hajtottunk végre, mikor megpillantottam egy az eddigieknél nagyobb domolykót, a víz tetején cirkálni. Egy apró 3cm-es pisztráng mintás wobbler volt a zsinórom végén. "Pont megfelelő lesz ehhez a domihoz." Gondoltam. szinte hajszál pontosan pöccintettem elébe a wobblert. A hal azonnal odaúszott és megvizsgálta.Közben mindent közvetítettem Gegőnek, aki mosolyogva figyelte a zeseményeket. elkezdtem lassan, meg-meg állítva bevontatni a wobblert. A domolykó követte, de egyszerűen nem rontott rá. Kb egy percig játszottam vele, miközben a partszélben ide-oda húzgáltam a csalit. Mikor megállítottam és feljött a felszínre, neki ment, de ne mtudta megfogni. Mikro meguntam kivettem előle a wobblert és ő pedig sértődötten odébb állt. Az előbbi módon folytattuk a halak üldözését. Állásról-állásra jártunk és minden irányból végig szántottuk a vizet csalijainkkal. ekkor egy érdekes területhez értünk. A folyó felénk eső részén volt egy iszap-pad, melyen a víz 5cm-es volt. A meder közepe felé, pedig hirtelen töréssel mélyült. mindeketten tudtuk, hogy ez lesz a tuti hely. Az 5centis vízben apró domolykók és márnák úszkáltak. Sajnos a törésig, a víz felé hajló ágak miatt nem igazán tudtunk eldobni, az apró halacskákat pedig nem igazán izgatta, a velük egyméretű csali. ekkor csrörömpölést hallottunk a bozótból. Mindkettem füleltünk. ekkor megpillantottam egy őzet. Gergő nem látta ezért, szóltam, hogy mi az ábra és hogy nem mozduljon. Egy bak volt. Majd a bakot 3 suta követte. Minket figyeltek. Mintha valamit fontolgatnának. Majd lssan és bizonytalanul, de kijöttek a partra, nagyjából 5m-re tőlünk. Csodálatos volt őket ilyen közelről és tisztén látni. A bakk egy nagy szökkenéssel a vízbe csobbant, a suták pedig követték. egy ideig tudtak  ugrálva haladni az iszappadon, de után úszásra kényszerültek. minden gond nélkül átértek a túlpartra. ekkor vettük észre apát, amint az őzek nyomán haladt. Hát ő miatta féltek ennyire. előle menekültek, mi pedig elálltuk az útjukat. apa csal eeelnőrizte minden rendben van-e, aztán visszaindult.  A pad sokáig húzódott a parttal párhuzamosan és felfelé egyre mélyült is. Már a pad véga látható volt, és a törést is megtudtuk dobni. Nem volt ág a víz fölött, és kb 2,5m magasn voltunk a víztől. ekkor már egy 5cm-es, kövér, nagy terelőlemezű wobblert volt zsinóromon. Sikerült vele akkorát dobni, hogy túldobjak apadon, bele a sodrásba és a wobblert a törés felé tudtam vezetni. Több ilyen dobást hajtottam végre, mikor pont a törés felett járt, és akkor bummmm! A kezem reflexből bevágott, de felesleges volt. Egykét rántás a boton és a hal megállt a sodrásban. A féken, elővigyázatosságból többször enyhítettem. De a hal nem mutatott ellen állást, feküdt a víz tetején. Elkezdtem bevontatni. Ekkor már láttam, ismét egy jó méretű domolykóval van dolgom. Útközben csapott párat a fejével. Parthoz húztam és megpróbáltam érte lemenni a meredek parton. Ám bottal a kezemben ez aligha sikerült. ODadtam gergőnek a botot és tarkón ragadtam a gyönyörű halat. A nagy sodrásban nem kellett volna bevágnom. A hal száját csúnyán felsértette a hasi horog, a hátsó pedig szakállig ment a fejébe... Gergő lefotózott a hallal. Sajnos csak mobil volt nálunk, de az ismegtette.

Az örömmel teli horgász

A zsákmány és a "fegyver"

Szép, egészséges domolykó

Eltávolítottam a wobblert és gyönyörködtem benne. 

- Haza visszük?

Kérdezte Gergő. Sokáig haboztam. Nálam általában természetes a hal vissza engedése, de sérülései túl súlyosnak tűntek.

- Szákod van?

- Nincs. Csak szájbilincs.

- Azon nem fogja kibírni.

Ismét lereszkedtem a meredek parton. a halat vízbe helyeztem és rövid ideig előre-hátre toligáltam vízben. Erőteljes farokcsapással távozott. Mintha megse fogtuk volna. akkor rájöttem, hogy nagyon is sok esélye van a tülélésre. A napot a vöröspartnál fejeztük be, de az már nem adott halat. Pedig az a rész nyáron forr a balinoktól. Ezúttal nem láttunk halra utaló jelet ott. apa görgetett egy kicsit de zat mondta nem túl alkalmas erre a módszerre az aljzat. Mi is dobtunk párat a gömbólommal, de valóban mindig elakadt a fenéken. Mivel a görgetés nem ment és unatkozott, míg mi odavoltunk apa megszedte a csomagtartót az aratásból visszamaradt kukoricával. Meg van a jövő évi ponty csali.:) Szét szedtük a botokat, bepakoltunk a kocsiba és haza indultunk, új élményekkel...