Ilyen pecákat minden évben megejtünk Peti barátommal, a Nyögőn. Ez nagyon kicsi, zavaros vizű patak, mely lakóhelyén fut keresztül. Rejt kisebb, néha nagyobb domolykókat, kőfúrókat és apró márnákat. Remek kikapcsolódást nyújt a rájuk való horgászat. Előkerülnek, az alig valamire becsül rozoga botok, apró úszók, horgok és ólmok. Sok mindent kipróbáltunk azon a vizen, de legjobb a frissen a kertből ásott giliszta. amit több felé tépünk. Egyrészt több halat foghatunk egy példánnyal, másrészt az egész gilisztát egyszerűen nem tudják az ottani halak begyömöszölni. A patakon több zuhogót építettek annak idején. Az egyik ilyen zuhogó fölötti és alatti szakaszt szoktuk meg horgászni. Petivel az egyik zuhogó fölötti jó pecahelyen sodortattuk úszóinkat. A pírtról a vízbe nyúló növényzet elé próbáltunk horgászni. Egy jó kis beugró részt többször is megúsztattam, de nem jött semmi. "Pedig annyira jó helynek látszik." Feljebb mentem a parton és horgásztam tovább. Peti pedig mögöttem. Egysze csak nagy pocsolásra lettem figyelmes. Peti már a hallal a kezében vigyorgott, mire odanéztem. Rögtön odasiettem, mert a patakhoz képest feltűnően nagy volt.

Szép márna

Kezében ott pihegett egy hatalmas" márna. Ekkorát még nem láttunk a patakon.

- Gyönyörű! honnan jött?

- Onnan, ahol az előbb horgásztál.

Ezen a szakaszon még sosem fogtunk márnát. Vegyes érzelmek fogtak el. Írigy voltam, na meg a gondolat, hogy az előbb ott voltam én is. Ugyanakkor örültem barátom szép fogásának. Arcáról sugárzott az öröm. Sokáig pecáztunk még azon a szakaszon még több nagy márna és domolykó reményében, de nem hoztak eredményt erőfeszítéseink. Talán a hőség, talán a fáradts, vagy inkább mindkettő hatására leültünk a zuhogó, meredek betonpartjára. A víz hangosan zúdult alá a mindössze 30cm-es mélységbe, buborékok millióit felszabadítva. A medence sarkában szoktuk ereszteni a gilisztát. Kényelmesen leülünk a betonra, és nem is kell olyan sűrűn újra dobni, mint a sodrásban. Pár apró márnát és kőfúrót fogtam, melyeket nagy örömmel és mossollyal engedtem vissza. Peti a túl oldalt lévő beton parton ült és hasonlóan tett. Majd ő is átpártolt az én oldalamra, mivel nálam valahogy több volt a kapás. Aztán, már nem is tudom mit csinált a hátam mögött a betonon. azt hiszem gubanc támadt a szerelésén és azzal bíbelődött. Én nem is foglalkozva vele, figyeltem az úszómat. az akkor erőteljesen merülni kezdett. "Ilyen kapást se láttam még itt. Tuti hatalmas domolykó" Ezek a gondolatok a másodperc ezred része alatt futottak át az agyamon. Aztán bemeltem neki. A botom nagyon merev típusú, ám akkor ellenfele akadt. A hal egyszerűen nem jött fel.

- Gyere peti, jön a szép domolykó!

Kiáltottma oda neki. Ekkor a hal már a felszín közelében körözött. Barnás test rajzolódott ki a víz alól. "Barna domolykó? Nem is rossz!" Akkor kiemeltem a vízből és miközben a betonpartra lendítettem, piros pöttyök villantak meg a barna testen.

- Pisztráng! Sebes pisztráng!

 Petinek hitetlenkedve torkán akadt a szó. Ekkorra a pisztráng már betont ért. Leszaladtam érte, nehogy vissza vergődjön a vízbe. Ekkorra már az apró horog nem is tartotta. Telán belesem akadt a csontos, fogakkal teli szájba. Peti már ki tudta mondan:

- Pisztráng?

- Az bizony! Méghozzá igazi Sebes Pisztráng!

Felszaladtam vele agátra és megkértem Petit, hogy fényképezze le a mobiljával.

Gyönyörű sebes

Miután elkészültek a képek, leszaladtam vele a zuhogó fölötti bokáig érő vízbe. Két kezemmel óvatosan beleresztettem a halat a vízbe. Hagytam hogy a friss hideg víz átármoljon a kopoltyúján és magához térjen.

- Szerinted ide negedjem fel, vagy tegyük vissza a zuhiba?

- Szerintem engedd fel, mert a zuhiból akárki kifoghatja.

- De odafönt, lassú a víz, nincs elég oxigén.

- De elég nagy a vízfelület, hogy feltudja venni. Biztos kibírja.

A halatkb fél percig kellett ringatnom a vízben, hogy magához térjen. Bizonytalanul, de elindult a sodrással szemben, majd lassan elnyelte a nem túl átlátszó víz. Bűntudatot éreztem, hogy nem pusztítottam-e el azal, hogy idengedtem fel. Ott lassú a víz, a zuhiba pedig bele esik a víz, és rengeteg buborék szabadul fel. Talán sosem tudom meg jól döntöttem-e. De ha jól, akkor pár éven belül több pisztráng is horogra akad a zuhogó fölött. Utólag bele gondolva túl élheti. Hogy miért? Mert az elmúlt években többször is fogtunk már ott apró péreket, aminek a pisztrángéhoz hasonlóak az igényei. A másik kérdés pedig az volt: Hogyan került oda?