És mi lesz a cserebogárból?
Nos, általában csali. Amióta melegebb időről beszélhetünk, már a cserebogarak érkezését vártam.
Úgy tűnik a naptár rosszul lett kitalálva, mert (legalább is a mi udvarunkon) június közepe felé jelennek meg, ezek a kiváló halcsalik. Egyelőre nem fogtam be egyet sem, mert van dolgom idehaza és a peca háttérbe szorul. Szóval csak figyeltem és tanultam.
És fényképeztem is. Sietnem kellett, mert már szürkült az ég. Fura jószágok ezek. 4 évig fejlődnek a földben, lárva alakban. Majd egy este nagy tömegekben előbújnak, hogy elvégezzék a dolgukat. És hangos búgássan ügyetlenül repülni kezdenek. Nagyon bénák... Olyan mintha mindenhonnan azt hallaná az ember, hogy lefullad az elektromos fűszegély nyíró. A sötétebb színű nőstény csak felkúszik egy "magaslatra", és valamiféle szaganyagot, feromont bocsálthat ki, amely alapján a repülő hímek megtalálják. Figyeltem, ahogyan egy nösténtől 5 centire lando egy hím, kb. 7 alkalommal repült fel és szállt le, mire célba jutott. Nos így lesz a cserebogár. :)
Még hagyom őket 1-2 napig, hadd tegyék a dolgukat, de utána befogok jó pár egyedet és szétcsapok a domolykók között. Ha elég ügyesek vagyunk, nagyszerű élményben lesz részünk. Nehzebb a műlégynél ezért könnyebb célba juttatni, de még is lebeg. Még az öreg domolykók is elcsábulnak, ha ilyen ritka csemege kerül a szemük elé.
|