Vidd magaddal álmomat!
Tűzd ki menhirek tetejére.
Lábad elé boruló virágok
fejére, mikor isszák a
napsugarát.

Vidd magaddal hitemet!
Vesd el a mezők mélyére.
Lábad elé lapuló fűszálak
élére, mikor zöld tengerként
hajlonganak.

Vidd magaddal vágyamat!
Szórd szét a tenger hullámaira.
Lábad elé futó tajtékok
habjaira, mikor nyaldossák
a hallgatag partokat.

Vidd magaddal szívemet!
Engedd el a városokban.
Lábad elé terített utcák
kanyarulataiban, mikor éjszaka
lámpáik fénylenek.

Vidd magaddal szavamat!
Kiáltsd ki vágtató szélbe.
Lábad elé zuhanó, sóhajok
kévéjébe, mikor megriadnak
és rémülten elszaladnak.

Vidd magaddal szerelmemet!
Rejtsd el saját szívedben.
Lábad elé térdeplő madarak
szemében, mikor fáradtan
hozzád megtérnek.

Vidd magaddal...!

Tűzd ki álmomat.
Vesd el hitemet.
Szórd szét vágyamat.
Engedd el szívemet.
Kiáltsd ki szavamat.
Rejtsd el szerelmemet.

...és majd hozd vissza
mind ezt nekem!