|
7. Nick szerencsés napja
2007.10.05. 18:14
Amikor Hermione belépett a gyengélkedőre, Ginny egy dallamot dudorászva épp öltözködött. Boldognak látszott.
Ez NEM az a fajta viselkedés volt, amire Hermione számított a barátnőjétől. Egy rosszkedvű, szégyenkező, nyomorult lányt várt. Ehelyett egy vidámat talált.
- Szervusz, Ginny - üdvözölte.
- Szia, Hermione, hogy vagy?
- Nem jól.... legalábbis amióta elolvastam a mai újságot.
Ginny szeme tágra nyílt. - Miért? Mi van benne?
- Te - válaszolt Hermione. - És a terhességed. De... nem te vagy a szenzáció a cikkben. Harry az, természetesen... borzasztó botrány lesz, vagy már van is...
Ginny ledobta magát az ágyra. - Szegény drágám – sóhajtotta, a tenyerébe támasztva az állát. - Olyan sokat szenvedett már! Ideje lenne, hogy véget érjenek a kínjai, ehelyett mindig újak jönnek, nem gondolod?
- Hogy... hogy tudsz így beszélni róla... azok után, amit veled tett? - csodálkozott Hermione.
- Hogyan? - mosolygott Ginny - Hát úgy, hogy szeretem őt!
- És nem törődsz vele, hogy az emberek mit fognak gondolni a kapcsolatotokról... a törvénytelen gyereketekről, meg minden?
- A gyerekünk NEM LESZ törvénytelen - a vörös hajú lány felállt, szigorú kifejezéssel az arcán. - Harry megkérte a kezem tegnap este, és én igent mondtam. - Szája mosolyra húzódott. - Lehetsz a koszorúslányom... aztán később pedig...
- Igen? - Hermione felvonta a szemöldökét. - Mi lesz később?
- A sógornőm leszel, így Harry sógornője is - válaszolta Ginny egy vigyorral.
Hermione elpirult. - Miért mondasz ilyen lehetetlen dolgokat, mi?
Ginny kuncogott. - Mert Ron szeret téged, nem? És te is szereted, igaz?
- Ó, nos... talán.
- Herm, Herm, ne játszd a szerény kislányt! Ti ketten egymásnak vagytok teremtve, és én boldog leszek, ha te leszel a sógornőm!
- Kösz - a másik lány szomorúan mosolygott rá. - De a bátyád nem akarja Harryt sógorának.
Ginny összevonta a szemöldökét. - Miért?
- Mert... mert... gyereket csinált neked az ő...hm, fivéri beleegyezése nélkül.
- El tudod képzelni, amint a beleegyezését kérem? - kuncogott Ginny. - Képzeld: Szia Ron, elhatároztam, hogy lefekszem Harryvel, de mindketten elfelejtünk majd védekezni. Nos, szeretnél egy kis unokahugicát, vagy unokaöcsikét? - és ő azt mondaná: ha igazán Harryé lenne, áldásom rátok... nem lenne vicces, Hermione?
- Nem hiszem, hogy az lenne - válaszolta Hermione. – Ginny, te tényleg elfelejtkeztél a védekezésről... vagy talán szándékosan...?
- Hogy szándékosan felejtettem volna el? Jaj, dehogy! Mi csak... mi csak... nem gondolkoztunk, hát így történt.
- Értem - a másik lány megértően mosolygott. - És, mondd csak... legalább jó az ágyban?
- Fogalmam sincs - vont vállat Ginny. - Nem az ágyban csináltuk.
- Hát hol? - Hermione arca kíváncsiságot tükrözött.
- A prefektusi fürdőben - pirult el Ginny.
- Miii?... Hűha, volt képetek... jóságos házimanók, Ginny, hogy voltatok képesek… és egyáltalán honnan tudtátok a jelszót?
- Jaaa, Harry meghallotta, amikor elmondtad egy másik prefektusnak - legyintett Ginny.
- Úgy... szóval akaratlanul is hozzájárultam a gyereketek fogantatásához. Húú, ha tudtam volna... A te ötleted volt, hogy ott találkozzatok?
- Nem, az övé.
Hermione döbbenten meredt rá. - Harry elhatározta, hogy elcsábít téged a prefektusi fürdőben? Nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett, ez nem jellemző rá!
- Hát ne is hidd el... mert nem ő tette.
- Mit nem tett?
- Nem ő csábított el engem, hanem én csábítottam el őt.
Hermione levegőért kapott. Ginny? Az állandóan szerény, túlontúl szégyenlős kis Ginny - elcsábította Harry Pottert? Voldemort szerelmére, ez hihetetlen!
- Meg vagy lepve, ugye? - kérdezte Ginny. – Hát ezt meg tudom érteni. De kérlek, ne mondd, hogy nem vagy a barátnőm többé!
- Miért mondanám? - ráncolta a homlokát Hermione. - Nem vagyok olyan, mint Ron.
- Ó, Ron - sóhajtott Ginny. - Majd megszokja a gondolatot, hogy Harry a családba kerül. Nem hiszem, hogy a tartós lesz a haragja. Csak tetteti, hogy megsértődött.
- Reméljük, igazad van... sógornő. - Hermione pajkosan rávigyorgott, és a két lány összeölelkezett.
Harry az üvegházba tartott, ahol a griffendéleseknek a mardekárosokkal együtt volt gyógynövénytan órájuk. Felfordult a gyomra a gondolatra, hogy egy órát egy fedél alatt töltsön a mardekárosokkal, de elhatározta, hogy szembenéz Dracóval, és elviseli kárörvendő megjegyzéseit. Jöjjön, aminek jönnie kell.
Draco azonban nem volt az üvegházban, Piton professzor ugyanis elkérte Bimba professzortól, hogy segítsen neki egy bonyolult főzet elkészítésében.
Crak és Monstro szintén távol volt, mivel sohasem hagyták magára drága „mesterüket”.
Mikor Harry belépett az üvegházba, senki sem nézett fel. Senki sem törődött vele. Úgy tűnt, hogy a diákok még nem hallották - nem olvasták - az újságot. Ez jó jel volt: legalább lesz még néhány órája anélkül, hogy bárki szekírozná.
Az üvegház legtávolabbi sarkába ment, és leült.
Pár méterre tőle Millicent Bulstrode és Pansy Parkinson ült egy asztalnál, és összedugott fejjel pusmogtak.
- Szóval, mit is álmodtál, Millicent? - kérdezte Pansy
- Sosem volt még ilyen furcsa álmom - suttogta a csúnya és kövér Millicent.
- Miért suttogsz?
- Mert ez titok - mondta Millicent.
- Ki vele, miről álmodtál? – türelmetlenkedett Pansy.
- Hát, álmomban meglátogatott egy kis kobold, aki azt mondta, hogy Anglia legkomiszabb fiújához megyek feleségül.
- Ez minden?
- Nos, igen - vont vállat Millicent. - Megkérdeztem, ki az a fiú, de azt mondta, hamarosan megtudom... NAGYON hamar.
- Furcsa egy álom - felelte Pansy.
Egy perccel később Ron lépett az üvegházba, Hermione kíséretében. Harry felnézett, és a tekintetük találkozott.
Ron arca egy pillanatra vérszomjas vérfarkas maszkját öltötte magára - de csak egy pillanatra. Azután elfordult Harrytől, és leült a kis épület másik sarkában.
Hermione nem fordította el olyan gyorsan a pillantását. Harry érzelmek egész kavalkádját látta a lány arcán: sajnálatot, szimpátiát, és valamit, ami azt sugallta „ne mondj le Ronról, Harry!”
Végül ő is leült Ron mellé. Bimba professzor belépett, és az óra elkezdődött.
Félóra múlva Bimba professzor közölte, hogy el kell mennie, ők pedig foglalkozzanak a „Lorelei haj” átültetésével, ami egy kék szőrű rózsaszín csigához hasonlító, de jó illatú növény.
Harry éppen ki akarta húzni cserepéből a saját példányát, amikor egy bagoly érkezett az üvegházba, és egy levelet pottyantott a fejére. A levél leesett a földre. Harry lehajolt, és kézbe vette.
A boríték piros volt. PIROS.
Jaj nekem, egy rivalló - nyögött fel magában. Nem tudta, mit csináljon: nyissa ki, vagy ne? Hagyja felrobbanni?
Addigra minden szem rászegeződött.
- Mire vársz, Potter? - kiáltotta az egyik mardekáros.
- Nyisd ki! Nyisd ki! - kiabálta kórusban az összes mardekáros és néhány griffendéles. Szörnyen
ki voltak éhezve valami jó kis pletykára.
A boríték Harry kezében füstölögni kezdett, úgyhogy nyelt egy nagyot, és feltépte.
Mrs. Weasley százszorosan felerősített hangja töltötte be az üvegházat.
HOGY MERTED EZT TENNI AZ ÉN KISLÁNYOMMAL, HARRY POTTER?
Az üvegház egyik ablaka betört a szokatlanul erős hangtól. Még a mandragórák se tudtak ilyen hangosan sikoltozni.
ARTHUR, ÉN ÉS AZ EGÉSZ CSALÁD MINDIG BÍZTUNK BENNED, DE TE VISSZAÉLTÉL A BIZALMUNKKAL! NEM SZÉGYELLED MAGAD?
Még egy ablak betört
SOHA, SOHA NEM FOGOM MEGBOCSÁTANI NEKED, AMIT AZ ÉN DRÁGA KIS GINNYMEL TETTÉL! MI A LÁNYUNKAT TISZTESSÉGESNEK ÉS ERÉNYESNEK NEVELTÜK, DE TE MEGRONTOTTAD, ÉS SZÉGYENT HOZTÁL A CSALÁDUNKRA!
Még két ablak tört be.
REMÉLEM, A REGGELI PRÓFÉTÁNAK IGAZA VAN, ÉS TÉNYLEG MEGKÉRTED GINNY KEZÉT! NE MERJ KIFOGÁSOKAT KERESNI, MERT HA NEM VESZED FELESÉGÜL, A SAJÁT KEZEMMEL FOJTALAK MEG, MEGÉRTETTED? NEM ENGEDEM, HOGY BAJBAN HAGYD A LÁNYOMAT, FIATALEMBER! HA AZ A SORSA, HOGY GYEREKET SZÜLJÖN NEKED, ÚGY LEGYEN, DE TE A NEVEDET ADOD ANNAK A GYEREKNEK, VILÁGOS?
Mire Molly Weasley szóáradatának vége lett, minden ablak betört, és az üvegház padlóját szétszóródott üvegcserepek borították.
A diákoknak azonban fel sem tűnt a sok üvegcserép - túlságosan megdöbbentette őket a rivalló tartalma. Harry Potter... teherbe ejtette Ginny Weasleyt?
Egy perc csend után mindenki egyszerre kezdett beszélni.
- Igaz ez, Harry?
- Tényleg felcsináltad, Potter?
- Jó volt vele, Potter?
- Azt hittem impotens vagy, Potter!
- Fogadok, hogy nem tudtál fiút csinálni!
- Fogadok, hogy Ginny szándékosan esett teherbe, hogy otthagyhassa azt a nyomorult családját!
- Most boldog vagy, Weasley? Lesz egy gazdag rokonod!
Mindenki kiabált... mindenki, kivéve Millicentet. Ő különösen buta arckifejezéssel, tátott szájjal állt.
- Mi történt veled, Milli? - kiáltott rá Pansy, megpróbálva túlordítani a tömeget.
- Ő... Ő AZ! - dadogta Millicent.
- Kicsoda? Micsoda? - ordította Pansy.
- Potter! - ismételte a testes lány szerelmes, álmodozó hangon.
- Micsoda? Nem hallom! Ismételd meg! - kiáltotta Pansy. - Micsoda Potter?
- A jövendőbeli férjem! - sóhajtotta Millicent, szívére tett kézzel.
- Mi vaaan?
- Hallottad, mit csinált! Ő a legkomiszabb fiú Angliában! Ő az, akiről a kobold beszélt álmomban!
- Bolond vagy te, Milli!
A többiek nem hallották a két lány vitáját. Olyan lárma volt, hogy senki sem vette észre, amikor Bimba professzor belépett az ajtón.
A tanárnő legyező mozdulatot tett a pálcájával, és piros szikrákat küldött fel.
Végül mindenki észrevette jelenlétét.
Az üvegházban egyszerre csend lett.
- Tudodki szerelmére, mi történt itt? - tátotta száját Bimba a törött ablakokra. - Magyarázatot követelek! Ki tette ezt?
Egy percig komor csend függött a levegőben, aztán mindenki egyszerre kiáltotta: - POTTER! - és ujjukkal az épület végében egyedül álldogáló szerencsétlen fiúra mutattak.
- Potter? - fordult hozzá Bimba professzor. - Maga törte be az összes ablakot?
- Nem professzor... de ez egy hosszú történet... - mondta Harry vontatottan. - Bevallom, hogy az én hibám.
- Akkor itt marad óra után, és rendbe teszi őket – válaszolt Bimba komoran. - Egy árva üvegcserepet sem akarok itt látni! Egy árva darabot se, megértette?
Harry bólintott.
- Az órának vége.
Minden tanuló kirajzott a rémes állapotban lévő üvegházból - mind, kivéve egyet.
- Mondd csak, segíthetek?
Harry megfordult, és meglátta a félénk mosollyal az ajtóban ácsorgó Millicentet.
- Hogy? Ó, nem kösz. Meg tudom csinálni egyedül is - felelte Harry. - De igazán köszönöm. - Mióta ilyen kedves ez? És miért? – csodálkozott.
- Hát akkor talán majd máskor - mosolygott Bulstrode. Amikor mosolygott, még csúnyább volt, mint rendesen. - Találkozunk a vacsoránál.
- Persze. Szia - motyogta Harry, és megvárta, amíg a lány elmegy. - Mi az ördög ütött belé? - gondolta, aztán vállat vont. Ha Millicent megőrült, az nem az ő baja.
Felemelte pálcáját, az üvegcserepekre koncentrált, és azt kiáltotta: - Reparo!
Miután befejezte helyreállító munkáját az üvegházban, Harry elhatározta, hogy megkeresi Ront, de csak Hermionét találta. A lány úgy vélte, hogy Ron valószínűleg a pincébe ment.
Így aztán Harry is lement a pincébe. - Mit csinálhat itt, Ron? Itt minden olyan hátborzongató és sötét... De meg tudom érteni, ha a hangulata is sötét, most, hogy az összes mardekáros tud Ginnyről és rólam. Nagyon nehéz lehet neki.
Negyedóra séta után a homályos folyosón Harry lépéseket hallott. A sarkon jobbra fordult, és egyenesen beleütközött Ronba.
- Téged kerestelek - mondta.
- Miért? - lökte félre Ron. - Hogy nevethess rajtam? Szegény Weasley, nem elég, hogy nincs pénze, még a húga is egy szajha! Tényleg, Harry, élvezed, ahogy az emberek ezt mondják nekem?
Harry szeme összeszűkült. - Ha nem tudnám, hogy csak dühös vagy, azt hinném, egyáltalán nem ismersz. Soha nem élveztem, ha szenvedni láttalak. És hidd el, én is legalább annyira szenvedek, mint te, ha nem jobban.
- Ó, hogy sajnállak szegény szerencsétlen Harry! - kiáltotta Ron - Van pénzed, hírneved, tehetséged, egy rakás hódolód, és most még a húgom is a tiéd! MIT AKARSZ MÉG?
- A barátságodat akarom visszakapni - válaszolta csendesen Harry.
- A pokolba veled! - ordította Ron, és megfordult, hogy otthagyja, de Harry megragadta a karját.
- Várj, Ron, szeretem a húgodat, igazán, és...
Ron egy erőteljes mozdulattal fellökte, és ösztönösen felemelte a pálcáját.
Harry felugrott, az ő pálcája is készen állt. - Hallgass meg, Ron, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk ezt civilizált módon beszélni!
- Civilizált? Hogy mered kiejteni ezt a szót azután, hogy úgy viselkedtél, mint egy állat, engedve alantas vágyaidnak? - Ron fenyegetően meglengette a pálcáját.
- Alantas? Nem volt alantas, Ron! - kiáltotta Harry. - Biztosíthatlak, hogy érzéseim Ginny iránt a legtisztábbak, amit csak el tudsz képzelni!
- Hazudsz! - Ron rászegezte pálcáját. Harry látta, hogy barátja tűrőképessége határára ért, és többé nem ura tetteinek. Épp védekező pozíciót vett fel, maga elé tartva pálcáját, amikor meghallotta Hóborc kotkodácsoló kiabálását. - Jól van fiú, végezz vele! Nem érdemli meg a barátságodat, emlékezz, mit csinált szegény, édes kis Ginnyvel!
- Hóborc, te idióta, fogd be a szád! – rivallt rá Félig Fej Nélküli Nick.
De Ron nem hallgatott rá. A legjobb barátja árulása miatti kétségbeesett düh és őrjöngő fájdalom süketté és vakká tette. Csak a bosszúra tudott gondolni.
- Ron, kérlek, beszéljük meg! - könyörgött Harry.
- Compungo! - üvöltötte végül Ron, kékszínű fénycsóvát küldve Harry felé.
- Expelliarmus! - kiáltotta Harry egy másodperccel később, bíbor szikrák záporát lövellve pálcája végéből. Félúton a két fiú között a kéklő csóva találkozott a bíbor szikrákkal, eltérítve azt eredeti irányától. A bíbor szikrák a folyosó falának ütköztek, a kék fény pedig keresztülsuhant Félig Fej Nélküli Nicken, és nekiütődött egy csillárnak, ami a padlóra zuhant.
Egy pillanatig mindkét fiú földbe gyökeredzett lábbal állt, egyikük sem szólalt meg, csak ziháltak. Tekintetük összekapcsolódott, s görcsösen szorongatták a még mindig egymásra szegezett pálcáikat.
Hirtelen egy vidám hang rázta fel őket döbbent hallgatásukból.
- Nézzétek fiúk! Nem vagyok félig fej nélküli többé! - kiáltotta Nick, az egyik kezéből a másikba dobálva a fejét. - Roncimonci, az átkoddal elválasztottad a fejem a testemtől! Éljen! Tagja leszek a Fejnélküli Futamnak! Sir Patrick nem utasíthatja el többé a felvételi kérelmemet! Örök hálám, Ronnie! - Nick megölelte és megcsókolta a zavarodott fiút, akinek olyan érzése támadt, minta egy jégcsap csókolta volna meg. Reszketett, ahogy Fej Nélküli Nick szaltózva a mennyezet felé suhant, és torkaszakadtából üvöltötte: - Ronnie Weasley nagyon köszi, Nick lettem, a fej nélküli! - majd egy végső ugrással eltűnt a mennyezeten keresztül.
Ron és Harry a tekintetével követte. Csak akkor pillantott újra egymásra a két fiú, amikor Fej Nélküli Nick eltűnt.
Ron nyelt egyet - Jóságos seprűnyél, Harry, megölhettelek volna! - mondta döbbenten.
- De nem tetted - felelte Harry egy apró mosollyal.
- De megtehettem volna! - kiáltotta Ron. - Majdnem megtettem! – teljesen kétségbeesett.
Harry tett egy lépést felé. - Ron, rendben van – óvatosan kinyújtotta a kezét, és Ron vállára helyezte. A vörös hajú fiú remegett.
- Harry, én... - motyogta. – Ó, Harry! Azt hittem, te csábítottad el Ginnyt, de Hermione elmondta, hogy fordítva történt... Nem akartam elhinni… Olyan hülye voltam... - szorosan átölelte a barátját. - Meg tudsz nekem valaha is bocsátani?
- Csak, ha te is megbocsátasz nekem... sógor - felelte Harry.
Széles mosoly terült szét Ron arcán. - Lehetek a tanúd?
A két fiú elindult felfelé. Elhatározták, hogy együtt beszélnek Ginnyvel. Ahogy beléptek a nagyterembe, meglátták Colin Creeveyt, aki feléjük szaladt.
- Jaj, Harry órák óta kereslek! - lihegte.
- Miért? - vonta fel szemöldökét Harry. Colin jelenléte sosem jelentett semmi jót.
- Dumb... Dumbledore megérkezett... és látni akar – zihálta Creevey.
Ron és Harry rémült pillantást váltott.
- Oké, kösz, Colin - mondta Harry a fiúnak. - Most már elmehetsz.
- Örülök, hogy segíthettem neked, Harry - ragyogott Colin, és elsietett.
- Hú, haver, nem lennék most a helyedben - jelentette ki Ron.
- Kösz az együttérzést - ráncolta homlokát Harry. - Mit gondolsz, mit akar tőlem?
- Hát, gondolom, valami olyasmit, aminek köze van a kis románcodhoz Ginnyvel - felelte Ron.
- Ez számomra is világos. De mit gondolsz, nagyon mérges lesz? Ki fog csapni?
- Bár tudnám - Ron nagyot sóhajtott. - Fel a fejjel, Harry, nem lesz olyan szörnyű! A házasság a húgommal sokkal keményebb lesz, biztos vagyok benne.
Harry halványan rámosolygott. - Kívánj nekem sok szerencsét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
