3.      fejezet

-             Mondjad… - türelmetlenkedtem.

-             Holnap O’Stin erőnlét versenyt rendez suli után – mondja Gabe.

-             Na és? – kérdeztem, mert furcsálltam Gabe hívását.

-             Na és? Téged is meghívtak! – osztotta meg Gabe a hírt, mint valami bemondó a tévében.

-             Ott leszek! – feleltem idegesen, és letettem a kagylót.

Elgondolkoztam. O’Stin nagyon erősnek tűnt hozzám képest. Ekkor azonban becsapódott a bejárati ajtó; apu volt az. Dühösen viharzott be a konyhába.

Félve indultam el lefelé a lépcsőn. A veszekedés zaja szűrődött ki a konyhából:

-             Na de Frederick! Nem gondolod komolyan, hogy az anyád ideköltözik! Két éve egy hétvégére jött, és akkor is katasztrófa lett!

-             Akkor is így lesz Catherine! Ha nem tetszik, akkor… - és itt abba maradt a hangja. – De most nem erről akartam beszélni! – vált gyorsan témát apu. – Kirúgtak!

-             Hogy mi? – hüledezett anyu. – Így igaz Catherine… - fújtatott apu.

-             Phil miatt még nem dolgozhatok, de ígérem, elmegyek dolgozni. – sóhajtott anyu.

-             Anyád pedig nem jön! – tette oda a végére anyu.

Ekkor azonban egy óriási csattanást hallottam; apu pofán vágta anyut. Gyorsan felmentem négy-öt lépcsőfokot, nehogy észrevegyenek, vagy rosszabb esetben apu pofán ne csapjon engem is. Apu kiszaladt, és dühösen becsapta maga mögött az ajtót.

Pár-perccel később lesietek anyához: sír.

-             Anyu mi a baj? – kérdeztem félve.

-             Semmi csak – szipogott anyu.

-             Hallottam mindent. – sütöttem le a szemem. Mióta ver?

-             Áhh.. régóta. Igazából már Phil születése után kezdtünk eltávolodni egymástól. Csak kényszerből van velem… Már két éve van más nője, és van egy lánya is… - és itt anyunak a szemébe újra könnyek gyűltek, és felszaladt az emeletre.

Másnap reggel aztán ugyanúgy ment minden. De anyán látszott, hogy rossz kedve van.

Feltűnés nélkül kivettem egy almát a tálból, felkaptam a táskám, és futólépésben elhagytam a házat.

Nem sokáig tudok futólépésben haladni: valaki kedvesen megbökdös hátulról; Lisa volt az.

-             Szia! – köszönt kedvesen.

-             Hello! – biccentettem.

Elindultunk. Boldog voltam. De csak egy darabig.

O’Stin közeledett felénk, bandájával együtt. A srácnak lengve omlott vállára, szög egyenes melírozott haja. Nem értettem hogy lehet hosszú haja, meg melír is benne, mert tegnap tüsi haja volt, és fekete.

-             Majd találkozunk! – és ez volt az egyetlen szava hozzám.

-             Én megyek! – intett búcsút Lisa, és egy puszit nyomott az arcomra.

Amikor beléptem a terembe, Gabe már ott ült a padban.

Lezuttyantam mellé, és előszedtem egy jegyzetfüzetet.

Pár-perccel később Gizella asszony lépett be a terembe, és azonnal magyarázni kezdett:

-             Péntektől-hétfőig, egy jó hosszú hétvége keretében osztálykirándulásra invitállak benneteket! A lány csoport is velünk tart!

Nagyon boldog lettem: Lisa is jön. Rájöttem, hogy tetszik a lány. Nem is kicsit.. Nagyon J

Ötödik óra után, a hátsó pályán, már ott állt O’Stin, és a többi osztálytárs.

Aztán elkezdődött a verseny. És megnyertem. Hihetetlen.J

Lisa gyorsan odaszalad hozzám, és… megcsókolt. Annyira örültem neki. De a csókból más lett… csókolózás.

Mikor abbahagytam, csak ennyit mondtam: - Hú! – és visszacsókoltam.

O’stin idegesen lépett hozzám, és ennyit mondott:

-             Ezt megnyerted, de még nincsen vége! – és elviharzott.

Lisa búcsút intett nekem.

O’stin és huga, pedig éppen tárgyaltak valamiről..

Dehogy miről az a következő fejezetben kiderül!