A 20. századi kelet-közép-európai nemzeti és állami fejlődés sajátosságainak
következtében a régió valamennyi nemzeti közössége az önálló
államiság megteremtésében látta létezésének legfőbb értelmét és célját.
Az 1918, illetve 1990 utáni államjogi változások két rövid szakaszában
a Habsburg-monarchia területén hat, Csehszlovákia és Jugoszlávia területén
pedig – Montenegrót és Koszovót nem tekintve külön államnak
– hét új állam jött létre. Ezzel a régió, az egykori Szovjetunió
szomszédos a területeihez fogható radikális átalakuláson ment keresztül.
A Monarchia és a két szláv föderáció területén kialakult, illetve annak
egy részét magába foglaló 12 kelet-közép-európai állam (Csehország,
Lengyelország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Szlovénia,
Horvátország, Szerbia és Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Macedónia,
Ukrajna és Románia) mindegyikében élnek más nyelvű kisebbségek,
de Magyarország és Bosznia-Hercegovina kivételével valamennyi
állam alkotmánya nemzetállamként határozza meg önmagát.

Az alábbiakban a fenti 12 állam közül tízben (Macedónia és Bosznia-Hercegovina nélkül) azt vizsgáljuk, milyen szerepet tölt be a többségi nemzetek nyelve a nemzetállami gyakorlatban, milyen mértékben vették figyelembe a kisebbségek által beszélt nyelveket akkor, amikor a többségi
nemzeti nyelvet hivatalos és az államnyelvként kodifikálták.

Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosa által a tagállamokban érvényesülő
kisebbségi nyelvi jogokról 1999-ben közzétett jelentés a kelet-középeurópai
országok esetében az 1989 utáni tíz év egyfajta összefoglaló értékeléseként
is felfogható.1 A jelentés a kisebbségi nyelvi jogok belső,
regionális, nemzetközi és bilaterális jogforrásait vizsgálva megállapította,
hogy egyetlen ország törvénye és semmilyen nemzetközi jogforrás
nem tartalmazza az államnyelv vagy a hivatalos nyelv autentikus jo-
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 149 .
1 A Kisebbségi Főbiztosi Iroda által kiküldött kérdőívre összesen 51 állam kormánya küldött választ. Ezek feldolgozása alapján született a Report: 1999. A főbiztosi jelentésnek a hivatalos nyelv és a kisebbségi nyelvek viszonyával foglalkozó részeit közli a szlovákiai kisebbségi nyelvtörvény elfogadása előtt megjelent O problematike: 1999, 48–49.  definícióját. Ezeket a fogalmakat az egyes államok különböző értelemben használják.

Az államnyelv kifejezés alatt némely esetben a történeti,
nemzeti nyelvet értik, amely az adott országban történetileg kialakult
többségi nyelv és gyakran kizárólag az adott országban használatos.
Ezzel szemben a hivatalos nyelv funkcióját nem ritkán olyan, más
országból származó nyelv tölti be, amely már meghonosodott a mindennapi
életben, s jelenleg a hivatalos nyelvi érintkezés eszközének
számít. A főbiztosi jelentés szerint ma „semmilyen nemzetközi jogi
norma nem létezik, amely meghatározná, hogy az államnak egynél több
hivatalos nyelvet kellene elfogadnia, hogy ily módon kielégítse azoknak
a személyeknek az igényét, akik valamely nemzeti kisebbséghez
tartoznak (mint ahogy olyan kötelezettség sem létezik, hogy az államnak
egyáltalán hivatalos nyelve legyen).”2
A többségi nemzetek nyelvét államnyelvként vagy az adott állam
hivatalos nyelveként kodifikáló törvények legfontosabb jogforrása
– Magyarország kivételével – a vizsgált közép- és kelet-közép-európai
államokban az ország alkotmánya, amely az államot a többségi nemzet
nemzetállamának, s ebből következően a többségi nyelvet az állam
első számú nyelvének – hivatalos vagy államnyelvének – tekinti. Az
Európai Unió 2004. évi bővülésével a régió nyelveinek jogi státusza
változni fog, ami óhatatlanul kihat az „államnyelvek” és a kisebbségi
nyelvek viszonyára.
A nemzeti nyelv értelmezése
A többségi nemzet nyelvének szimbolikus, politikai funkcióit a térség
országainak alkotmányai, illetve az említett alkotmányok mellett Szlovákia,
Ukrajna, Szerbia, illetve Szlovénia, Lengyelország és – 2001
óta – Magyarország esetében külön nyelvi törvények többféleképpen
rögzítik. A többségi nemzetek nyelve az említett alkotmányok, illetve
törvények szerint az alábbi meghatározásokban szerepel:
– a nemzetállam kifejeződésének eszköze;
150 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
2 Report: 1999.
– az államéleten, közigazgatáson belüli zavartalan kommunikáció
eszköze;
– a nemzeti kultúra értékeinek hordozója;
– a nemzeti önazonosság alapvető eleme;
– nemzeti kulturális kincs;
– az állam valamennyi polgárának külön intézményekkel védett
és fejlesztett közös kommunikációs eszköze;
– a többségi (államalkotó) nemzet kodifikált irodalmi (sztenderd)
nyelvváltozata, amelynek használatát az adott nyelv egyéb nem
sztenderd változataival szemben is előnyben kell részesíteni.3
A többségi nemzet irodalmi (sztenderd) nyelvváltozata a vizsgált 10
országban mindenütt nemzeti nyelvnek számít. Ez azt jelenti, hogy az
önmagukat államalkotó vagy többségi nemzetként meghatározó közösségek
anyanyelvüknek, nemzeti kultúrájuk hordozójának tekintik
az adott nyelvet. Ausztria esetében a német nyelv további másik két
államban – Belgium német tartományával együtt három államban – is
nemzeti nyelv. Ukrajnában az oroszt, Csehországban pedig a szlovákot
a korábbi szovjet, illetve csehszlovák államiság nyelvi, etnopolitikai
következményeit tiszteletben tartva továbbra is nemzeti nyelvnek
tekintik. A nemzeti nyelv Magyarország kivételével azért vált tehát a
vizsgált országok hivatalos nyelvévé, illetve államnyelvévé, mert alkotmányuk
az államot nemzetállamként határozza meg.
A nemzeti nyelv és a hivatalos nyelv fogalma között Bartha Csilla
szerint nem csupán a kelet-közép-európai államokban nem tesznek kü-
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 151
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
3 A vizsgált országok alkotmányainak és nyelvtörvényeinek szövegét lásd az MTA
Kisebbségkutató Intézet Dokumentációjának (MTA KI, Dok.) Közép- és kelet-középeurópai
törvény- és rendeletgyűjteményében. A Magyarországgal szomszédos államok
nyelvi jogi helyzetét elemzi a Határon Túli Magyarok Hivatala által megjelentett jelentéssorozat.
A szlovákiai, ukrajnai, jugoszláviai nyelvi jogi helyzetre vonatkozóan lásd
továbbá a Kontra Miklós szerkesztésében megjelent „A magyar nyelv a Kárpát-medencében
a XX. század végén” című sorozat első három kötetét: Csernicskó István: 1998,
Göncz Lajos: 1999, Lanstyák István: 2000. Az 1989 óta lezajlott kisebbségi jogi változások
legátfogóbb bemutatása Kranz, Jerzy: 1999.
lönbséget, hanem hasonló a helyzet az amerikai kontinens nagyon sok
államában, Franciaországban, de – külön törvényi szabályozás nélkül
hasonló a helyzet – Magyarországon is. Ezzel együtt a nemzeti és a hivatalos
nyelvek eltérő funkciójában, valóságos és szimbolikus jelentéstartalmában,
a nemzeti és a hivatalos nyelvet beszélő közösség státusában,
összetételében, egyaránt lényegi különbségek lehetnek.
Ezek a különbségek alapvetően a nyelv jogi státusában ragadhatóak
meg. A többségi nemzeti nyelvek kivétel nélkül az adott állam hivatalos
nyelvi státusát élvezik, szemben a kisebbségi nemzeti nyelvekkel,
amelyek – mint alább látni fogjuk – térségünkben az érvényes törvények
szerint csupán Szlovéniában, Horvátországban, Ukrajnában és
2002-től kezdve Szerbiában nyertek a kisebbségek által lakott régiókban
hivatalos nyelvi státust. Magyarországon az 1993. évi kisebbségi
törvény VII. fejezetének 51–54. cikkelyei általában megengedő módon
szabályozzák a kisebbségi nyelvek használatát. A kisebbségi nyelvhasználat
feltételeire is utaló cikkely külön törvényre utaló kötelezettségei
az ilyen külön törvény hiányában máig nincsenek tisztázva:
„51. § (1) A Magyar Köztársaságban anyanyelvét bárki mindenkor
és mindenhol szabadon használhatja. A kisebbségek nyelvhasználatának
feltételeit – külön törvényben meghatározott esetekben
– az állam biztosítani köteles.”4
A többi államban a kisebbségek nyelvi jogait nem a nyelvek hivatalos
nyelvként való elismerésével, hanem korlátozott érvényű nyelvhasználati
engedményekkel bővítették a 20. század utolsó évtizedében.
Az államnyelv értelmezése
Külön vizsgálódást érdemel az államnyelv kategóriája, amely sokszor
összekeveredik, illetve azonosul a hivatalos nyelv fogalmával. Kiss
152 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
4 Bartha Csilla: 1999, 48–53. A magyarországi kisebbségi törvény szövegét lásd
http://www.meh.hu/nekh, illetve MTA KI, Dok.; A 2004. évi törvénymódosítás szövegét
lásd: www.mtaki.hu/adattar
Jenő az európai nemzeti nyelvek közül az önálló állammal rendelkező
nemzeteknek az adott „nemzeti” államokon belül törvényileg privilegizált
helyzetét tekinti államnyelvi státusnak. Az ezzel a státussal nem
rendelkező, s ezért „eleve hátrányos helyzetű” kisebbségi nyelvekkel
szemben a korlátozás nélküli nyelvhasználatban jelöli meg a két státus
közötti alapvető különbséget: „A mai államnyelvi helyzetű európai
nyelvek teljes hatókörű nyelvek, s mint ilyenek a társadalmi és magánélet
minden területének valamennyi aktuális szükségletét kielégítik,
teljes mikrotársadalmi nyelvi kommunikációs körét lefedik. Nemcsak
használatuknak, hanem oktatásuknak és művelésüknek sincs törvényi,
illetőleg adminisztrációs akadálya (pénzügyi persze lehet).”
Kiss Jenő tehát sem a jogi szabályozást, sem pedig a hivatalos nyelv
szimbolikus, állampolitikai funkcióit nem tekinti meghatározónak valamely
„nemzeti nyelv” államnyelvi minősítésében: „Az államnyelv
valamely állam – általában egyedüli hivatalos nyelve (Ausztriáé a német,
Oroszországé az orosz, Magyarországé a magyar).” Az államnyelvtől
eltérően, a hivatalos nyelv esetében azt tekinti a legfontosabb
kritériumnak, hogy az „a nyilvános, közéleti ügyintézésnek, a tömegtájékoztatásnak
és az oktatásnak az alkotmányban, törvényben rögzített,
illetőleg rendeletekben előírt nyelve”.5
Ezek a definíciók tehát nem annyira az államnyelv politikai és szimbolikus
funkcióira helyezik a hangsúlyt, hanem a többségi nemzet által
beszélt nyelv jogilag biztosított szabad érvényesülésére, akadálytalan
használatára, művelésének, oktatásának szabadságára, intézményi
feltételeinek biztosítására. Az államnyelv és a kisebbségi nyelv hatását
tovább elemezve, Kiss Jenő az államnyelv feltartóztathatatlannak tűnő
hatását, a különböző nyelvhasználati színtereken megmutatkozó túlsúlyát
emeli ki, amely szerinte a kisebbségi közösség által beszélt nemzeti
nyelv „ún. állami változatainak” kialakulásához vezethet.6
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 153
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
5 Kiss Jenő: 1995, 192., 155. Peter Trudgill szerint a hivatalos nyelv és az államnyelv
közt az a különbség, hogy „az államnyelv ágyútűzzel támogatott nyelvjárás”.
Trudgill: 1997. Idézi Ankerl Géza: www.c3.hu
6 Uo. 193.
A nemzeti és hivatalos nyelvek közösség- és államszervezői funkcióját,
történeti, politikai és szimbolikus funkcióját helyezi előtérbe az
„állampolgárok nyelvének” meghatározásakor Szépe György. „Az államot,
a hazát is jelképező nemzeti nyelvek – gondoljunk csak a nemzeti
himnuszokban, mindenki által ismert nemzeti irodalmi alkotásokban,
történeti szállóigékben stb. rejlő közösségformáló erőre – hosszú
időn keresztül csak szimbolikusan jelentették az államot, de a 20. század
folyamán, a nyelvi jogok kodifikációjával a szó jogi és adminisztratív
értelmében is államnyelvvé váltak, miközben az egyes állam
szükségleteihez igazodva továbbra is megőrzik korábbi szimbolikus,
esetenként már-már szakrális funkciójukat.”
Szépe György szerint „ez a szimbolikus funkció a hivatalos nyelvnek
– főleg, ha a haza nyelvéről van szó – pozitív mellékértelmet és
erős érzelmi színezetet ad. (…) Nagyon valószínű, hogy a szimbolikus
funkció nagyon hosszú ideig megmarad. Ennélfogva javasoljuk ennek
a szempontnak a figyelembevételét minden nemzetközi kihatású
nyelvpolitikában.”7 Ez a meghatározás az államalkotó nemzetek nyelvének
történetileg kialakult, közösségteremtő és értékhordozó szerepét
emeli ki, s nem vizsgálja az államnyelvi koncepciónak a nemzetállami
reflexek által működésbe lépő lingvicista tendenciáit, a nemzeti,
nyelvi kizárólagosságra törekvő asszimilációs nyelvpolitika államnyelvi
gyökereit.
Azt, hogy a hivatalos nyelv államnyelvi kodifikációjával az egyes
államok törvényhozói más, kimondottan állampolitikai célokat is megpróbáltak
érvényesíteni, a legjobban a szlovák államnyelvvel kapcsolatos
állásfoglalásokon keresztül lehet bemutatni. A Szlovák Köztársaság
államnyelvének fejlesztési koncepciója címet viselő 2001. február
14-i dokumentum a következőképpen fogalmazott: „Minthogy a nyelv
a nemzet egyik lényeges identifikációs jellemzője, ezért a szuverén állam
államalkotó nemzetének nyelvét államnyelvnek kell tekinteni. Ebből
adódóan az államnyelv az a nyelv, amelyet az adott állam területén
a kijelölt kommunikációs területeken kötelező használni.”8
154 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
7 Szépe: 2001, 132.
8 Koncepcia: 2001, 2–3.
Ugyanakkor éppen a szlovák államnyelvtörvény negatív belpolitikai
és nemzetközi fogadtatása mutatja, hogy a régió régi és új nemzetállamainak
államnyelvi kodifikációs törekvései szükségképpen szembe
találják magukat, illetve előbb-utóbb kiegészülnek a kisebbségi
nyelvek státusának törvényi szabályozásával, rendezésével.
Ezt a folyamatot az Európa Tanács által 1992 novemberében aláírásra
megnyitott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának
kelet-közép-európai ratifikációs folyamata erősítheti fel, és terelheti
abba az irányba, amely a különböző státusú nyelvek fokozatos
egyenjogúsítását eredményezheti.9 Biztató jelnek tekinthetjük, hogy
az Európai Unió 2004. évi bővítésében közvetlenül érdekelt országok
és a többi állam is igyekszik rendezni a hivatalos nyelv és az ország területén
használatos kisebbségi nyelvek közötti viszonyt.
A többségi és kisebbségi nyelvek viszonya
A hivatalos nyelv és kisebbségi nyelvek közötti viszony alapján a kisebbségi
főbiztosi jelentés az államokat hat csoportba sorolta:
– A kisebbségi nyelvek hivatalos használatát a választ küldők közül
egyedül Franciaország nem engedélyezte 1999-ben.
– A második csoportba sorolt államok kormányai vagy nem válaszoltak
az idevágó kérdésre (az európai államok közül Fehéroroszország,
Bulgária, Lengyelország és Törökország), vagy magukat
kisebbségiek nélküli államként határozták meg (Izland,
Ciprus, Liechtenstein, Luxemburg és San Marino).
– A harmadik csoportot azok az államok alkották, amelyek kizárólag
a hivatalos nyelvként elismert nyelveken engedélyezik a hivatalokkal
való kommunikációt. Az európai államok közül Málta (angol,
máltai), Norvégia (norvég, szami) Írország (angol, ír), Svájc (a
három hivatalos nyelv és a rétoromán nyelv használata a szövetségi
szinten megengedett, de a kantonok és a községek szintjén csak
a helyi hivatalos nyelv az engedélyezett) tartozik ide.
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 155
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
9 Kovács Péter: 1993, 8–10.
– A negyedik csoportba tartozó államok a kisebbségek nyelvét is
hivatalosnak tekintik, de kizárólag a kisebbségek által lakott régiókban:
pl. Ausztria (a szlovén és a horvát nyelvet), Finnország
(a finn és a svéd országos hivatalos nyelv mellett a szami nyelvet),
Németország (a luzsicei szorbok nyelvét), de pl. az Egyesült
Államok csak az őslakos indián törzsek nyelveit fogadja el regionális
hivatalos nyelvként, a bevándorlókét nem.
– Az ötödik csoportot alkotó országok a bizonyos területen többségben
vagy meghatározott százalékban élő valamennyi kisebbség
nyelvét elfogadják regionális nyelvként (Horvátország, Észtország,
Litvánia, Moldávia).
– A hatodik kategóriát a kisebbségi nyelvhasználatot firtató kérdésre
minden részletezés nélkül pozitív választ adó államok tartoznak
(pl. Bosznia-Hercegovina, Csehország, Dánia, Görögország,
Magyarország, Portugália, Románia, Szlovákia, Svédország, Ukrajna).
10
Alapvetően tehát a többségi nemzeti nyelv és a kisebbségek nyelveinek
jogi státuszát vizsgálva négyféle nyelvjogi helyzetről beszélhetünk
az európai országokban, illetve a Kárpát-medencében Magyarországgal
szomszédos államokban.
156 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
10 Report: 1999. – O problematike, 54–55. Az európai államok tényleges nyelvi
helyzetére vonatkozóan Bartha (1999:52–53) idézi Kloss Heinz (1967: 7) egy-, kétvagy
három- és többnyelvű országokat megkülönböztető csoportosítását. Majd 22 országot
sorol be a három kategóriába , feltüntetve az ott használatos hivatalos vagy nemzeti
nyelveket. Miguel Siguán öt csoporttal számoló felosztását idézi Veress Emőd: Nemzeti
kisebbségek anyanyelvhasználata néhány európai ország közigazgatásában, Korunk,
2001. 10. http://www.korunk.org/10_2001/kossebb.htm Siguán megkülönbözeti az egyetlen
hivatalos nyelvvel rendelkező államokat és azokat, amelyek az egyetlen hivatalos
nyelv mellett a kisebbségi nyelveknek törvényesen bizonyos jogokat biztosítanak.
Emellett az egy hivatalos nyelvvel rendelkező államok közül külön csoportba sorolja
azokat, amelyek az autonóm régiókban hivatalos nyelvként ismerik el a kisebbségi nyelveket;
továbbá az olyan (föderatív) államokat, amelyekben minden régiónak más-más
hivatalos nyelve van, s végül azokat az államokat, amelyek egész területén több nyelv is
hivatalos. Miguel Siguán: La Europa de las lengua. Barcelona, 1995.
– A hivatalos nyelv (államnyelv) fogalmát az alkotmány rögzíti, s
az kizárólag a többségi nemzet nyelvére érvényes.
– A hivatalos nyelv (államnyelv) fogalmát az alkotmány rögzíti, de
az ország kisebbségi nyelveivel együtt. Ezeket regionális hivatalos
nyelvvé nyilvánítja.
– Az államnyelv vagy a hivatali nyelv fogalmát az alkotmány nem,
de egyéb jogszabályok rögzítik, szabályozzák.
– Az államnyelv vagy hivatalos nyelv fogalmát sem az alkotmány,
sem más törvények nem rögzítik.
A vizsgált országok jogi szabályozása és gyakorlata
A 20. század végén, illetve a 21. század elején az általunk vizsgált tíz
ország nyelvi jogi szabályozása és gyakorlata alapján a következő képet
rögzíthetjük.
– Az első csoportba Szlovákia, Románia, valamint az 1980–90-es
évek miloąevići Jugoszláviája sorolható. Ezekben az államokban
a hivatalos nyelv és az államnyelv általában szinonim kezelése
helyett a többségi nemzet nyelvének államnyelvi pozícióit külön
törvényben szabályozták, illetve Románia esetében a 2001. évi
nyelvtörvény-tervezet ilyen szándékkal készült. Ez a nyelvjogi
megkülönböztetés eleve megakadályozza a kisebbségi nyelvek
(regionális vagy párhuzamos) hivatalos nyelvvé minősítését.
– A másik csoportba Szlovénia, Horvátország s részben Ausztria,
Ukrajna és a 2002 utáni Szerbia sorolható.
– A harmadik csoportba sorolható Lengyelország, ahol a szejm
1999. október 7-én törvényt fogadott el a lengyel nyelv védelméről,
s amely a lengyelt hivatalos nyelvként kodifikálta.
– A negyedik csoportba Csehországot, illetve Magyarországot lehet
besorolni. Az 1999. évi kisebbségi főbiztosi jelentés is ezt a
helyzetet rögzítette: Magyarországot Svédországgal és az Egyesült
Államokkal együtt azon államok között említette, ahol semmilyen
hivatalos vagy államnyelvet sem rögzítettek a törvények.
Csehország a kérdésre válaszolva jelezte, hogy a cseh törvények
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 157
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
nem rögzítik a hivatalos nyelv fogalmát, de némely törvény feltételezi
a cseh nyelvnek mint hivatalos nyelvnek a létezését.11
Az alábbiakban a kelet-közép-európai régió tíz államának hivatalos
nyelvi, illetve államnyelvi szabályozását, gyakorlatát ez utóbbi csoportosítás
szerint elemezzük.
Az államnyelvet kodifikáló államok
A többségi nemzet nyelvének hivatalos nyelvként történő kodifikációjára
való törekvés egyidős a nemzetállami ambíciókkal. A hivatalos
nyelv államnyelvi pozíciójának törvénybe iktatása viszont ezen túlmutató
nyelvpolitikai szándék: az általában jelentős számú nyelvi kisebbségekkel
rendelkező államok a többségi nyelv hivatalos nyelvi pozícióit a
hivatalos nyelv államnyelvi szintre emelésével kívánják megerősíteni,
megváltoztathatatlanná tenni, s elzárni az utat mindenfajta nyelvi jogi
egyenjogúsítási törekvés, s ezáltal mindenfajta autonomista, föderalista
politika előtt.
Szlovákia
Ez az államnyelvi koncepció a legteljesebben az 1993. január 1-jével
önállósult Szlovákiában valósult meg. Ennek számos történeti, bel- és
külpolitikai oka van, amelyekre ezúttal nem térhetünk ki. A Szlovák
Köztársaság 1992. szeptember 1-jén elfogadott Alkotmánya szerint
Szlovákia nemzetállam. A preambulum a szlovák nemzetet jelöli meg
államalkotó nemzetként, a szlovák nyelvet pedig ennek megfelelően
nem egyszerűen az állam hivatalos nyelveként, hanem államnyelvként
deklarálja. Az alkotmány a 12. cikkely (2) bekezdésében az állam minden
polgára részére szavatolja az összes alapjogot „nem, faj, bőrszín,
nyelv, hit és vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társa-
158 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
11 Report: 1999; A hivatalos nyelv jogi kategóriájáról lásd Andrássy György: 1998.
dalmi származás, nemzetiségi vagy etnikai kisebbséghez való tartozás,
vagyoni, származási vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés
nélkül”. Tiltja a hátrányos megkülönböztetést, de az államnyelvi rangra
emelt hivatalos nyelvvel a szlovák alaptörvény – amint azt az 1994–
1998 közötti fejlemények bizonyították – lehetőséget nyújtott a kisebbségek
anyanyelv-használati jogainak korlátozására, s ily módon a
nem szlovák anyanyelvűek hátrányos megkülönböztetésére.
Az alkotmány 34. cikkelyének 1. bekezdése deklarálja ugyan a „nemzetiségi
kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó polgárok” részére a szigorúan
egyéni jogként értelmezett kisebbségi kulturális, nyelvhasználati,
oktatási, egyesületi jogokat, de a kisebbségi nyelvek hivatalos használatához,
s ily módon azoknak a kisebbségek által lakott régiókban, településeken
való egyenjogúsításához semmilyen támpontot sem ad. Jól tükrözi
a szlovák alaptörvény államnyelvi alapozású jogfilozófiáját ugyanezen
cikkely második és harmadik bekezdése:
(2) A nemzetiségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó
állampolgároknak a törvényben megállapított feltételek
mellett az államnyelv elsajátításához való jogon kívül biztosított
a joguk:
a) az anyanyelvükön való művelődéshez,
b) anyanyelvük hivatalos kapcsolatokban való használatához,
c) a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai csoportokat érintő
ügyek megoldásában való részvételhez.
(3) A nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó
állampolgárok számára az alkotmányban biztosított jogok
gyakorlása nem irányulhat a Szlovák Köztársaság szuverenitásának
és területi integritásának veszélyeztetésére,
valamint többi lakosának diszkriminációjára.”12
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 159
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
12 A szlovákiai nyelvtörvények (az 1990. évi 428. számú kisebbségi nyelvtörvény,
az 1994. évi 191. számú törvény a helységek nevének kisebbségi nyelven való feltüntetéséről,
az 1995. évi 270. számú államnyelvtörvény, valamint az 1999. évi kisebbségi
nyelvtörvény) megtalálhatók Szlovákia Kulturális Minisztériumának honlapján: www.
culture.gov.sk Szlovák, angol és magyar nyelven (ez utóbbi a pozsonyi Új Szó által közA
szlovák alkotmány a szlovák államnyelv fogalmának kodifikálásával,
s azzal a kitételével, amely szerint „az államnyelvtől eltérő nyelvek
használatát a hivatalos érintkezésben törvény szabályozza”, utat
nyitott a különböző nyelvtörvények körüli szenvedélyes belpolitikai
harcokhoz. A nyelvpolitikai, nyelvi jogi küzdelmek a Szlovák Köztársaság
államnyelvéről elfogadott 1995. novemberi 270. számú törvény
után éleződtek ki, amikor megszűnt az 1990 óta érvényben lévő kisebbségi
nyelvtörvény, s a kisebbségi nyelvhasználat egészen az 1999.
július 10-én elfogadott új kisebbségi nyelvtörvényig valójában sok területen
szabályozatlan volt.
A szlovák államnyelvről elfogadott 1995. évi 270. számú törvény
preambuluma a szlovák nyelvet „a szlovák nemzet önállósága legfontosabb
jelképének, kulturális öröksége legkiválóbb értékének, a Szlovák
Köztársaság szuverenitása kifejezésének” említi. Emellett az állam
polgárai körében „általános kommunikációs eszköznek” tekinti,
amely a polgárok „szabadságát, jogegyenlőségét és egyenlő méltóságát
biztosítja”.
A szlovák államnyelvtörvény nyíltan vállalt diszkriminatív jellegét
az 1. paragrafus 2. bekezdése bizonyítja a legegyértelműbben: „Az államnyelv
előnyt élvez a Szlovák Köztársaság területén használt többi
nyelvvel szemben.” Az államnyelv privilegizált helyzetét a 3. paragrafus
rendelkezései rögzítik: az állami intézmények, hivatalok, önkormányzati
szervezetek a közigazgatásban az államnyelvet kötelesek
használni. A szlovák nyelv megfelelő szóbeli és írásbeli ismeretének
bizonyítását a közigazgatásban való alkalmazás feltételéül állítja a törvény.
Az államnyelv alkalmazása kötelező a törvények, kormányrendeletek,
s minden hivatalos közlemény megjelentetésében, a közigazgatási
intézmények tárgyalásai során, természetesen minden rendvé-
160 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
readott fordításban) az MTA KI Dokumentációjában. Az 1995. évi államnyelvtörvény
angol szövegét lásd Kranz, Jerzy, 1998: 311–316. – A szlovákiai nyelvtörvényekre, illetve
az államnyelvi törekvésekre lásd ©utaj, ©tefan, 1998: 293–295. Gyurcsik Iván, 1998:
32–35. Kenesei István, 1995: Lanstyák István, 1998: 79–80. és 85–87, Lanstyák István,
2000: 93–109, Nádor Orsolya, 1998: 70–78, O problematike: 1999; Szabómihályi Gizella:
2003, 95–109.
delmi, fegyveres testületben, az anyakönyvvezetésben, de még az egyházak
és vallási egyesületek nyilvánossággal kapcsolatos írásbeli ügyintézésében,
az egészségügyi intézményekben is. Az államnyelvet
nem beszélő külföldiek és szlovákiai állampolgárok számára a bíróságok
előtt és az egészségügyi intézményekben a törvény engedélyezi
más nyelvek használatát.
Jóllehet a törvény több más helyen is deklarálta, hogy a kisebbségek
nyelvhasználati jogait nem érinti, illetve, hogy új jogszabályokkal
kívánja a törvényhozó szabályozni azok használatát, a szlovák államnyelvtörvény
fő rendelkezései alapvetően a kisebbségi nyelvek kiszorítását
célozták meg. A harmadik Mečiar-kormány éveiben igyekeztek
is érvényt szerezni a törvénynek.
A Magyar Koalíció Pártja és a Szlovák Kereszténydemokrata Párt
33 parlamenti képviselője 1996. május 27-én az alkotmánybírósághoz
fordult, s beadványukban a törvény preambulumának, valamint a 13
cikkely közül hétnek az alkotmányosságát és Szlovákia nemzetközi
kötelezettségeivel való összeegyeztethetőségét vitatva kérte a AB állásfoglalását.
A szlovák alkotmánybíróság egyetlen egy bekezdés esetében
állapította meg csupán az alkotmánnyal való összeütközést.
Ezért törölte a törvény 3. paragrafusának 5. bekezdését, s így a szlovákiai
polgárok nem kötelesek kizárólag szlovák nyelven benyújtani beadványaikat
a közigazgatási szervekhez.13
Az államnyelvtörvény nyomán támadt kisebbségi nyelvhasználati
jogi bizonytalanságok, ellentmondások, egy részét a „a szlovákiai nemzetiségi
kisebbségek nyelveinek használatáról” szóló törvény 1999. július
10-i elfogadása csökkentette, de a kisebbségi nyelvek jogainak teljes
körű szabályozásával adós maradt. Ezért a szlovák kormánykoalíció
részét alkotó Magyar Koalíció Pártjának képviselői nem szavazták meg
a törvényt.14
A szlovák államnyelvtörvény mindazonáltal számos ponton ütközik
az Európa Tanács Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának
ajánlásaival, szellemiségével, amit a Charta 2001. évi szlovákiai ratifi-
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 161
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
13 Gyurcsik: 1998. 36.
14 Lanstyák: 2000, 104–109.
kációjának vitája és végeredménye is híven tükrözött. A Charta ratifikált
szövegéhez a szlovák törvényhozás a következő kiegészítést fűzte:
„A Szlovák Köztársaság kinyilvánítja, hogy az elfogadott chartát a
Szlovák Köztársaság Alkotmányával és azokkal a vonatkozó nemzetközi
megállapodásokkal összhangban fogja alkalmazni, amelyek biztosítják
az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét származásukra,
fajukra, vallásukra vagy nemzetiségükre való tekintet nélkül, az európai
nyelvi örökség támogatásának az államnyelv sérelme nélküli használata
érdekében.”15
Románia
Románia az 1991. évi alkotmánya szerint magát szintén nemzetállamként
határozza meg, s ennek megfelelően az ország hivatalos nyelve a
román. Az alkotmány biztosítja a kisebbségek részére az etnikai identitáshoz
való jogot (6. §), az anyanyelven való tanulás jogát (32. §), a
parlamenti képviselethez való jogot (59. §), az anyanyelv használatának
jogát a bírósági eljárásban (127. §).16
A kisebbségi jogok törvényi szabályozása azonban igen vontatottan
halad előre. Az oktatási nyelvi jogok mellett az első valódi áttörést a kisebbségi
nyelvhasználati jogok biztosításában a 2001. évi közigazgatási
törvény jelentette. Az 1996–2000. közötti választási ciklusban sem
sikerült elérni az átfogó kisebbségi törvény elfogadását, pedig a Romániai
Magyar Demokrata Szövetség részt vett a romániai kormánykoalíció
munkájában, és a Kisebbségvédelmi Hivatal számos jogszabályi
162 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
15 A Charta Szlovákia parlamentje által ratifikált szövegét lásd MTA KI Dok. A ratifikációval
kapcsolatosan a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja állásfoglalást adott közre.
Ennek szövege megtalálható a honlapon, illetve az MTA KI Dokumentációjában.
16 A romániai nyelvi jogi helyzetre vonatkozóan lásd Weber Renate: 1998,
212–220. Horváth, István: 1998., Horváth István–Scacco, Alexandra: 2001, 264–268.
Horváth, István: 2002, 77–86. Péntek, János: 2002, 19–27. – A román alkotmányról
lásd Kukorelli István: 1995, 2–7. Kukorelli István: Románia alkotmányáról, Magyar
Kisebbség, 1995. 2. 2–7; Péntek János – Benő Attila: 2003, 123–147.
kezdeményezést tett a kisebbségi jogok kodifikációjára. Románia annak
ellenére sem fogadott el 2004-ig átfogó kisebbségi törvényt, hogy
ezt az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet Parlamenti
Közgyűlése kötelezettségként szabta meg, és aminek végrehajtására
Románia ígéretet is tett.17
A romániai pártok többsége 1994-ben támogatta annak a közigazgatási
törvénynek az elfogadását, amely a román nyelv kizárólagos használatának
előírásával visszalépést jelent a Ceauşescu-korszakhoz képest
is. Ezt ugyan a 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet elvben
módosította – lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát
a közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a
20%-ot meghaladja –, a kormányrendelet csak 2001-ben emelkedett
törvényerőre.
Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és
kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az
anyanyelvű, valamint az egyházi oktatás lehetőségeit. A 36/1997. sz.
sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait
törölte és az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény
már szavatolja az anyanyelven való tanulás jogát az óvodától az
egyetemig. A törvény ugyanakkor nem teszi lehetővé az önálló állami
magyar egyetem felállítását.
A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a
nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott.
Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a
Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről 1997-ben ratifikálták,
míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának
ratifikálása – az 1997-es aláírása óta várat magára.
A romániai nyelvtörvény tervezete 2001-ben készült el. A törvényjavaslat
szövegét a szenátus módosította, s a módosított változatot a parlament
alsóháza 2004 áprilisáig nem vitatta meg és nem hagyta jóvá. A módosított
törvényjavaslat 2. paragrafusának 3. cikkelye rögzíti, hogy a román
nyelvtörvény hatálya nem terjed ki „a védjegyekre, a kizárólag tudományos
vagy szépirodalmi szövegekre, a részben vagy teljesen idegen
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 163
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
17 Report: 1993., 40., 59-es paragrafusok, MTA KI Dok.
nyelven szerkesztett kiadványokra, a nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott
élő adásokra”, valamint a különböző fogyasztóvédelmi jellegű
kormányrendeletekben már szabályozott esetekre. Ezzel együtt fennáll
annak veszélye, hogy a törvényjavaslatot a román nyelv kizárólagosságát
szorgalmazó politikai erők megpróbálják a kisebbségi nyelvhasználati
jogok korlátozására is felhasználni. A „bármely idegen nyelvű közérdekű,
beszélt nyelvi vagy írott szöveghez, terjedelmétől függetlenül” kötelezően
csatolandó román fordítás kívánalma és a kisebbségi nyelvhasználatban
engedélyezett kivételek közötti különbségekkel tovább gyarapodhatnak
a nyelvi jogi szabályozás ellentmondásai Romániában.18
Jugoszlávia
Az államnyelv-koncepció jellemezte a Miloąević-korszak jugoszláviai
nyelvi jogi és nyelvpolitikai gyakorlatát is.19 Az 1990. szeptember 28-
án elfogadott szerb Köztársasági Alkotmány nem biztosít a nemzeti kisebbségek
részére semmilyen közösségi jogokat. Az 1990. évi alkotmánymódosítás
Jugoszlávia kisebbségei számára is elérhetővé tette a
demokratikus alapjogokat, amelyek a pártállam idején csak korlátozva
érvényesültek (az önszerveződés és szabad gyülekezés jogát), de elvetette
azokat a formális kollektív jogait, amelyek például az oktatásban,
az anyanyelv- és nemzet szimbólumok használatában a titói korszak óta
léteztek Jugoszláviában.
A legsúlyosabb veszteségnek a korábbi többnyelvűségi gyakorlat
felszámolása bizonyult. Miloąevićék alkotmánya nem ismerte el a Vaj-
164 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
18 A nyelvtörvény-tervezet szövegének nem hivatalos magyar fordítását, valamint
Péntek János: Observaţii privind Legea pentru folosierea corectă a limbii române în
locurui, relaţii şi institutuţii publice címmel elkészített kritikai észrevételeit lásd MTA
KI Dok.
19 A jugoszláviai nyelvi jogi helyzetre ld Papp György: 1998, 179–183, Papp
György: 1992, 96–102, ©kiljan, Dubravko: 1992 27–42. Göncz Lajos: 1999, 57–60.
Völkl, Sigrid Darinka: 1999 327–331. Lehfeldt, Werner: 1997, 248–256, Korhecz, Tamás:
(1998) 29–58; Göncz Lajos: 2003, 161–175.
daság öt hivatalos nyelvre (szerb, magyar, román, szlovák, albán) épült
gyakorlatát, csupán a szerb nyelv cirill betűs változata számított 2002-
ig hivatalosnak. Igaz helyi szinten, helyi forrásokból sok helyen igyekeztek
végig fenntartani a közélet többnyelvűségét.
A nyelvi jogok radikális korlátozásának számos negatív következménye
lett. Szerbia Legfelsőbb Bírósága 1992-ben törvénytelennek minősítette
azt az addigi gyakorlatot, hogy a munkaadóknak a felvételi pályázatokat
kötelezően meg kellett jelentetniük mind az öt vajdasági hivatalos
nyelven. Ugyanez a döntés felszámolta az állami vállalatok és
közintézmények foglalkoztatási gyakorlatában addig alkalmazott
„nemzetiségi kulcs” jogi elvének alkalmazását.
Az alkotmánymódosítás után az 1991. évi szerbiai köztársasági nyelvhasználati
törvény megszüntette az autonóm tartomány idején alkalmazott
anyanyelv-használati jogokat. A községek saját maguk dönthetnek
a hivatalos nyelvek használatáról. Az államigazgatási és bírósági eljárás
során külön kell kérvényezni az anyanyelv használatát, de az ezzel kapcsolatos
költségek finanszírozását a törvény eltörölte, így a gyakorlatban
a magyar nyelvű közigazgatási eljárások, a kétnyelvű dokumentumok és
feliratok csak bürokratikus procedúrával igényelhetők. A diszkriminatív
oktatási törvények (1992, 1998) a még teljesen vagy részben magyar
nyelvű alap-, közép- és felsőoktatási intézmények további elsorvasztását
eredményezték: a kisebbségi tannyelvű tagozatokat csak 15 jelentkező
esetén nyitották meg. A kisebbségi iskolák így fokozatosan kétnyelvűvé
váltak. A központilag kinevezett igazgatók pedig szerb nyelvű adminisztrációt
vezettek be. A 2000. októberi fordulat óta lezajlott pozitív
szerbiai változásokat a következő részben ismertetjük.
Az államnyelv és a regionális hivatalos nyelvek
párhuzamos kodifikációja
Szlovénia
A régió legpozitívabb nyelvi jogi törvényi szabályozása kétségkívül
Szlovéniában alakult ki. A Szlovén Köztársaság 1991. június 25-én el-
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 165
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
fogadott alkotmányának 5. szakasza kimondja: „Az állam saját területén
védi az ember jogait és alapvető szabadságjogait. Védi és biztosítja
az őshonos olasz és magyar nemzeti közösség jogait. Gondoskodik az
őshonos szlovén nemzeti kisebbségekről a szomszédos országokban, a
kivándorolt szlovénekről és a vendégmunkásokról, valamint serkenti
kapcsolataikat hazájukkal...” A nyelvi jogokat az alkotmány 11. szakasza
szabályozza: „Szlovéniában a hivatalos nyelv a szlovén nyelv. Azon
községek területén, ahol az olasz vagy magyar nemzeti közösség él, az
olasz vagy a magyar is hivatalos nyelv.”20
Szlovénia az önkormányzatiság elve alapján működő községek közül
az olaszok és magyarok által lakott területi egységekben a két őshonosnak
elismert kisebbség nyelve részére biztosítja a regionális hivatalos
nyelv státuszát. Mindezt az alkotmány 61. szakasza azzal is
megerősíti, hogy garantálja a kisebbségi közösségekhez, mint nemzeti
közösségekhez való tartozás szabad kinyilvánítását: „Mindenkinek joga
van ahhoz, hogy szabadon kinyilvánítsa saját nemzetéhez vagy
nemzeti közösségéhez való hovatartozását, hogy ápolja és kifejezze saját
kultúráját és hogy használja saját nyelvét és írását.”
A területi, illetve önkormányzati elv mellett az alkotmány 63. szakasza
a kisebbségekhez tartozók részére biztosítja az egész ország területén
az állami közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményekben az
anyanyelv szabad használatát: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogai
és kötelességei megvalósításánál az állam és más közszolgálatot
végző szerv előtt saját nyelvét és írását használja a törvényben megállapított
módon.” Emellett az alkotmány a két autochton kisebbség nemzeti
különjogait is rögzíti a 64. szakaszban: „Az alkotmány az őshonos
olasz és magyar nemzeti közösségnek és ezek tagjainak biztosítja a jogot
nemzeti szimbólumaik szabad használatára és hogy saját nemzeti
azonosságuk megőrzése céljából szervezeteket alapítsanak, hogy fejlesszék
a gazdasági, kulturális és tudományos kutatói tevékenységet,
166 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
20 A szlovéniai nyelvi jogi helyzetről lásd Ethnic minorities: 1994. 17–22, 25–28,
Ugyanez a kiadvány hivatalos angol fordításban közli a legfontosabb alkotmányos és
törvényi helyeket: uo. 40–69, Lásd még Komać, Miran: 1999, 41–47; Kolláth Anna:
2003, 190–201.
valamint a nyilvános tájékoztatás és könyvkiadás terén való tevékenységet.”
A törvénnyel összhangban e nemzeti közösségeknek és tagjaiknak
joguk van saját nyelvükön való nevelésre és oktatásra, valamint e nevelés
és oktatás kialakítására és fejlesztésére. Törvény állapítja meg
azokat a területeket, amelyeken a kétnyelvű oktatás kötelező. Az alkotmány
a nemzeti közösségeknek és tagjaiknak biztosítja a jogot az
anyanemzeteikkel és ezek országaival való viszonyok ápolására. Az
állam anyagilag és erkölcsileg támogatja e jogok megvalósítását. Azokon
a területeken, ahol e közösségek élnek, saját jogaik megvalósítása
érdekében önkormányzati közösségeket alapítanak. Javaslatukra az állam
felhatalmazhatja e nemzeti önkormányzati közösségeket az állam
hatáskörébe tartozó bizonyos feladatok ellátására, valamint biztosítja
az ehhez szükséges eszközöket. A két nemzeti közösségnek közvetlen
képviselete van a helyi önkormányzat szerveiben és az országgyűlésben.
Mindkét nemzeti közösségnek és tagjaiknak jogai e közösségek
létszámára való tekintet nélkül biztosítottak. Azok a törvények, más
jogszabályok és általános aktusok, amelyek csupán a nemzeti közösségek
alkotmányban megállapított jogaira és helyzetére vonatkoznak, a
nemzeti közösségek képviselőinek beleegyezése nélkül nem fogadhatók
el.
Horvátország
A 2000-ben módosított alkotmány néven nevezi és államalkotó tényezőként
ismeri el (más autochton kisebbségekkel együtt) a magyarságot.
Az 1991 decemberében elfogadott, majd 1992-ben és 2000-ben
módosított kisebbségi alkotmánytörvény leszögezi, hogy a nemzeti és
etnikai kisebbségeknek joguk van kulturális autonómiára. Biztosítja a
nemzeti kisebbségek nemzeti szimbólumainak szabad használatát, az
anyanyelvi oktatást, művelődést, tájékoztatást és kiadói tevékenységet,
valamint a kisebbségi nyelv és írás hivatalos használatát. A lakosság
8 %-ánál nagyobb lélekszámú kisebbség számára arányos képviseletet
garantál a törvényhozás alsóházában. Az ennél kisebb részará-
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 167
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
nyú őshonos nemzetiségek – közöttük a magyarok – egy–egy, összesen
öt képviselőt választhatnak.21
A 2000 májusában elfogadott nemzetiségi oktatási törvény és a kisebbségi
nyelvek egyenrangúságáról szóló törvény tovább bővíti a
Horvátországban élő kisebbségi közösségek, így a magyarság jogosítványait
is. A horvátországi járások statútumaikban rögzítik, hogy mely
településeken biztosítják az autochton kisebbségi lakosság számára
anyanyelvük hivatalos nyelvi használatát. Így például a magyar nyelv
a belyei és hercegszőllősi járás statútumai alapján magyarok lakta településein
a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvnek számít.22
Ausztria
Az Osztrák Köztársaság 1955. évi államszerződésének 7. paragrafusa
a karintiai, burgenlandi és stájerországi szlovén és horvát nemzetiségű
állampolgárok részére biztosított speciális kisebbségi, így nyelvi jogokat.
Az államszerződés 8. paragrafusa a németet államnyelvként deklarálta.
Ez a helyzet egészen az 1977-ben hatályba lépett népcsoporttörvényig
maradt fenn. Ekkor a két említett kisebbség mellett az ausztriai
magyar és cseh népcsoport is létrehozhatta a maga népcsoporttanácsát.
23
A népcsoporttörvény pontosította az államszerződés kisebbségi
nyelvhasználati rendelkezéseit, és a tartományi kormányok hatásköré-
168 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
21 Azon kisebbségi közösségek számára, amelyek az 1981. évi népszámlálás alapján
a helyi lakosság több mint felét alkotják, a törvény sajátos helyzetű önkormányzat
létrehozását biztosítja. A területileg összefüggő, külön alapszabályzatú községek
együttműködési szerződés alapján közösségeket alkothatnak. Erre azonban máig nem
került sor. A horvátországi nyelvi jogi helyzetről lásd Hungarians in Croatia: 2000. A
horvát alkotmány, illetve a 2000. évi kisebbségi törvény szövegét lásd MTA KI. Dok.
22 Lásd még Lábadi Károly: 2003. 176–188.
23 Az osztrák államszerződés, illetve a népcsoporttörvény szövegeit lásd MTA KI.
Dok. – Az ausztriai nyelvi jogi helyzetről lásd Szépfalusi István: 1991, 108–120,
Szépfalusi István: 2002, 110–118. Baumgartner, Gerhard: 1995.
be utalta át azoknak a területeknek a kijelölését, ahol a négy törvényileg
elismert kisebbség nyelvét hivatalosan is használhatják. Ez hosszú
időn keresztül nem történt meg, s döntő változás csak azt követően történt,
hogy Ausztria 1998-ban ratifikálta a Nemzeti Kisebbségek Védelmének
Keretegyezményét. A hosszadalmas egyeztetések után a Szövetségi
Kancelláriai Hivatal a magyar nyelv hivatalos használatárnak földrajzi
pontosítását 2000. május 4-i tájékoztató körlevelében szabályozta.
E szerint a magyar nyelvet Burgenland tartományban Alsóőr, Felsőőr,
Felsőpulya és Vörösvár településeken lehet hivatalos nyelvként
használni.24
Ukrajna
Az ukrajnai nyelvtörvényt még a Szovjetunió fennállása idején, 1989-
ben fogadták el. 1991 novemberében az Ukrán Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot
fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek,
nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális
és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát
a társadalmi élet minden területén. Az 1992. júniusi ukrajnai nemzeti
kisebbségi törvény ugyancsak biztosítja az anyanyelv használatát, az
anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a
nemzeti–kulturális autonómiához való jogot.
Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én
rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi
törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely
nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett
az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a társadalmi
szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében
lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az
állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják.
Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 1. cikkelye szerint
az állam nyelve az ukrán nyelv. 10. cikkelye értelmében „Ukrajná-
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 169
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
24 Szépfalusi: 2002, 137; Szoták Szilvia: 2003, 204–218.
ban szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata
és védelme”, 11. cikkelye pedig kimondja, hogy „az állam elősegíti
(...) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai,
kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését”.25
A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még két törvény foglalkozik:
az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992-ben elfogadott
egyesületi törvény.
Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való
felvételekor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a
Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás
céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az
ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a
Kisebbségvédelmi Keretegyezményt, kisebbségpolitikáját pedig az ET
Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. Ajánlásában lefektetett elvek alapján
folytatja. Az ukrán parlament 1999 decemberében ratifikálta a Kisebbségi
és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai
magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek
nyelvhasználati jogát 20%-os arányhoz köti a településeken. Azonban
2000-ben a nacionalista parlamenti képviselők beadványa alapján
az ukrán alkotmánybíróság a ratifikációs ügyrend megsértése miatt hatályon
kívül helyezte a Charta ukrajnai ratifikációjáról szóló törvényt.
Jugoszlávia
(Jugoszlávia neve 2003. február 8-ától: Szerbia és Montenegró)
A pozitív nyelvi jogi törvényhozói gyakorlat irányába mutató fejlődés
nyomán 2002-től Szerbiát is ebbe a csoportba lehet átsorolnunk. A
170 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
25 Az 1996. évi ukrajnai alkotmány, az 1991–1992. évi kisebbségi, illetve az 1997.
évi önkormányzati törvények szövegét lásdMTA KI Dok. Az ukrajnai nyelvi jogi helyzetre
vonatkozóan lásd Csernicskó: 1998, 71–77. Beregszászi Anikó – Csernicskó
István: 2003, 110–121. Yevtoukh, Volodomyr: 1998, 338–341. Ugyanő az ukrán alkotmány
és a kisebbségi törvények szövegét angolul közli: uo. 352–360, Stepanenko, Viktor:
2001, 323–328.
magyarság szempontjából több olyan döntés született, amely az előző
időszakhoz képest jobb lehetőségeket biztosít a jog területén, ugyanakkor
született olyan alkotmánybírósági döntés is, amely a régi Miloąević-
korszakot idézte fel a magyarság körében. A Vajdasági Képviselőház
– saját hatáskörében – 2000. december 21-én elfogadta a többnyelvű
anyakönyvi kivonatokról szóló határozatot, ezáltal a Vajdaságban
újra lehet magyar nyelvű írott anyakönyvi kivonatot kérelmezni.
A szerbiai parlament 2001. február 14-én hatályon kívül helyezte a
miloąevići időszak tájékoztatási törvényét, s ez lehetővé tette, hogy a
kisebbségek anyanyelvén történő tájékoztatás se ütközzék diszkriminatív
jogszabályokba. Ebbe a sorba tartozik az a 2001. március 29-i
tartományi határozat, amelynek értelmében a Vajdaság főiskoláin és
egyetemein a nemzetiségek nyelvén is meg kell szervezni a felvételi
vizsgát.
Az átfogó rendezés lehetőségét vetette fel 2002 tavaszán „Az egyes
autonóm tartományi hatáskörök meghatározásáról” szóló úgynevezett
vajdasági „omnibusz” törvény, valamint a 2002 júniusában elfogadott
„Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről”.
Különösen ez utóbbi jogszabály, s annak is a 11. cikkelye a legpozitívabb
szabályozást vezeti be a kisebbségi nyelvek regionális hivatalos
nyelvi státuszának biztosításában:
„Az olyan önkormányzati egység területén, ahol nemzeti kisebbségekhez
tartozó személyek hagyományosan élnek, nyelvük és
írásuk egyenrangú hivatalos használatban lehet.”26
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 171
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
26 A 11. cikkely további bekezdései szerint a helyi önkormányzati egység kötelezően
bevezeti a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának egyenrangú hivatalos használatát,
ha a az utolsó népszámlálás eredményei szerint az ott élő valamely kisebbség
eléri a 15%-ot. Ott, ahol a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos eddig is használatban
volt, e nyelv hivatalos használatban marad. (7) Az olyan nemzeti kisebbséghez tartozó
személyek, akiknek a százalékaránya a JSZ népességének összlétszámában az utolsó
népszámláláskor elérte a 2%-ot, saját nyelvükön fordulhatnak a szövetségi szervekhez,
és joguk van ezen a nyelven választ kapni. 2002. évi jugoszláv szövetségi kisebbségi
törvény szövegét lásd vmsz.org.yu, illetve MTA KI. Dok.
Részleges nyelvi jogi szabályozás
Lengyelország
Lengyelországban a szejm 1999. október 7-én fogadta el a lengyel nyelvről
szóló törvényt, amelynek rendelkezései a törvény 1. paragrafusa szerint:
„A lengyel nyelv védelmére, valamint a közéleti tevékenységben és
a jogalkalmazás során történt használatra vonatkoznak.”
A lengyel nyelv védelmével a helyes nyelvhasználat terjedését, a lengyel
nyelv tanulását, a vulgarizmusok terjedésének megakadályozását,
a regionális és nyelvjárási variánsok értékeinek megőrzését stb.
kívánták elérni a törvényalkotók. Ugyanakkor a törvény 4. fejezete a
lengyelt az ország közéletének hivatalos nyelveként kodifikálja:
„A lengyel a hivatalos nyelv
1) az állam alkotmányos szerveinél;
2) a területi önkormányzati szervezeti egységeknél, valamint az
ezeknek alárendelt intézményeknél, abban a körben, amelyben
közfeladatot látnak el;
3) a közigazgatás területi szerveinél;
4) a közfeladatok megvalósítására létrehozott intézményeknél;
5) azon szerveknél, intézményeknél és hivataloknál, amelyek az
1. és 3. pontban megnevezett szervek felügyelete alá tartoznak,
és amelyeket ezen szervek feladatainak végrehajtására
hoztak létre, illetve jogi személyiségű állami szerveknél, azon
területen, amelyen közfeladatot látnak el;
6) a területi önkormányzatoktól eltérő önkormányzati szerveknél,
valamint a társadalmi, szakmai szövetkezeti szervezeteknél, és
egyéb jogalanyoknál, amelyek közfeladatot látnak el.”27
172 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
27 Bańczerowski, Janusz: 2001, 153–154.
Az állami és hivatalos nyelv kodifikációjának hiánya
Csehországban és Magyarországon
Sem az alkotmány, sem átfogó, az ország minden nyelvére kiterjedő
nyelvtörvény nem szabályozza a többségi nyelv hivatalos nyelvi státuszát
Csehországban és Magyarországon. A kisebbségek nyelvhasználati
jogairól mindkét országban a kisebbségi törvény gondoskodik. Az
1993. január 1-jén önállósult Cseh Köztársaságban a 2001. július 17-én
elfogadott csehországi kisebbségi törvény 8–13. paragrafusaiban rögzített
kisebbségi nyelvhasználati jogok jelentették az áttörést. A család- és
utónév, a hely- és utcanév anyanyelvi használatának engedélyezése
mellett a csehországi kisebbségekhez tartozó személyeknek – törvényesen
garantált módon – anyanyelven történő oktatásra, kulturális életre
és tájékoztatásra is joguk van. A törvény 9. paragrafusa a kisebbségi
nyelvek hivatalos használatát a következőképpen szabályozza:
„A hagyományosan és hosszú ideje a Cseh Köztársaság területén
élő kisebbségek tagjainak joguk van arra, hogy a hivatali érintkezésben
és a bíróság előtt a nemzeti kisebbség nyelvét
használják.”28
Csehországgal megegyezően Magyarországon sem létezik olyan alkotmányos
szabály vagy törvényi előírás, amely a többségi nemzet
nyelvét hivatalos vagy állami nyelvnek tekintené. Az alkotmány 68.
paragrafusának 2. bekezdése csak a kisebbségi nyelvek jogait rögzíti.
„A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai
kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben,
saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű
oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát”.
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 173
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
28 A törvény cseh nyelvű eredeti szövegét lásd http://www.mvcr.cz/sbirka/2001/
sb104-01.pdf, magyarul www.etnonet.hu, illetve MTA KI Dok.
A kisebbségek konkrét nyelvhasználati jogait az 1993. évi LXXVII.
számú, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény, illetve
a közigazgatási, bírósági és honvédségi törvény biztosítja. Mindegyikre
jellemző, hogy a 20. század végi magyarországi egynyelvű gyakorlatból
kiindulva a kisebbségek anyanyelv-használatát ugyan elvben
megengedi, de ahhoz semmilyen intézményes biztosítékot sem rendel.
29
A magyar nyelv használatát mindazonáltal Csehországgal szintén
megegyező módon mégis szabályozza néhány rendelet, illetve törvény:
így például az 1997. évi fogyasztóvédelmi és reklámtörvény, valamint
„A gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű
közlemények magyar nyelvű közzétételéről” szóló 2001. évi
XCVI. számú törvény.
Ez utóbbi preambuluma a szlovák és a lengyel nyelvtörvényhez, illetve
a magyar törvénynél később – egyes vélemények szerint annak
hatására – született román nyelvtörvénytervezethez hasonlóan a nemzeti
nyelv különleges jelentőségét is rögzíteni igyekezett:
„A magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása,
nemzeti hovatartozásunk kifejezője, a magyar kultúra és tudomány,
illetve a tájékoztatás legfőbb hordozója. Ezért a magyar
nyelv védelme, átörökítése az utódokra, nyelvi környezetünk épségének
megóvása, egészséges alkalmazkodóképességének fenntartása
a ma élő nemzedékek közös felelőssége.”30
174 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
29 A magyarországi kisebbségi törvény 42. paragrafusa 13 kisebbségi nyelv számára
biztosít egyéni és közösségi nyelvhasználati jogokat. Ezek: bolgár, cigány, görög,
horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán. A
magyarországi alkotmány és kisebbségi törvényt elemzi és szövegét angolul lásd
Kaltenbach: 1998, 104–109. Vö. Küppert, Herbert: 2000, 151–157. 290–294. Magyarul
lásd pl. www.etnonet.hu , illetve MTA KI. Dok.
30 A törvény szövegét lásd Jogszabályok a Kerszöv Computer Kft Adatbázisában.
Közreadó: Országgyűlés 1998– http://www.complex.hu/kzldat/t0100096.htm/t0100096.
htm, valamint MTA KI Dok.
A törvény a magyar nyelv megóvása érdekében, „az állandósult és megsokasodott
idegen nyelvi hatásokkal” szemben a gazdasági reklámokban
és üzletfeliratok, egyes közérdekű közleményekben kötelezővé teszi a
magyar nyelv kizárólagos vagy párhuzamos használatát. A törvény záró
rendelkezései közt a 6. paragrafus 4. bekezdése megállapítja, hogy a magyar
nyelvhasználatnak törvényileg rögzített követelményei „nem érintik
a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII.
törvény 42. paragrafusában meghatározott nyelven megjelenített gazdasági
reklámokat és feliratokat azokon a településeken, ahol az érintett
anyanyelvű kisebbségnek kisebbségi önkormányzata működik”.31
Csehországban és Magyarországon tehát a többségi nemzet nyelve
de facto hivatalos nyelvnek számít, jogi védelemben azonban csupán a
fogyasztóvédelem, illetve a közérdekű közlemények vonatkozásában
részesül, s ez a védelem nem irányul a külön jogi védelmet élvező kisebbségi
nyelvekkel szemben, amelyek a kisebbségek által lakott településeken,
kisrégiókban elvileg a magyarral azonos módon, tehát törvényileg
külön szabályozásban nem rögzített módon, hivatalos nyelvnek
számítanak.
Összegzés
Összegzésként három motívumot szeretnénk hangsúlyozni. A vizsgált
régióban a 20. század utolsó évtizedében túlsúlyba kerültek azok az államok,
amelyek a többségi nyelv hivatalos státuszát vagy az alkotmányban
vagy valamilyen külön jogszabályban rögzítették. A többségi nemzet
nyelvének hivatalos, illetve állami nyelvi státusát biztosító törvények
közül egyedül a szlovákiai jogszabály igyekszik a nemzetállami
kizárólagosság elemeit is bevinni a nyelvi jogi szabályozásba. Az 1995.
KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK 175
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
31 Uo. Ezzel együtt ez a törvény a kisebbségi önkormányzatokkal rendelkező településeknek
olyan lokális nyelvi státust tulajdonít, amelyről maga a kisebbségi törvény nem
rendelkezik. A 2001. évi XCVI. törvény tervezetének nyelvi jogi elemzésére lásd a magyarországi
kisebbségi ombudsmannak Az ún. „nyelvtörvénnyel” kapcsolatos jogi szakvélemény
című állásfoglalását: http://www.obh.hu/nekh/hu/index.htm, ill. MTA KI. Dok.
évi szlovák államnyelvtörvény kisebbségi nyelveket negatívan érintő
hatálya azonban az 1999-ben elfogadott kisebbségi nyelvtörvény, valamint
az Európai Kisebbségi vagy Regionális Nyelvi Charta szlovákiai
ratifikációjával mérséklődött.
A régióban az 1990-es évtizedben mindenütt igyekeznek törvényi
védelmet biztosítani a kisebbségi nyelvek részére. 2002-ben egyedül
Lengyelországban nincs semmilyen külön törvényi szabályozás a kisebbségi
nyelvek használatára vonatkozóan. A kisebbségi nyelvek az
európai nyelvi charta és az európai kisebbségvédelmi keretszerződés
hatására egyre több országban regionális hivatalos nyelvi státust kapnak.
A kelet-közép-európai kis nemzetek és a régió nemzetállamaiban
élő nemzeti kisebbségek nyelvei a globalizáció és az informatikai forradalom
hatására egyformán igen komoly kihívások előtt állnak. A
tradicionális kelet-közép-európai kölcsönös két- és többnyelvűség helyét
fokozatosan felváltja az angolpárú kétnyelvűség, illetve a multikulturalizmusnak
egyfajta perifériális különvilága: ahol az egymással
szomszédos nemzetek saját és egymás nemzeti nyelvének, kultúrájának
értékei helyett az angol nyelvű globális infotechnikai világkultúra
termékeit fogyasztják. A nyugati fogyasztói társadalmakkal szembeni
megkésettségre ily módon reagálva a régió kis nemzeti, kisebbségi
nyelvei, kultúrái részére az európai nyelvi–kulturális modell, illetve az
EU kidolgozásra váró nyelvpolitikai programja adhat adekvát választ.
Irodalom
Andrássy György: 1998 – Andrássy György: Nyelvi jogok. Pécs, 1998.
Bańczerowski, Janusz: 2001 – Bańczerowski, Janusz: A lengyel nyelv törvényi védelméről,
Magyar Nyelvőr, 2001. 2. 152–158.
Bartha Csilla: 1999 – Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó,
Budapest 1999.
Beregszászi Anikó – Csernicskó István: 2003 – Beregszászi Anikó – Csernicskó István:
A magyar nyelv használatának lehetőségei Kárpátalján de jure és de facto. In:
Nádor Orsolya – Szarka László: 2003, 110–122.
176 KISEBBSÉGKUTATÁS KÖNYVEK
KISEBBSÉGI LÉTHELYZETEK, JOGI STÁTUSOK
3. Kisebbségi nyelvi jogok Kelet-Közép-Európában
Berényi József: 1994 – Berényi József: Nyelvországlás. A szlovákiai nyelvtörvény
történelmi és társadalmi okai. Fórum Alapítvány, Pozsony 1994.
Bíró, Anna-Mária – Kovács, Petra: 2001 – Bíró, Anna-Mária – Kovács, Petra (ed.):
Diversity in Action. Local Public Management of Multi-Ethnic Communities in
Central and Eastern Europe. Local Government and Public Service Reform Initiative