A szlovákok államnyelvéről

2007.11.12.

www.commora.hu

 Ez az államnyelvi koncepció a legteljesebben az 1993. január 1-jével önállósult Szlovákiában valósult meg. Ennek számos történeti, bel- és külpolitikai oka van, amelyekre ezúttal nem térhetünk ki.12 A Szlovák Köztársaság 1992. szeptember 1-jén elfogadott Alkotmánya szerint Szlovákia nemzetállam.

A preambulum a szlovák nemzetet jelöli meg államalkotó nemzetként, a szlovák nyelvet pedig ennek megfelelően nem egyszerűen az állam hivatalos nyelveként, hanem államnyelvként deklarálja.

Az alkotmány a 12. cikkely (2) bekezdésében az állam minden polgára részére szavatolja az összes alapjogot „nem, faj, bőrszín, nyelv, hit és vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzetiségi vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, vagyoni, származási vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül”. Tiltja a hátrányos megkülönböztetést, de az államnyelvi rangra emelt hivatalos nyelvvel a szlovák alaptörvény – amint azt az 1994-1998 közötti fejlemények bizonyították – lehetőséget nyújtott a kisebbségek anyanyelv-használati jogainak korlátozására, s ily módon a nem szlovák anyanyelvűek hátrányos megkülönböztetésére.

Az alkotmány 34. cikkelyének 1. bekezdése deklarálja ugyan a „nemzetiségi kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó polgárok” részére a szigorúan egyéni jogként értelmezett kisebbségi kulturális, nyelvhasználati, oktatási, egyesületi jogokat, de a kisebbségi nyelvek hivatalos használatához, s ily módon azoknak a kisebbségek által lakott régiókban, településeken való egyenjogúsításához semmilyen támpontot sem ad.

Jól tükrözi a szlovák alaptörvény államnyelvi alapozású jogfilozófiáját ugyanezen cikkely második és harmadik bekezdése:

 „(2) A nemzetiségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó állampolgároknak a törvényben megállapított feltételek mellett az államnyelv elsajátításához való jogon kívül biztosított a joguk: a) az anyanyelvükön való művelődéshez, b) anyanyelvük hivatalos kapcsolatokban való használatához, c) a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai csoportokat érintő ügyek megoldásában való részvételhez.

(3) A nemzetiségi kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok számára az alkotmányban biztosított jogok gyakorlása nem irányulhat a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetésére, valamint többi lakosának diszkriminációjára.” A szlovák alkotmány a szlovák államnyelv fogalmának kodifikálásával, s azzal a kitételével, amely szerint „az államnyelvtől eltérő nyelvek használatát a hivatalos érintkezésben törvény szabályozza”, utat nyitott a különböző nyelvtörvények körüli szenvedélyes belpolitikai harcokhoz.

A nyelvpolitikai, nyelvi jogi küzdelmek a Szlovák Köztársaság államnyelvéről elfogadott 1995. november 15-ei 270. számú törvény után éleződtek ki, amikor megszűnt az 1990 óta érvényben lévő kisebbségi nyelvtörvény, s a kisebbségi nyelvhasználat egészen az 1999. július 10-én elfogadott új kisebbségi nyelvtörvényig valójában sok területen szabályozatlan volt.

A szlovák államnyelvről elfogadott 1995. novemberi 270. számú törvény preambuluma a szlovák nyelvet „a szlovák nemzet önállósága legfontosabb jelképének, kulturális öröksége legkiválóbb értékének, a Szlovák Köztársaság szuverenitása kifejezésének” említi. Emellett az állam polgárai körében „általános kommunikációs eszköznek” tekinti, amely a polgárok „szabadságát, jogegyenlőségét és egyenlő méltóságát biztosítja”. A szlovák államnyelvtörvény nyíltan vállalt diszkriminatív jellegét az 1. paragrafus 2. bekezdése bizonyítja a legegyértelműbben: „Az államnyelv előnyt élvez a Szlovák Köztársaság területén használt többi nyelvvel szemben.” Az államnyelv privilegizált helyzetét a 3. paragrafus rendelkezései rögzítik: az állami intézmények, hivatalok, önkormányzati szervezetek a közigazgatásban az államnyelvet kötelesek használni. A szlovák nyelv megfelelő szóbeli és írásbeli ismeretének bizonyítását a közigazgatásban való alkalmazás feltételéül állítja a törvény. Az államnyelv alkalmazása kötelező a törvények, kormányrendeletek, s minden hivatalos közlemény megjelentetésében, a közigazgatási intézmények tárgyalásai során, természetesen minden rendvédelmi, fegyveres testületben, az anyakönyvvezetésben, de még az egyházak és vallási egyesületek nyilvánossággal kapcsolatos írásbeli ügyintézésében, az egészségügyi intézményekben is.

 Az államnyelvet nem beszélő külföldiek és szlovákiai állampolgárok számára a bíróságok előtt és az egészségügyi intézményekben engedélyezi a törvény más nyelvek használatát. Jóllehet a törvény több más helyen is deklarálta, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogait nem érinti, illetve, hogy új jogszabályokkal kívánja a törvényhozó szabályozni azok használatát, a szlovák államnyelvtörvény fő rendelkezései alapvetően a kisebbségi nyelvek kiszorítását célozták meg.

A harmadik Mečiar-kormány éveiben igyekeztek is érvényt szerezni a törvénynek. A Magyar Koalíció Pártja és a Szlovák Kereszténydemokrata Párt 33 parlamenti képviselője 1996. május 27-én az alkotmánybírósághoz fordult, s beadványukban a törvény preambulumának, valamint a 13 cikkely közül hétnek az alkotmányosságát és Szlovákia nemzetközi kötelezettségeivel való összeegyeztethetőségét vitatva kérte a AB állásfoglalását.

A szlovák alkotmánybíróság egyetlen egy bekezdés esetében állapította meg csupán az alkotmánnyal való összeütközést. Ezért törölte a törvény 3. paragrafusának 5. bekezdését, s így a szlovákiai polgárok nem kötelesek kizárólag szlovák nyelven benyújtani beadványaikat a közigazgatási szervekhez.

13.Az államnyelvtörvény nyomán támadt kisebbségi nyelvhasználati jogi bizonytalanságok, ellentmondások, egy részét a „a szlovákiai nemzetiségi kisebbségek nyelveinek használatáról” szóló törvény 1999. július 10-i elfogadása csökkentette, de a kisebbségi nyelvek jogainak teljes körű szabályozásával adós maradt, s ezért a szlovák kormánykoalíció részét alkotó Magyar Koalíció Pártjának képviselői nem szavazták meg a törvényt.

14. A szlovák államnyelvtörvény mindazonáltal számos ponton ütközik az Európa Tanács Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának ajánlásaival, szellemiségével, amit a Charta 2001. évi szlovákiai ratifikációjának vitája és végeredménye is híven tükrözött.

A Charta ratifikált szövegéhez a szlovák törvényhozás a következő kiegészítést fűzte: „A Szlovák Köztársaság kinyilvánítja, hogy az elfogadott chartát a Szlovák Köztársaság Alkotmányával és azokkal a vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal összhangban fogja alkalmazni, amelyek biztosítják az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét származásukra, fajukra, vallásukra vagy nemzetiségükre való tekintet nélkül, az európai nyelvi örökség támogatásának az államnyelv sérelme nélküli használata érdekében.”

forrás: mtaki.hu