Ennek hatására a felvidéki magyarság egyre jobban kezd elszakadni szülőföldjétől, gyökereitől. Ez nagy hatással van a külhonba szakított felvidéki magyar nemzetrész nemzeti-kulturális-érvényesülési igényeinek követeléseire,de inkább csak kéréseire is. Egyre több a gyökértelen, magyar identitását és ezáltal nemzeti hovatartozásának igényét elveszített asszimilálódott, a magyart már irodalmi nyelven nem beszélő beszélő magyar származású ember.

Kazinczy Ferenc mondása most is érvényes: "Nyelvében él a nemzet" . Ha ezt a nyelvet elveszik tőle vagy szégyenszemre erről a nyelvről önként lemond, akkor ez a nemzet vagy jelen esetben a felvidéki magyar nemzetrész önkéntelen halála követi.

Szlovák anyanyelvű iskolában szlovák identitástudatra nevelik a gyerekeket, hisz az szlovák iskola. Miért neveljék magyar tudatúnak? Ez viszont nem zárja ki, hogy a másik nemzet nyelvét, amelyikel szorosdan együttél megtanítsák nekik. Vannak országok, ahol egy autonóm területen belül az úgynevezett "többségi nemzet" is tanulja a kisebbsgében lévő nemzet nyelvét,mert ott a kisebbség nyelve is hivatalos és ez a természetes ( például Dél Tirolban az olasz iskolákban német nyelvet is tanítanak az olasz gyerekeknek ). Bizonyára felháborodnának bizonyos körök, ha a komáromi szlovák iskolában magyar nyelvet is kellene oktatni. Pedig ez lenne a normális ! 

Az önfeladás, az önpusztítás egyik formája már látszik a demográfiai mutatókon, a felvidéki magyarság rettenetesen gyors fogyásban és beolvadásában. Látható a beletörődésében, a passzivitásában, a szétesettségében. A felvidéki magyar helyett beleívódik a tudatba,hogy ők már csak "szlovákiai magyarok", majd a következő lépésben már csak magyarul is beszélő szlovákok lesznek  belőlük és ezzel megvalósul Szlota János álma is és megvalósul a benesi elvek alapján kiagyalt "reszlovakizáció" elmélete a gyakorlatban.

Mindez ennek az önfeladásnak, a magyar iskolák kiüresedésének is köszönhető. A magyar szülők vélt indokaik alapján egy teljesen más nemzet nemzeti hovatartozásának tudatára nevelik a gyerekeiket. Ezek a szülők nem élnek a jog adta lehetőséggel és szándékosan más nemzeti hovatartozás  megvallására neveltetik a gyerekeiket úgy ,mint India egyes részein az egyszerű szülők megtiltják a gyerekeiknek a saját édes anyanyelvük használátát még családon belül is és kényszerítik őket az angol nyelv kizárólagos használatára. Felvidék és India egyes tájegységei igen messze vannak egymástól, de ez a gondolkodásmód nagyon is közeli.

Aki még magyarul konyhanyelven beszél ,de szlovák nyelvű iskolákba járt az elemi iskoláitól fogva, azokat már nem fogja izgatni a magyar feliratok hiánya, a magyar hivatali, postai-, orvosi ügyintézés hiánya, a magyar nyomttványok, űrlapok, a magyar személyi okmányok, a magyar utcanévtáblák hiánya,de a magyar nyelven történő tanulást, művelődést az elemi szinttől az egyetemig sem fogják már keresni,hisz eleve problémájuk lesz a magyar olvasással és helyesírással is.

Ők már nem fognak könnyezni a szózat hallatán és nem fogja tudni megkönnyezni kisgyemekét az a gyökerét veszített szülő sem, amikor  magyar iskolában vagy óvodában a többszázéves magyar néphagyomány útján fennnmaradt betlehemi pásztorjátékban szerepelne a gyermeke,mert a gyermeke már nem fogja ismerni a magyar néphagyományt. Nem fog elszorulni a torka, amikor az ősi magyar pentaton skálában, a szintén többszázéves  székely sirató felhangzik autentikus hangszerelésben Kallós Zoli bácsi előadásában. Az sem fog semmilyen magyar érzelmeket kiváltani belőle, amikor Sinkovits Imre elmondja a Himnuszt és nem fogja átérezni a magyar hősiesség és dicső múlt diadalait,még akkor sem, amikor Dobó István szerepében látja az Egri csillagok című filmben a nagyszerű színészt.

Gárdonyi Géza LÁMPÁSNAK nevezi a magyar falu tanítóját, a magyar szellem továbbadóját, ezért e lámpás hiánya miatt az a gyermek majd felnőtt nem fogja tudni átélni lélekben azt nemzetsanyargató kort sem, amikor a 3 részre szakított országban a magyar kultúra és később a tudomány fellegvára Kolozsvár, a kincses város lett, és nem fogja tudni megérteni, hogy Erdély volt az a hely, ami lehetővé tette, hogy a magyar kultúra, a magyar szellem, a magyar nyelv továbbélhetett ebben a vészjósló időszakban. Nem fogja tudni élvezni azt a dicsőséget és büszkeséget,amikor arról fog tanulni ,hogy Mátyás királyunk még Bécsbe is áthelyzete trónját és nem fogja hallani az igazságos Mátyásról szóló magyar népmeséket sem. Azt sem fogja felfogni, hogy a magyarság Európa védőbástyája volt a török-tatár betolakodókkal szemben ebben a mai történelem-hamisításokkal teli korban,amikor a töröktől szlovák hegyekbe gyáván menekülő magyarokról és szlovák oltalmazókról beszélnek egyes politikusok.

Kedves olvasó, ha  Ön magyar tannyelvű iskolába járt ,akkor tudja, hogy miről van szó, mert aki jó magyar iskolákban szívta magába a magyar szellemiséget legalább az érettségiig, az élete végéig magyarként fog élni és gondolkodni. A magyar képzés lehetősége a legtöbb diplomás szármára az érettségivel megszakadt és kénytelen volt szlovák nyelvű felsőfokú intézményben folytatni és befejezni tanulmányait. (Ha egy kicsit tájékozódik, rájon hogy sok európai államban nem ez a természetes - pl. Dél-Tirol, Katalónia stb., ez csak a jogok követelésének és kiharcolásának kérdése.)

Ha ezt átélte és netán kollégista volt egy szlovák közegben magyarként, akkor hamar rájött arra, hogy sok mindenben különbözünk a szlovákoktól- most semmiféle pozitív vagy negatív előjelre nem gondolok,csak arra, hogy ilyenkor két kultúra,két nép találkozik egymással vagy csak elvan békésen egymás mellett, ha hagyja érvényesülni az egyik a másikat.

Visszatérve az eredeti gondolathoz :tisztelem becsülöm azt az embert,aki felvállalta az évtizedek óta halogatott felvidéki autonómia ügyét, a felvidéki magyarság autonómiája megvalósításának, a magyarként való érvényesülés kiszélesítésének ügyét. Szerintem a magyar iskola szerepét a magyar identitástudat megőrzésében fontosnak kell tartani. Az autonómia-harc nem működik magyar iskolák nélkül, a magyar iskolákban nevelkedett generációk nélkül, mert ennek hiányában már nem lesz kinek kiharcolni az autonómiát. Nem lesz rá igény, mert a más nemzeti identitástudatú felnövekvő generáció ezt már nem fogja kérni. Ezért együtt kell küzdeni azért,hogy a magukat magyarnak tartó szülők magyar tannyelvű iskolába adják gyermekeiket és együtt kell küzdeni az autonómiáért is, és az abban történő magyar érdekérvényesítésért is.

A magyar iskolába a fent említett érveken kívül az autonómia megvalósításának reményével is kell invitálni a szülőket. Össze kell kapcsolni az autonómia-küzdelmet a magyar identitástudat magyar iskolákban történő megvalósításával.

Gárdonyi LÁMPÁSÁT nem szabad hagyni kialudni,mert ha ez kialszik a magyar konyhanyelvet beszélő elgyökértelenedett emberek számára Felvidék csak Szlovákia lesz, Erdély csak Románia, Délvidék csak Szerbia, Muraköz csak Horvátország, Őrvidék csak Ausztria és Kárpátalja csak Ukrajna lesz. A Turulmadárról meg azt fogják mondani,hogy egy sas, a Csodaszarvasról és Csaba királyfiról meg már inkább ne is beszéljünk.