Az utcán az eső megállithatatlanul esik.A szoba sarkában egy lány rajzol.Rajzol egy sötét alakot,ami egy másik ember felé magasodik és bilincs köti össze őket.A lány rápillant és gyorsan lerakja a művét.Az ablakhoz lép.
-Még mindig esik.A francba.
Gyorsan leült a számitógép mögé mikor megcsörrent a telefon.
-Hallo?Nem figyelj Lauren nem érek rá.Nem ma nem.Sőt talán holnap sem..nekem nagyon fontos a rajz.Tudod hogy ez mozgat.Nem Lauren,ne gyere át.Csak hátrálsz a munkámban.Igen ez nekem munka.
Fel nem tudom fogni,hogy ti miért nem kötitek le magatokat valamifélével.Mi a franc jó abban hogy sétálgatsz?Mi ? Semmi.Elsem hiszed de egy tökéletes rajzot megalkotnék közbe...Lauren?Lauren?
Hülye.
A lány kinyomta a süket telefont,amit csak ő tartott.
Gyorsan elkezdett gépelni és rótta a sorokat.A honlapjára pillantva gyorsan tárcsázta barátnője számát.
-Maisy?Itt vagy?Nah szóval mikor tudnál átjönni segiteni a honlapom...Jah értem.Oké semmi baj,tudok várni.Okés addig kiirom,hogy fejlesztés alatt.Köszi.Várlak vasárnap.
Vanessah letette a telefont,és tovább gépelt.Rosszul sikerült szerinte ezért abbahagyta gyorsan.Dühös lett magára.
-Micsoda egy pocsék...áhh mások százszorta jobbat irnak,én is irtam már jobbat.Sokkal jobbat.Százszorta jobbat.Csinálnom kell valami mást.A rajzom igen megvan....
Odarohant az ágyhoz és továbbfolytatta amit elkezdett.Az alakok nehezen bontakoztak ki,és ha sikerült is akkor is egy fekete alakok voltak kivehetőek.Aki kivülről szemlélte nem igazán érthette a lényeget.Vanessah értette meg csak.
Kopogtattak az ajtón.
-Ki az?
-Anyu,figyelj kicsim a szerelmed Eric keres.
-Nem érdekel,nem látod hogy nem érek rá?Most ő is csak bosszantana.Hagyjon már...egy kicsit több levegőt...
-Jólvan kicsim meg mondom neki hogy nem érsz rá.
-Még mennyire hogy nem.
Lassan oszladozni kezdett az égen a fekete felhőtömeg.Elállt az eső és erősen négy óra felé járt az idő.Hétvége volt,megszokott unalmasság vette körül a várost.Szinte mindenki otthon huzodott meg és nézett valamit a tévében vagy egyéb unalmas tevékenységet végzett.Azonban Vanessah mikor végzett megszemlélte a rajzát.Büszke volt rá ,de azonban egy kicsit csalodott is mikor Peter rajzára gondolt.Milyen jól rajzolt...ahogy ő sosem fog,hiába küzd.Sírva térdelt le a képhez és csak nézte ahogy a könnyei a kezeire esnek és nem engedte hogy a papírra.
Szét akarta tépni a rajzot,de nem volt elég ereje hozzá hogy megtegye.Dühöngeni akart,de már inkább sajnálta hogy talán elrontott oly sok dolgot.Azonban egy villám csapott át rajta.
Az álma az volt,hogy rajziskolába járjon,megtörtént.Ezért talán cserébe elvárható,hogy lemondjon dolgokról mint például a barátok, a szerelem és a szórakozás.Tökéletes akar lenni,illetve mégsem.Az ö keretein belül olyat alkotni amit más nem tud lekörözni.Most már hogy a célban van,újabb céljai vannak azokért küzd.Elvárható hát,hogy mások nem gátolják meg ebben,de talán a többiek fel sem fogják mekkora nagy a hajtás körülötte.Milyen hülyék!Nekik rengeteg szabadidejük van és nem kell lemondásokkal élniük, és nem élveznek semmit sem.Ő pont ennek a szöges ellentéte akar lenni.
Nem értik meg,hogy nem ér rá,olyan kis oktalan butus dolgokhoz,mint például a sétálgatás.Már mondta Laurennek is ,hogy rengeteg rajzot elkészitett volna eközben,meg vázlatokat.Szóval ez időpocséklás.
Neki az élvezet láttni,ahogy a rajzai kibontakoznak mint egy rózsa szirmai.
Ez élvezet,az hogy az oldalán visszaolvassa a kapott dicséreteket.Ezek az éltető rúgok számára.
Ő sok olyan dologról mondott le ,amik közel álltak a szívéhez,csak azért hogy olyannak szentelje minden figyelmét ami még közelebb áll hozzá.
-Mindenki menjen a fenébe!-kiáltott fel.
Fogta a cuccát és lement a kertbe.Éppen nyiltak anyja kertjében a rózsák és más virágok.Rajzolni kezdte őket.Ott ült a harmatos fűben,rajztáblával az ölében és rajzolt.Szenvedélyesen.Megszűnt a külvilág.
A lemenő nap sugarai vörösre festették az égboltat és a fű is lassan felszáradt.A levegő is hűlni kezdett.
Éppen akkor bringázott hazafele a szomszédjában lakó legjobb barátja Lauren.
-Héh Vanessah mit csinálsz?-kérdezte Lauren.
-Nem látsz?Rajzolok.
-Már megint?
-Nem,még mindig.És ha nem tetszik amit teszek akkor fogd meg a kedves bringád és húz haza.
-Te nem vagy normális.
-Nem érdekelsz.Nekem fontosabb céljaim vannak mint az,hogy megtanuljam kezelni az Office programot...
Lauren sietve távozott,és mindezt látta Vanessah anyukája is a konyhaablakból.Vanessah felállt a földről és leporolta a ruháját.A rajzait a hóna alá fogta és felballagott a szobájába.Némán letette a cuccát és a fürdöszobába ment.Engedni kezdte a vizet és közben csak nézte ahogy a víz csobog.
Mikor eléggé megtelt,levette a ruháit és belemártozott a jó meleg vízbe.Visszagondolt az elmúlt 10 órára és semmit sem bánt meg.Legalábbis ezt vallotta.
-Önmagam arca ilyen hát igy kelljek nekik...ha nem fogadnak el ilyennek,nem igazi barátok.
Ezzel nyugtatgatta magát.Óvatosan belemártotta a fejét és megmosta a haját.Kiszállt,majd gyorsan bement.Pizsire öltözött és bebújt az ágyába.Ahogy végigsiklott a szeme a szobán,meglátta a földön a képet.Ovatosan kimászott és felemelte.Hirtelen mintha leesett volna valami a szeméről észrevette,hogy egy önmagát rajzolta le és ő van egy fekete alakhoz bilincselve.Megijedt és eldobta a rajzot.
Gyorsan visszabújt az ágyába és megfordult.Azon pillanatban aludt is.
Reggel sietve rohant a buszhoz.Kishíján lekéste,de azzal nyugtatgatta magát,hogy éljen ma rajzolhat ismét nyolc órán át.Ami azért nem kis munka.Boldogan szállt a megállóba és rohant is be.Senki nem volt még bent,szinte lehetetlen csend volt.Éppen alkalmas a munkára.-gondolta.
Meg is kereste a szertárban a tábláját és papirt vett elő.Rajzolni kezdett.A csend hallgatott együtt dolgozott Vanessah-val.Csak halványan bontakoztak ki az események a papiron.
Egyre lázasabban satirozott,huzott vonalakat,árnyékolt.Még maga sem jött rá,hogy azt rajzolja ami az álma volt.Csak a lelke irányitotta....
Egyszer csak visitás,nevetések harsantak fel a folyósóról.Idegesen lecsapta Vanessah a ceruzáját,és érezte elvan rontva a napja.Ezek sohasem hagyják dolgozni az embert?
Akkor berobbantak a legjobb barátnői,akik ebben a pillanatban csak nyűgők lettek a hátán.
-Sziaaaa Vanniii!-kiáltották és megjelentek az ölelések és a puszik.Némán türte.
-Most pedig ha nem haragszotok CSENDRE és NYUGALOMRA van szükségem.Ennyire nehéz megérteni ,hogy nektek nincs rajzórátok de én IGENIS rajzolok!
A barátnői összenéztek.
-Úristen Vannessah mi van veled?
-Semmi érted Semmi!Hagyjatok mára hülye szövegeitekkel....
Döbbenten néztek rá a lányok.Gyorsan az ablakhoz rohant és nézett ki.Jenny odament hozzá.
-Minden ok ?
-Semmi sem okés.Hagyjuk úgysem vagytok képesek megérteni ezt.Semmit sem fogtok fel.Nektek nincs olyan nagy célotok ellenben velem.Csak azt is tudom,hogy ezért vannak amiket fel kell adnom.Ezért sajánlom Jenny de egy időre kiszállok a bandából.
-Ohh ne már!Ne csináld.Nelly is rajzos mégsem...
-Nelly az Nelly én más vagyok és ezt ne mond hogy nem tudod!Éppen te tapasztalod szinte minden nap!
Vagy esetleg...áh.Mindegy menjetek a kis hülye pasinézésetekre,menjetek együtt mindenhová de engem ebből a színjátékból hagyjatok ki.Igazán élni akarok!Igazi terveim vannak.
-Jólvan okés értem én.Hát akkor sok sikert a terveidhez.-próbálkozott kedvesen Jenny.
-Kösz.
Otthagyták a lányok Vanessah-t.Egyedül maradt a teremben.Aztán lassan szállingózni kezdtek az emberek és meggyűlta rajzterem.Némán elfoglalta a helyét Vanessah,Peter és Nelly között.
Peter meg is jegyezte kedvesen.
-Olyan szomorú vagy.Nah ne legyél az...
-De nem is vagyok Peter.
-De igen látom a szemeden...nah ne nézz is igy rám..
Vanessah elmosolyodott.Kicsi melegség tört be a szívébe.Az óra további részében Peterrel hülyéskedett és néha csak heccelték egymást.
Jó fej gyerek ez a Peter.-gondolta és ez a gondolat mosolyt csalt az arcára.
Szinte mindenről tudtak beszélgetni és persze beszélgettek is.Hát ez olyan de olyan nagyszerű érzés volt!
Volt valakije...olyan volt mint egy gyógyító titok ami ha eszébe jut,vagy megszólal,újra besüt valami reményféleség.Ez csodálatos.
Sokat bolondoztak szinte egész nap.Néha ami furcsa volt,csak pár centiméter volt közöttük távolság és ez semmiféle más kapcsolatot nem teremtett köztük,csak kivűlálló szemmel tűnt valami másnak...
Talán kicsit vonzotta az,hogy Peter és az ő gondolkodás módja között nem sok különbség van,mindössze más látószög.És ennek nagyon örült.
Hamarabb hazament mert nem érezte olyan jól magát,bár nem akart menni,de a tanár javaslatára hazament.Jobban szeretett volna ottmaradni Peter közelében,hogy egy kicsit megkapjon valamit abból a boldogságból,reményből és más ilyen érzésekből ami Peterben lakozott.
Otthon feküdt és aludt pár órácskát.Addig csak valami motoszkált benne,de maga sem tudta,hogy mi.
Ekkor csörgött a telefonja.
Peter hangja csendült fel benne.
-Szia.Remélem jobban vagy.Gondoltam ha már megadtuk egymásnak a számunkat,használjuk ki.-mondta nagy nevetve.
-Ohh kösz Pete.Igen jobban vagyok.
-Ez előre látható volt.Tudod hogy is van angolul?
-Predictable...de ez megjósolhatót jelent.
-Igen elvégre ez is igaz rád.Láttod,milyen rosszul kezdődőtt a napod,olyan szomorú voltál...most meg..úgye kicsit jobb?
-Igen kicsivel jobb.Köszönöm.
-Ugyan,nah szia,holnap talizunk ugyis a suliban és közlöm veled,nem megyek át festészetre.
-Az tökjó!!!!Jajj Peter....
Lerakta.Vanessah felállt és megkereste azt a rajzot amit elkezdett a suliban.Továbbrajzolta és közbe a kedvenc száma ment,Peterre gondolt,és boldog lett belül.Ebben a légkörben rajzolt tovább.
Mikor készen lett felvette a telefont.
-Hallo szia Lauren.Én vagyok,tudom hogy ez egy üzenetrögzitő csak közölni akarom veled,hogy sajnálom a tegnapit de megkell értened,hogy az ember néha akaratlanul is változik,bár nem biztos hogy akar.Más lesz számára a fontos,és lesz mindig egy legfontosabb.De aki önmaga marad,abban bennemarad a múltbeli alakok személyek.A barátok,régi szerelmek és mindenki.Nem felejti el őket,csak tudod..valahogy eltűnnek a képből,de lesz egy pillanat mikor ők kerülnek előtérbe.Szóval csak ennyit akartam.Nah szia Lauren.
Nessah voltam.
Kinyitotta az ablakot és hagyta,hogy besodorja a szél a virágok üde illatát.Kicsit bátrabban nézett a holnappal szembe.Az ágyra tette a két rajzát.
Az egyiken egy megbilincselt lányként állt, a másikon e tükör előtt és egy rajz van a kezében.A tükörben jól látszódnak a barátok,meg pár ember azonban a háttérben senki nem áll....
Egy hangüzenet jelent meg a telefonon.Gyorsan megnyomta a lejátszás gombot.Lauren volt.
"
AJÁNLOM AZ OLDALT
