Teste mintegy 1m hosszú, bozontos farka félméteresre is megnőhet. Marmagassága 85 cm, súlya 35-50kg körüli. Európa sűrűn lakott vidékeiről teljesen kiirtották, nagy számban csak Kelet- és Észak-Európában, Szibériában és az amerikai kontinens északi felén él. A csendes vidékek és vadonok lakója, kedveli a sűrű erdőségeket, az áthághatatlan nádasokat.

A szaporodási időszakot leszámítva nem tartózkodik egy helyben, hanem messze elcsatangol, egyazon területen olykor csak hetek múlva vadászik újra. Lakott településeken csak alkonyat után indul élelemszerző körútra, de elhagyatott, háborítattlan erdőségekben már délután is tevékeny. Kora tavasszal, a párzási időszak idején gyakori, hogy a párok együtt kóborolnak. Később, a vak kölykök megszületésekor újra magányosan portyáznak. A kölykök felnevelésében a hím nem vesz részt, ha teheti, meg is öli őket. Veszély esetén az anyaállat kutya módjára a szájában menekíti a kicsiket biztos helyre. Sokiág szoptatja 4-5 utódját. A kölykök sokat játszanak egymással és anyjukkal, egészen addig, míg 3 éves korukban elérik az ivarérettséget.

 Télen, különösen a nyílt síkságokon hordákba tömörülnek. Erre valószínűleg a táplálékszerzés körülményeinek megváltozása kényszeríti a farkast. Tavasszal, nyáron, és ősszel, amíg bőségesen jut táplálékhoz, addig a vadászat magányos formáját alkalmazza.
A kiszemelt áldozathoz rendkívül óvatosan odalopakodik, nesztelenül, a szélirányra is odafigyelve párméternyire megközelíti,majd egy hirtelen ugrással megragadja a zsákmány torkát, és leteperi azt. Nagy türelemmelórágik képes leselkedni a vad csapásainál, várni a vackába menekült ürge újbóli felbukkanására. 

Télen a farkasfalka 15-20 vagy még ennél is több egyedből áll. Tagjai többnyire hímek, a hordát a legtapasztaltabb írányitja. Az állatok falkán belüli rangsorukat rövid verekedéssel döntik el, vigyázva, hogy társuknak jelentős sérülést ne okozzanak.