A ma csak a tiéd
Valahogy ma a Földről meglépek Úti célom egy csillag tán Elegem van a
hírekből végleg Visz a képzeletem igazán Van az úgy, hogy jobb híján
elfutsz Van olyan, hogy nem bírod már De az álmaid szárnyán majd
eljutsz Oda hol más utazó sose jár
Úgy, mint én, velem együtt látnád,
hogy ébred fel E csodabolygón végre az új reggel Nekivágunk még, ahogy
ránk borul az éjjel Nekivágunk még, de nem a holnapért a ma csak a tiéd Te
csak álmodj még én, elhozom majd egyszer, Azt a távoli fényt Mit a holnap
ígért, a ma csak a tiéd
Amit ebben az életben láttál Csak egy porszem
a tengerben Ezen út, ami hív, miért is várnál? Én a vén telj utat
követem Tovatűnik a Mars és a Vénusz Idegen ez a Naprendszer már De
idefentről tágszemmel bámulsz És már elhiszed nincs akadály
Úgy, mint
én, velem együtt látod, hogy ébred fel E csoda bolygón végre az új
reggel Nekivágunk még, ahogy ránk borul az éjjel Nekivágunk még, de nem a
holnapért a ma csak a tiéd Te csak álmodj még én elhozom majd egyszer, Azt
a távoli fényt Mit a holnap ígért, de a ma csak a tiéd
Nekivágunk még,
ahogy ránk borul az éjjel Nekivágunk még, de nem a holnapért a ma csak a
tiéd Te csak álmodj még én, elhozom majd egyszer, Azt a távoli
fényt Mit a holnap ígért, de a ma csak a tiéd
4x: De a ma csak a
Tiéd
Állj mellém
Üres a két zsebem de a szívem, nehéz Lehet, útra kelni pont így
merész És Úgy hiszem, nem érdekel már régen az egész Ha szóra nem jut idő
már És elvész
Egy érzés tör rám, a szívem mást nem kíván Ó Bárcsak
tudhatnám Hogy merre visz tovább az útirány Állj mellém, amikor senki sem
véd és a csend a mélybe, húz Állj mellém mikor a vihar mindent szürke porrá
zúz Állj mellém veled a világ újból az örök fényben lép Más nem kell, csak
állj mellém
De addig nem lel álmot a szemed Az utcán minden ember
idegen Sok fáradt arc mi visszabámul Félő hidegen Csak s szélre várok,
fújjon már el innen
3x: Egy érzés tör rám, a szívem mást nem
kíván Bárcsak tudhatnám Hogy merre visz tovább az útirány Állj mellém,
amikor senki sem véd és a csend a mélybe, húz Állj mellém mikor a vihar
mindent szürke porrá zúz Állj mellém veled a világ újból az örök fényben
lép Más nem kell, csak állj mellém
Érted én is megtenném kérlek, jöjj,
csak állj mellém
Fiú
Fiú,valaki mondta,hogy az élet a tiéd lesz. Fiú valaki mondta,hogy az élet
tiéd lesz. De másnak is kell,hogy valamit hagyjál, egy betűt ebből a
szóból, másnak is kell,hogy valamit adjál, egy cseppet,egy marék
sóból!
Valaki hozzád tartozik,valaki elmegy! Valaki szívet ad
neked,valaki mérget! Valaki régen jól lakott,valaki éhes! Valaki csak rád
haragszik,valaki édes!
Fiú,nem érted most,hogy ezt mért mondom el
neked. Fiú,egyedül tiéd az élet nem lehet. Mert másnak is kell,hogy
valamit hagyjál, egy betűt ebből a szóból, másnak is kell,hogy valamit
adjál, egy cseppet egy marék sóból!
Valaki hozzád tartozik,valaki
elmegy! Valaki szívet ad neked,valaki mérget! Valaki régen jól
lakott,valaki éhes! Valaki csak rád haragszik,valaki
édes!
Vóóóó,Vóóóó
Valaki régen jól lakott,valaki
éhes! Valaki csad rád haragszik,valaki édes!
Fiú,valaki mondta,hogy az
élet a tiéd lesz.
Mondd, mit vársz
Eljöttem könnyű szívvel én, Velem jött
árnyékként a remény. Nem hittem, hogy tényleg mindez jár, Mégis fáj, ahogy
elmúlt, s nem jön vissza már.
Emlékezz rám, hisz nem volt
rég, Küzdöttem érted és magamért. Egyszer csak minden jéggé
hűlt, Szívemből az a csend lop egy percnyi néma űrt.
Refr.: Ami rég
volt, elmúlt, és már nem is fáj, Lehet, várnom kéne, de nem bírom
már. Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz, Ugye nem csak ennyit ért Az
őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísért. Bújj hozzám egyszer
még, Gyere, mondd, hogy van remény, Veled együtt újra
kezdeném.
Melletted minden másképp szólt, Nem látott minket más, csak
a Hold. Éreztem mégis, máshol jársz, Áruld el, mit akarsz most tőlem, mit
kívánsz?
Refr.: Ami rég volt elmúlt, és már nem is fáj, Meddig kell
még várnom, én nem bírom már. Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz Ugye nem
csak ennyit ért. Az őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísért. Bújj
hozzám egyszer még, Gyere, mondd, hogy van remény, Veled együtt
újrakezdeném.
Nem hagyhatsz így el
A szívemben mélyen , Már éreztem rég, Dehogy
eljött a perc mégis mit mondhatnék?
Csak itt állok némán, Te
elfordultál, De tudhatnád tévedsz Ha meghallgatnál.
Hát figyelem,
míg csomagolsz Egy jó szót vársz még. De menekülsz, mond hova
mész nekem kettőnkből még nem elég.
Adj egy pár percet még Csak egy
lépés Mi elválaszt most tőled, De nem hagyhatsz így el.
Legyen
bármit is kérsz én a szívemet nyújtom, Miért nem érted, hogy nem hagyhatsz
így el Nem hagyhatsz így el.
A pillantás szótlan, de nincs
őszintébb. Ahogy rámnézel bár mindent megválthatnék. Ahogy elmész, s a
lábad az ajtóhoz lép, Az emlékek közt ez lesz az utolsó kép.
És
tovatűnsz mint egy idegen, Már máshol jársz rég Csak menekülsz, mond
hovamész Nekem kettőnkből még nem elég.
Adj egy pár percet még Csak
egy lépés, Mi elválaszt most tőled De nem hagyhatsz így el
Legyen
bármit is kérsz, én a szívemet nyújtom, Miért nem érted, hogy nem
hagyhatsz így el
Adj egy pár percet még Csak egy lépés mit
elválaszt most tőled De nem hagyhatsz így el
Legyen bármit is kérsz én
a szívemet nyújtom Miért nem érted, hogy nem hagyhatsz így el Nem
hagyhatsz így el.
Szükségem van rád
Egy széttépett kép, min a keret széthullt, S
ami szép volt, nincs többé már. De az ágy szélén még egy üres párna
Hazavárja, ki távolban jár.
Csak most jöttem rá, bár tudnád, hogy
bánt, Soha nem mondtam még, de szükségem van rád, Túl vak voltam rég, de
szívem már lát, S bár nem mondtam még, de szükségem van rád. Csak most
jöttem rá.
Egy haldokló szív, s a szavak tőre beletörve, Csak ezt
hagytad rám. Még dobban, még hív, mert lehet élnem megint végre, Ha
elmondhatnám.
Csak most jöttem rá, bár tudnád, hogy bánt, Soha nem
mondtam még, de szükségem van rád, Túl vak voltam rég, de szívem már lát,
S bár nem mondtam még, de szükségem van rád. Csak most jöttem
rá.
Amíg szerelmed még védett, Nem is láttalak meg téged, Csak egy
álom volt, Ami rólunk szólt. De most hiányodtól égve, Tudod
felébredtem végre: Te vagy föld és ég, az a mindenség, mire vágyom rég.
|