Földrajz.
A Japánhoz tartozó több mint 3000 sziget Ázsia csendes-óceáni területén fekszik. A legjelentősebb szigetek északról délre: Hokkaido, Honshu (fősziget) Shikoku és Kyushu. A Ryukyu szigetek vagy mánéven a Nansei szigetek beleértve Okinawát Kyushu-tól délre fekszenek. Ezeket a szigeteket szokták együttesen Japán szigetvilágnak nevezni.
Az ország kb. 75%-a erdős és hegyes terület amely alkalmatlan a mezőgazdaságra, iparra vagy lakóterületre. A gyakori földcsuszamlások és esőzések miatt. Ez okozta azt, hogy a lakható területeken japán népsűrűsége nagyon nagy. Japán a 30. legsűrűbben lakott ország a világon.
Az ország a csendes-óceáni tűzgyűrűn fekszik, három tektonikus lemez találkozásánál. Ez a gyakori földrengéseken és vulkanikus tevékenységeken érezhető.
Az éghajlat japánban nagyrészt mérsékelt, viszont északról délre haladva változatos.
Hokkaido: Japán legészakibb része. Jellemzője a hosszú hideg telek, és hűvös nyarak. Acsapadék nem gyakori de télen előfordulnak nagyobb hóviharok.
Japán-tenger: Honshu nyugati partjánál az északnyugati szél telenként jelentős havazást okoz. Nyáron ez a terület hűvüsebb, de a föhn miatt néhe nagyon meleg van.
Közép-Japán: Tipikus belföldi éghajlattal rendelkezik, a telek-nyarak és a nappalok-éjszakák közötti nagy hő eltérések miatt. A csapadék itt nem jelentős.
Seto-beltenger: A hegyek pajzsként védik ezt a területet a széltől, így ez a régió kellemes időjárású egész évben.
Csendes-óceán: A keleti part télen hideg, gyakori a hóesés, a nyár viszont meleg.
Délnyugati-szigetek: Éghajlatuk szubtrópusi, forró nyarakkal és enyhe telekkel. A csapadék igen gyakori, főleg az esős évszakokban. A tájfunok időszakosak.
A fő esős évszak május elején kezdődik Okinawán. Az ezért felelős ciklon az év folyamán északra halad, és Hokkaidon tűnik el. Honshun az esős évszak junius közepén kezdődik és kb hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok is gyakran hoznak csapadékot.
Japán kilenc erdős ökorégió otthona.
(C)Kawaiik.gp |